alfa romeo

2020.03.22. 14:00

A legenda ma is ugyanúgy él, mint az elmúlt időkben

Idén lesz 110 éve, hogy június 24-én Milánóban az Anonima Lombarda Fabbrica Automobili (A.L.F.A.) életre kelt. Az első autójuk a 24 HP volt, amelyet Giuseppe Merosi tervezett. Öt évvel később a cég megváltoztatta a nevét Alfa Romeóra, amikor Nicola Romeo átvette a vezetését.

Káldor András

Letisztult felépítmény. Így festett az Alfa Romeo 1300 GT Junior

Forrás: shutterstuck

Ezt a típust újabbnál újabb járgányok követték, ezek közül válogattunk néhány igazán figyelemre méltó, és jól ismert oldtimert az elmúlt ötven-hatvan évből.

ALFA ROMEO 1300 GT Junior

Jelleg: kupé

Ajtók száma: 2

Gyártási időszak: 1965–76

Végsebesség: 170 km/h

Teljesítmény: 89 LE

Mint oly sok klasszikusan szép autó, az Alfa Romeo 105/115-ös szériája is Giorgetto Giugiarónak köszönhette karosszériáját. A Bertone alkalmazásában álló tervező biztos kézzel rajzolta meg a hátsókerék-meghajtású jármű letisztult vonalú felépítményét, a forma időtállóságát pedig jelzi, hogy közel másfél évtizeden át gyártásban maradt.

Az Alfa Romeo jól bevált megoldásokat és alkatrészeket használt fel a hatvanas években megalkotott sportos sorozatánál, a kétajtós kupé mindegyike megörökölte a Giulia szedán padlólemezét és merev hátsó tengelyét. A végeredmény sportos karakterű jármű lett, amelynek önsúlyát alaposan leszorították, az 1300 Junior például csak 930 kilogrammot nyomott. A súlycsökkentésben szerepet játszott, hogy a tervezők csak négyhengeres erőforrásokat használtak, és mindegyik könnyűfém ötvözetből készült. A kis tömeget meg­győző erővel lassította a négy darab tárcsafék, a sportos teljesítményt pedig ikerkarburátorok alkalmazásával fokozták, kivéve az amerikai exportra gyártott 1750 GTV és 2000 GT változatokat, mert azok befecskendezőt kaptak.

Letisztult felépítmény. Így festett az Alfa Romeo 1300 GT Junior
Fotó: shutterstuck

ALFA ROMEO GIULIA SS BERTONE

Jelleg: sportkupé

Ajtók száma: 2

Gyártási időszak: 1963–66

Végsebesség: 200 km/h

Teljesítmény: 105 LE

A milánói székhelyű Alfa Romeo a Giulietta modelljének nagykorúvá válását a Giulia sorozat beindításával ünnepelte meg, a kicsinyítő képzőtől megfosztott típusjelzés egyszerre utalt az erősebb, autópályatempóra is képes konstrukcióra, illetőleg hirdette meg az amerikai piac ostromának kezdetét is.

Az Alfa Romeo és a Bertone 1959-ben közösen fejlesztette ki az 1,3 literes motorral meghajtott, áramvonalas külsejű Giulietta Sprint Speciale gépkocsit, amelynek formatervét Franco Scaglione rajzolta meg, mégpedig saját korábbi munkái nyomán. Már 1953-ban elkezdődött ugyanis egy kutatás Berlinetta Aerodinamica Technica néven, és ezt követően Scaglione három áramvonalas „B.A.T.” prototípust is tervezett. E gépkocsit megoldásait vitte tovább a Giulietta Sprint Speciale, majd 1963-tól nagyobb testvére a Giulia Sprint Speciale is. Utóbbi lényegében azonos volt az előddel, azonban a nagyobb és erősebb 1,6 literes motor komolyabb menetteljesítményekhez segítette.

Az Alfa Romeo az olasz csendőrség flottájában is helyet kapott
Fotó: shutterstuck

ALFA ROMEO 2000 TOURING SPIDER

Jelleg: túraautó

Ajtók száma: 2

Gyártási időszak: 1958–62

Végsebesség: 175 km/h

Teljesítmény: 113 LE

Az Alfa Romeo Tipo 102-es sorozata 1958-ban váltotta le az 1900-as Supert, és bár a széria legelterjedtebb képviselője a négyajtós, hatszemélyes Berlina szedán lett, mégis emlékezetes maradt a csekély darabszámban készített, ám annál lenyűgözőbb megjelenésű Sprint kupé és a nyitott változat, a Spider.

A Tipo 102-es modell családtagjait négyhengeres, soros, két vezérműtengellyel ellátott motorok hajtották, azonban lökettérfogatuk az 1900-as típusoknál nagyobb, 1974 köbcentiméter volt. Vasblokkos, könnyűfém hengerfejjel szerelt motorja 104 lóerős teljesítményhez segítette hozzá a szedánt, azonban a kupék és a kabriók a megnövelt kompresszió és a Solex karburátorok jóvoltából lényegesen erősebbek lettek, 113 lóerőre voltak képesek. A motor ereje ötsebességes váltón át jutott el a hátsó kerekekhez. Míg a Berlina szedánt az Alfa Romeo maga gyártotta, a nyitott kétszemélyes Spider elkészítésére a Touring nevű karosszériaépítő cég kapott megbízást, amely Carlo Andeloni formatervező munkái alapján dolgozott. A 2+2 üléses Spider változat 1961-ben csatlakozott a kínálathoz.

ALFA ROMEO MONTREAL

Jelleg: sportkupé

Ajtók száma: 2

Gyártási időszak: 1970–77

Végsebesség: 220 km/h

Teljesítmény: 197 LE

Érzelmekkel, szenvedéllyel teli olasz forma, amerikai kocsikra jellemző erő – tulajdonképpen így lehetne leginkább leírni az Alfa Romeo Montrealt. Sokan a Lamborghini Miurát is jegyző Marcello Gandini mesterművének tartják a klasszikus szépségű 2+2 üléses kupét, amelyet a korabeli autóktól szokatlan módon V8-as motor hajtott.

Marcello Gandini 1967-ben tervezte meg a prototípust a montreali világkiállításra, végül 1970-re állt elő a sorozatgyártásra érett, harmonikus és erőt sugárzó dizájnnal. A formaterv hangsúlyos eleme lett a fényszórók fölötti fényterelő, amely automatikusan nyílt és csukódott, leginkább pedig szempillákra emlékeztetett. A külső persze nem minden, a Montreal másban is kitűnt az Alfák közül. Ez volt a gyártó egyetlen nagy szériában gyártott, V8-as motorral ellátott autója. A modell szerethetőségét és népszerűségét nagyban fokozta a mozdonyként húzó, csodás hangú hajtómű, amelynek orgánuma leginkább az amerikai autók motorhangját idézte, jóvoltából pedig a gépkocsi 6,8 másodperc alatt érte el a százas tempót.

Sportos megjelenés. Ez jellemzi ennek az Alfának a műszerfalát
Fotó: shutterstuck

ALFA ROMEO 2600 SPRINT

Jelleg: közepes méretű luxusautó

Ajtók száma: 2

Gyártási időszak: 1962–68

Végsebesség: 200 km/h

Teljesítmény: 143 LE

Az Alfa Romeo presztízsét és versenysikereit elsősorban a legendásan erős hathengeres motorjainak köszönhette. Az iker-vezérműtengelyes sorhatosok által fémjelzett korszak 1968-ban ért véget, utolsó képviselőit pedig 1962-ben mutatták be. Ugyan e gépkocsik a gyári nomenklatúra szerint a Tipo 106 nevet kapták, a nagyközönség szívesebben hívta őket 2600-asnak.

A félgömb alakú égéstérrel rendelkező, impozáns hathengeres motor négyajtós szedánba épített alapváltozata 130 lóerős teljesítményre volt képes. A főtengely a motor felett elhelyezkedő vezérműtengelyeket lánchajtással forgatta, a motor kenéséhez szükséges olaj hőmérsékletét pedig olyan olajhűtő biztosította, amelyet a folyadékfűtés rendszerébe integráltak. A Bertone által készített 2600 Sprint elnevezésű 2+2 üléses kupé lényegében a Tipo 102-es sorozat Sprint modelljének formatervét követte. Hathengeres motorjára a tervezők három darab kettős torkú Solex 44PHH típusú karburátort illesztettek, így a teljesítmény 143 lóerőre emelkedett.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!