A szlalombajnokság egyik ásza Sziklay Zsolt egy Trabanttal

Mikor vezettél először?

– Gokartot 11, autót 12 évesen egy mellékúton. Az is egy Trabant volt, a családi Trabant.

Hogyan jutottál el idáig?

– Az Ikarus gokartszakosztályához 1988-ban kerültem, ott kezdődött a gokartos pálya­futásom, és tartott 1996-ig, s ez idő alatt háromszor lettem magyar bajnok. Aztán 1997-ben egy évig ültem forma autóban, sikerült azt vezetve is nyernem, majd visszatértem a gokarthoz, 2002 után egy ideig nem versenyeztem. A Trabantot 2009-ben kezdtem építeni a szlalomversenyekre, és eddig ötször vehettem át a bajnoki serleget.

Miként jött a Trabant? Nekem nem éppen egy versenyautó.

– De kétütemű. A gokartban világ életünkben kétüteművel versenyeztünk, ezért ahhoz értettünk igazán, azt tudtuk a magunk lehetőségeiből tovább építeni. Könnyű, ami viszonylag jó alap, ezért a szlalom­versenyek ezer köbcentiméternél kisebb kategóriájához ütőképes autót lehetett belőle csinálni.

A lóerő nem hiányzik alólad?

– De igen, ám ezt pótolja a könnyű súly és a fordulékonyság. Mostanában tempósabbak lettek a versenyek a pályák kiválasztása miatt, ezért néha valóban hiányzik a lóerő, de azért még elboldogulok. Ez azért nem a régi Trabant 601-es utcai autó, aminek a lóereje 26 volt, a miénk ennek a négyszeresét tudja.

Mennyire építetted fel?

– Maga a külső ugyanaz, a futómű, a lengőkarok, a rugózás más, a motorblokk és a váltó háza is a régi Trabanté, azaz a blokk eredeti, a hengerek eltérő típusúak. A lengéscsillapító nem laprugós, hanem spirálrugós, mert a laprugókkal elértük a határokat, ezért váltani kellett. A váltó is lassú volt már a teljesítményhez, ezért át kellett alakítani pár dolgot benne. A kerekekre versenygumik kerültek, olyanok, amelyeket célirányosan a szlalomfutamokra és a hegyi pályákra gyártanak.

Sokat versenyzel vele?

– Mi 6-7 eseményen indulunk egy évben, ezen kívül vannak meghívásos versenyek és kupák is, de határt szab az anyagi keret.

Mindent magatok finanszíroztok?

– Ehhez fanatizmus kell, mert saját, összekuporgatott pénzünkből, autószerelő vagy gumis barátok segítségével tudunk csak indulni. A versenyzők 98 százaléka maga építi az autóját, mert az megfizethetőbb.

Legutóbb harmadik helyen végeztél Dunaújvárosban. Szoros verseny volt?

– Abszolútban nyolcadik lettem, a kategóriámban harmadik. Elég jó autók indultak, a pilóták pedig már 7-8 éve versenyeznek. Átalakították a kategóriákat, most már nem csak köbcentit számolnak, hanem egy úgynevezett versenyképességi besorolást is, ezért van, hogy együtt indulok egy 2000-es Renault Clióval vagy egy Opel Astra GSI-vel. Sokkal szorosabb a mezőny, az elsők tizedmásodpercekre vannak egymástól.

Trabanttal is meg tudod őket szorítani?

– Igen. Most harmadik lettem, de 18 századra voltam a másodiktól, a 2000-es Renault Cliótól, egy ugyancsak épített autótól. Pedig az én Trabantom csak 800 köbcentis.

Mi adja a pluszt? A pilóta?

– A futómű, a vezetés. Nekem van száz kiló előnyöm, de neki ezer köbcentivel több dolgozik.

Milyennek látod az autósport helyzetét hazánkban?

– Több olyan országban dolgoztam és versenyeztem, ahol kedveltebb, és ahhoz mérten nagyobb a támogatottsága. Régebben nálunk is nagyobb volt a népszerűsége a gokartnak, vagy akár a hegyi versenyeknek, és ennek főként az az oka, hogy ma már kevés a verseny Magyarországon, hegyi futam például szinte nincs is. Ami mégis biztató, hogy a városok közelében rendezett futamokra, mint amilyen például nemrégiben a dunaújvárosi volt, nagyon sokan kíváncsiak. Tehát nem az történik, hogy nem érdekli az embereket, csak kevés a hely és az esemény, amit meg tudnak látogatni.

Fejér megyében a viszonylag új seregélyesi gokartpálya léte egy kicsit fellendítette az autós életet?

– Igen, mint ahogyan a kulcsi létesítmény is segít. Sok kisebb gokartos pálya létezik elég sok indulóval, van igény erre a fiatalok körében, és jobb, ha egy ilyen helyen, biztonságos környezetben tanulják meg kezelni a motort és az autót. Van még gyerekeknek kimondottan junior kategória is, 14 éves kortól már versenyezhetnek úgy, hogy beül melléjük a szülő. A bóják között nincs nagy tempó, az átlagsebesség hatvan, a leggyorsabb szakaszon száz: de így születnek a jövő bajnokai.