2020.06.27. 15:30
A fehérvári Molnár család fontos tagja a VW T2-es kisbusz
Amikor az ember belép Molnár Gáborék házába, nem kell sokat kutakodnia, hogy rájöjjön, mi a családi rajongás tárgya. Az épületnek ugyanis nincs olyan pontja, ahol valamilyen formában ne köszönne vissza a látogatóra egy Volkswagen T2-es kisbusz.
Molnár Gábor gyűjteménye jelenleg 180 darabból áll, és növekszik
Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap
Még a 90-es évek elején volt egy T2-es szolgálati autóm, azzal jártam mindenhova, munka után esti gimnáziumba, sőt még érettségizni is. Nagyon megszerettem az autó hangját, a könnyű kezelhetőségét. Az élet aztán más területekre sodort, 2006-ban azonban ismét felmerült bennem, hogy mennyire jó lenne szerezni valahonnan egy ilyen járművet és megtartani nosztalgia autónak. Szerencsére a család is mellém állt ebben a projektben, nélkülük semmit se érne a dolog. Több autót is megnéztünk, majd egy újsághirdetésben bukkantunk rá egy mustársárga, 1975-ös kiadású kisbuszra. Mindannyian beleszerettünk, Rozi pedig (merthogy ez a neve) azóta nálunk tölti nyugdíjas napjait – mesélte a kezdetekről Molnár Gábor és felesége, Krisztina.
A vásárlásra 2007. március 15-én került sor, őszig volt rajta műszaki, így járták vele a világot. Első útjuk Rozival az Északi-Középhegységbe vezetett, az 50 lóerős kocsi pedig minden gond nélkül vette az akadályt. Ősszel aztán nekiláttak a felújításának, a festéstől a futóműveken át a váltóig, motorig mindent kicsinosítottak rajta. A munkálatokkal a következő év tavaszára végeztek, ezt követően már csak apróbb finomítások voltak hátra.
Eredetileg mustársárga volt, a karosszérián egy vastag piros csík futotta körbe az autót, az üvege pedig tejüveg volt. Korábbi életében betegszállító volt, és ennek megvoltak a nyomai is, a vásárláskor még mindenféle orvosi berendezés, infúziótartó, nővérhívó, sziréna helye (itt ma egy nagy VW-logo található) benne volt, sőt neoncső, gyárilag tachográf és vezető mögötti elválasztó fal is.
A Rozi név az első találkozás emlékére született, hiszen a család kicsit rozogának találta a járművet, ám az idő Rozit igazolta, mint elmondták, nagyon hálás kis jószág, igazán komoly probléma sosem volt vele. Sőt, számos kaland kötődik hozzá, hiszen például a tavalyi Pázmándi Nosztalgia-Jármű Egyesület találkozóján hippinek öltözve vettek részt, a csillagtúra során pedig bizony rendőrökbe is belefutottak! Számos hazai és külföldi helyszínen, találkozón vettek már részt, és bármerre járnak, mindig nagy rajongás veszi körbe az autót, sokan villognak, integetnek nekik.
Olyan még soha nem fordult elő, hogy ledudáltak volna minket, pedig száguldozni nem tudunk és nem is akarnánk vele. Egy kirándulás alkalmával a Balatonnál még a szirénázó tűzoltók is nekünk integettek, ahogy elhaladtak mellettünk. Jó érzés ezt látni! – mesélte mosolyogva a pár.
Krisztina pedagógus, a diákjaival pedig sokszor a varázslatos iskolabuszként aposztrofált bézs színű családi kedvenccel autóztak osztálykirándulásra, melyet a gyerekek is nagyon élveztek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a ballagási tablójukon központi helyen tüntették fel a kisbuszt.
A belülről gyönyörűen kárpitozott, bordó bőrülésekkel és függönyökkel díszített Rozi emellett élete első filmszerepén és számos esküvőn is túl van már.
A jövőbeli célokkal kapcsolatban Gábor elmondta, Rozival szívesen eljutna még a gyárhoz, ahol készültek a T2-es példányok.
A gyűjtemény sem váratott sokáig
Gábor 12 évvel ezelőtt, nem sokkal Rozi megvásárlása után kereste fel szülei padlását, mert emlékezett rá, hogy gyermekkorában volt már T2-es matchboxa. Meg is találta őket, ami hatalmas boldogsággal töltötte el, onnantól kezdve pedig megindult a gyűjtési mánia.
Azóta születésnapra, névnapra, mindenféle ünnepre Krisztina mindig keresi az újabb és újabb maketteket, amivel meglepheti párját.
A gyűjtemény pedig az évek során kinőtte a direkt erre a célra készített vitrint, ma már 180 darab autó sorakozik a polcon (melyből 60 T2-es ritkaság), de többről van itt szó: a házba belépve T2-es kulcstartó, uzsonnás doboz, póló, táskák, horgolt autó, 3D puzzle, építőkockás kisautó, lábtörlő, ágynemű, törölköző mutatja a rajongás tárgyát, melyek közül sok Krisztina diákjainak és azok szüleinek révén jutott a családhoz.
Számomra egy használt példány, amivel már játszott egy gyermek, esetleg ütött-kopott picit is ugyanolyan értékes, mint egy vadonatúj – mesélte csillogó szemekkel Gábor, akinek szívéhez legközelebb egy papír T1-es modell áll, amit kisfia saját kezével készített neki.
Fricit meg kellett menteni
5 évvel ezelőtt kaptam egy lehetőséget arra, hogy egy tengelyéig földben álló, összetört szélvédős T2-est megvásároljak. Nagyon szomorú látványt nyújtott a kis jószág, ahogy Krisztina fogalmazott, érezték rajta, hogy meg kellene venniük és megmenteniük az autót. Megtörtént a vásárlás, így érkezett a családba Frici (merthogy természetesen ő is kapott nevet), és rengeteg munka árán idén készült el.
Frici egy 1968-as kiadású autó, aki felújításra van most nálunk, vélhetően ősszel megválunk tőle, még ha nehezen is – mesélte Gábor az új jövevényről, akitől Krisztina vette át a szót – Biztos vagyok benne, hogy ha Gabin múlna, megtartanánk őt is, de két gyermekünk van, a hétköznapokban használt idős autónkat lassan cserélni kellene, így a racionalitásnak kell diadalmaskodnia. Ellenben ha időközben megnyerjük a lottót, biztos, hogy Frici is maradna!