2020.03.22. 14:00
A legenda ma is ugyanúgy él, mint az elmúlt időkben
Idén lesz 110 éve, hogy június 24-én Milánóban az Anonima Lombarda Fabbrica Automobili (A.L.F.A.) életre kelt. Az első autójuk a 24 HP volt, amelyet Giuseppe Merosi tervezett. Öt évvel később a cég megváltoztatta a nevét Alfa Romeóra, amikor Nicola Romeo átvette a vezetését.
Letisztult felépítmény. Így festett az Alfa Romeo 1300 GT Junior
Forrás: shutterstuck
Ezt a típust újabbnál újabb járgányok követték, ezek közül válogattunk néhány igazán figyelemre méltó, és jól ismert oldtimert az elmúlt ötven-hatvan évből.
ALFA ROMEO 1300 GT Junior
Jelleg: kupé
Ajtók száma: 2
Gyártási időszak: 1965–76
Végsebesség: 170 km/h
Teljesítmény: 89 LE
Mint oly sok klasszikusan szép autó, az Alfa Romeo 105/115-ös szériája is Giorgetto Giugiarónak köszönhette karosszériáját. A Bertone alkalmazásában álló tervező biztos kézzel rajzolta meg a hátsókerék-meghajtású jármű letisztult vonalú felépítményét, a forma időtállóságát pedig jelzi, hogy közel másfél évtizeden át gyártásban maradt.
Az Alfa Romeo jól bevált megoldásokat és alkatrészeket használt fel a hatvanas években megalkotott sportos sorozatánál, a kétajtós kupé mindegyike megörökölte a Giulia szedán padlólemezét és merev hátsó tengelyét. A végeredmény sportos karakterű jármű lett, amelynek önsúlyát alaposan leszorították, az 1300 Junior például csak 930 kilogrammot nyomott. A súlycsökkentésben szerepet játszott, hogy a tervezők csak négyhengeres erőforrásokat használtak, és mindegyik könnyűfém ötvözetből készült. A kis tömeget meggyőző erővel lassította a négy darab tárcsafék, a sportos teljesítményt pedig ikerkarburátorok alkalmazásával fokozták, kivéve az amerikai exportra gyártott 1750 GTV és 2000 GT változatokat, mert azok befecskendezőt kaptak.
ALFA ROMEO GIULIA SS BERTONE
Jelleg: sportkupé
Ajtók száma: 2
Gyártási időszak: 1963–66
Végsebesség: 200 km/h
Teljesítmény: 105 LE
A milánói székhelyű Alfa Romeo a Giulietta modelljének nagykorúvá válását a Giulia sorozat beindításával ünnepelte meg, a kicsinyítő képzőtől megfosztott típusjelzés egyszerre utalt az erősebb, autópályatempóra is képes konstrukcióra, illetőleg hirdette meg az amerikai piac ostromának kezdetét is.
Az Alfa Romeo és a Bertone 1959-ben közösen fejlesztette ki az 1,3 literes motorral meghajtott, áramvonalas külsejű Giulietta Sprint Speciale gépkocsit, amelynek formatervét Franco Scaglione rajzolta meg, mégpedig saját korábbi munkái nyomán. Már 1953-ban elkezdődött ugyanis egy kutatás Berlinetta Aerodinamica Technica néven, és ezt követően Scaglione három áramvonalas „B.A.T.” prototípust is tervezett. E gépkocsit megoldásait vitte tovább a Giulietta Sprint Speciale, majd 1963-tól nagyobb testvére a Giulia Sprint Speciale is. Utóbbi lényegében azonos volt az előddel, azonban a nagyobb és erősebb 1,6 literes motor komolyabb menetteljesítményekhez segítette.
ALFA ROMEO 2000 TOURING SPIDER
Jelleg: túraautó
Ajtók száma: 2
Gyártási időszak: 1958–62
Végsebesség: 175 km/h
Teljesítmény: 113 LE
Az Alfa Romeo Tipo 102-es sorozata 1958-ban váltotta le az 1900-as Supert, és bár a széria legelterjedtebb képviselője a négyajtós, hatszemélyes Berlina szedán lett, mégis emlékezetes maradt a csekély darabszámban készített, ám annál lenyűgözőbb megjelenésű Sprint kupé és a nyitott változat, a Spider.
A Tipo 102-es modell családtagjait négyhengeres, soros, két vezérműtengellyel ellátott motorok hajtották, azonban lökettérfogatuk az 1900-as típusoknál nagyobb, 1974 köbcentiméter volt. Vasblokkos, könnyűfém hengerfejjel szerelt motorja 104 lóerős teljesítményhez segítette hozzá a szedánt, azonban a kupék és a kabriók a megnövelt kompresszió és a Solex karburátorok jóvoltából lényegesen erősebbek lettek, 113 lóerőre voltak képesek. A motor ereje ötsebességes váltón át jutott el a hátsó kerekekhez. Míg a Berlina szedánt az Alfa Romeo maga gyártotta, a nyitott kétszemélyes Spider elkészítésére a Touring nevű karosszériaépítő cég kapott megbízást, amely Carlo Andeloni formatervező munkái alapján dolgozott. A 2+2 üléses Spider változat 1961-ben csatlakozott a kínálathoz.
ALFA ROMEO MONTREAL
Jelleg: sportkupé
Ajtók száma: 2
Gyártási időszak: 1970–77
Végsebesség: 220 km/h
Teljesítmény: 197 LE
Érzelmekkel, szenvedéllyel teli olasz forma, amerikai kocsikra jellemző erő – tulajdonképpen így lehetne leginkább leírni az Alfa Romeo Montrealt. Sokan a Lamborghini Miurát is jegyző Marcello Gandini mesterművének tartják a klasszikus szépségű 2+2 üléses kupét, amelyet a korabeli autóktól szokatlan módon V8-as motor hajtott.
Marcello Gandini 1967-ben tervezte meg a prototípust a montreali világkiállításra, végül 1970-re állt elő a sorozatgyártásra érett, harmonikus és erőt sugárzó dizájnnal. A formaterv hangsúlyos eleme lett a fényszórók fölötti fényterelő, amely automatikusan nyílt és csukódott, leginkább pedig szempillákra emlékeztetett. A külső persze nem minden, a Montreal másban is kitűnt az Alfák közül. Ez volt a gyártó egyetlen nagy szériában gyártott, V8-as motorral ellátott autója. A modell szerethetőségét és népszerűségét nagyban fokozta a mozdonyként húzó, csodás hangú hajtómű, amelynek orgánuma leginkább az amerikai autók motorhangját idézte, jóvoltából pedig a gépkocsi 6,8 másodperc alatt érte el a százas tempót.
ALFA ROMEO 2600 SPRINT
Jelleg: közepes méretű luxusautó
Ajtók száma: 2
Gyártási időszak: 1962–68
Végsebesség: 200 km/h
Teljesítmény: 143 LE
Az Alfa Romeo presztízsét és versenysikereit elsősorban a legendásan erős hathengeres motorjainak köszönhette. Az iker-vezérműtengelyes sorhatosok által fémjelzett korszak 1968-ban ért véget, utolsó képviselőit pedig 1962-ben mutatták be. Ugyan e gépkocsik a gyári nomenklatúra szerint a Tipo 106 nevet kapták, a nagyközönség szívesebben hívta őket 2600-asnak.
A félgömb alakú égéstérrel rendelkező, impozáns hathengeres motor négyajtós szedánba épített alapváltozata 130 lóerős teljesítményre volt képes. A főtengely a motor felett elhelyezkedő vezérműtengelyeket lánchajtással forgatta, a motor kenéséhez szükséges olaj hőmérsékletét pedig olyan olajhűtő biztosította, amelyet a folyadékfűtés rendszerébe integráltak. A Bertone által készített 2600 Sprint elnevezésű 2+2 üléses kupé lényegében a Tipo 102-es sorozat Sprint modelljének formatervét követte. Hathengeres motorjára a tervezők három darab kettős torkú Solex 44PHH típusú karburátort illesztettek, így a teljesítmény 143 lóerőre emelkedett.