Vezetési élmény

2021.04.11. 13:00

Ahogyan én látom az elektromosokat – Beszámoló a jövő járgányairól

Nehezen és lassan barátkoztam meg a laptoppal, aztán a mobiltelefonnal, és így voltam az elektromos autóval is.

Tihanyi Tamás

A fényszórók le-fel kapcsolása is automata

Fotó: Tihanyi Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Munkám során azonban eljött az idő, hogy bele kellett üljek egy ilyen típusba, és mostanra azon találtam magamat, hogy sok száz kilométer van mögöttem a Nissan különböző elektromos típusait használva. Az egyik puttonyos teherjármű, a másik amolyan kisbusz, de a legjobban a Nissan Leafet szeretem, annak is a nagyobb akkumulátoros változatát, amelyikkel körülbelül 385 kilométert lehet megtenni.

A fényszórók le-fel kapcsolása is automata
Fotó: Tihanyi Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Azért csak körülbelül, mert ez a távolság sokban függ attól, mennyire van hideg odakint, használom-e a fűtést vagy az ülésfűtéseket, a lámpákat és meddig hajtok száznál gyorsabban. Nekem a csúcsom eddig egy olyan dunántúli „kör” volt, amelynek során Pákozdról indulva érintettem Ajkát, onnan Tapolcára mentem, majd finoman legurultam a Balaton partjára Badacsonynál, vissza Veszprém felé, s úgy értem gond nélkül Pákozdra. De ezt csak a Leaf nagyobb akkumulátoros – és ezért drágább – változatával lehet megtenni (ez egy Dacia árának a négyszeresét jelenti), a másik általam is használt, kisebb akkumulátoros autók egyikével sem: valljuk be, azokat többnyire a fővárosig vetjük be, úgy is csak nyugdíjas üzemmódban.

Mert az élvezetnek az elektromos autók esetében a távolsággal kell megfizetni az árát. A gyorsulás, a dinamika valóban – a saját autómhoz képest különösen – izgalmas, néha olyan érzésem van, mintha remegve oldalra is mozdulna a Leaf, mielőtt előre kitörne, de ez talán csak képzelődés a részemről. A másik nagy élmény vezetés közben az e-pedál, aminek segítségével el lehet érni, hogy gyorsíthatok, fékezhetek, meg is állhatok egyetlen pedál, azaz egyetlen lábfej mozdításával. Ez különösen a budapesti csúcsforgalomban előny.

 

A csomagtere 435 literes, messze nincs akkora, mint a korábbi autómé, ami egy Renault Thalia volt, és még fát is hordtam benne. De ha kiveszem a kalaptartót, ügyesen pakolva már több olyan utat is megoldottam vele, amihez első blikkre teherautót kértem volna.

Kétféle módon töltjük: hagyományos módon a konnektorból kábé tizenkét óráig, vagy feleannyi idő alatt a gyorsabb, úgynevezett fali töltővel. A legjobb megszokni, hogy a jármű egész éjszaka töltőn van, és akkor nem okoz reggel meglepetést. Más kérdés, hogy szerintem a teljesen elektromos jármű elsősorban annak való, aki áll úgy anyagilag, hogy van mellette egy benzines vagy dízelautója is, mert mi van, ha éppen hazaérve kapunk egy telefont, és azonnal megint menni kell? Taxit hívunk? Mindenesetre az emberek egyre bátrabbak, Európában növekszik az elektromos autók, közöttük is a Leaf eladása, gondolom, azért is, mert szerepel a márka a Bajnokok Ligája meccseinek reklámtábláin is. Egyébként ha már itt tartunk: amikor ezt írom, épp megrúgja a Real a Liverpoolnak a harmadikat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!