Padlógázzal a benzingőz mámorában

Mit kell tudni rólad dióhéjban, hiszen nem akármilyen életúttal rendelkezel…

– Pécsi születésű vagyok, így a hazai rali egyik paradicsomában, a Mecsekben nevelkedtem. A mérnöki diplomám megszerzésekor kicsit távolabb kerültem a várostól. A hétköznapjaimat már Somogy megyében töltöm a munkám miatt immáron hat éve, így időnként Székesfehérvárra is eljutok, nagyon szeretem a várost, a Fehérvár-ralit pedig különösen. A mindennapokban műanyag fröccsöntő szerszámokkal foglalkozom a Videoton Elektro-Plast Kft.-nél, mely a Székesfehérvári Videoton Holding leányvállalata. Szerintem a cég sok mindenki számára ismerős lehet, a nagyi szekrényén lévő Videoton tv-ről vagy a Ladákban gyárilag bent lévő Videoton hangszórókról mindenképp.

Ugorjunk egy picit az elejére. Honnan jött az autók iránti szenvedély? A legtöbb lány inkább a táncot választja.

– Az autók iránti szeretet gyökerei nagyon régre nyúlnak vissza, és igazából nem tudok rá magyarázatot adni. Apukámmal kiskoromban a vasárnap délelőtti program a pécsi vásár megjárása volt, azon belül is a „bolhapiac”, ahol édesapám mindenféle szerszámokat vadászott össze, én pedig mindig valami matchboxért könyörögtem. Akkoriban még nem volt autónk, busszal közlekedtünk. Ott pedig az ablakban csüngve egész úton soroltam, hogy éppen milyen márkájú és típusú autók haladtak el mellettünk. Nem tudok rá magyarázatot adni tényleg, egyszerűen tetszettek, érdekeltek mindig a verdák, pedig nincs ralis múlt a családban. Sőt, ahogy mondtam, akkoriban még autónk sem volt.

Hol és milyen autóval versenyzel, és miért esett erre a típusra a választásod?

– Mivel Mitsubishi Evóra közel sem telt, így választásom egy kisebb kategóriás autóra esett. Keményen tanultam, és sokat dolgoztam az egyetem mellett, mire megvettem az első autóm, amely egy 1991-es negyedik generációs Honda Civic volt (és most is megvan). Igazából versenyezni, mondhatni, „véletlenül” kezdtem el. 2018-ban egy hondás barátom, Scherk Krisztián vett rá, hogy menjünk el a pécsi expóban rendezett szlalomversenyre. Először ódzkodtam tőle, hogy egy kis gyári autóval álljak oda, főleg, hogy előtte sosem vettem részt ilyen versenyen, de végül meggyőzött, és elmentünk. Emlékszem, hogy nagyon izgultam, amíg első körben el nem rajtoltunk, onnantól viszont nagyon élveztem az egészet, és mivel nem ment rosszul, vérszemet kaptam. Onnantól minden egyes szlalomfutamon részt akartam venni. Közben pedig teljesen rákattantam az autóépítésre. Kivettem egy garázst, berendeztem szerszámokkal, egyre több mindent vettem, és minden szabadidőmet ott töltöttem: autót szereltem, megtanultam hegeszteni, így viszonylag sok mindent meg tudok csinálni a járgányon, ha kell. A harmadik szlalomversenyemen állhattam fel először a dobogó második fokára egy Honda CRX-szel. Néhányszor azonban el kellett esnem ahhoz, hogy belássam, ha tovább szeretnék menni, és miniraliszerű versenyeken indulni, oda nem jó és nem elég a szériaautó, mert bármiféle merevítés és védő nélkül sérülékeny.

Újabb autóépítést sejtek… Már látom is magam előtt a Honda alatt megbújó Mónikát.

– Eltaláltad! 2019 végén megvettem egy csövezett, ötödik generációs Civic-kasznit. Az autót a nulláról építettük fel apukám és a kedves barátaim segítségével. Végeláthatatlanul kemény meló volt. Azt gondolom, talán nem tudnám újra megcsinálni. Akkor nagyon motivált voltam, napra pontosan le volt írva, hogy melyik nap meddig kell eljutni. Ez egy üres kaszni volt fémre csiszolt állapotban, nem volt benne egy csavar se, futómű, kábelek, semmi! Ha jól emlékszem, 2021 januárjában mentem el vele az első versenyre, az Euro Ringre. Természetesen közel sem volt százszázalékos az autó, egyébként még most sem az – teszi hozzá kaján vigyorral. – Jelenleg egy 1.6-os szimpla vezérműtengelyes VTEC-es motor van benne, teljesen gyári, szintén gyári szinkronos váltóval sajnos, amely nem hosszú életű ilyen felhasználás mellett. Egy jó váltó és sperr-differenciálmű sokat segítene. Szívósoron és kipufogórendszeren tudtunk kicsit hozni. Fontos, hogy mivel homológ autónak szerettem volna építeni, így ezért sincs benne annyi átalakítás.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

– Bizonyára furcsán fog hangzani, de most nem egy első helyezést fogok említeni. 2021 szeptemberében volt egy szuper hegyi felfutó verseny Szuhanyik Balázs és Balatonyi Árpádék rendezésében. Balázs az elmúlt években elkezdett éves hegyi találkozókat szervezni, a mecseki legendás pályára összegyűjteni a versenyautókat és pilótáikat, hogy visszaidézzék a régi szép idők hegyiverseny-hangulatát, és megtöltsük az erdőt a versenyautók hangjával. Ez a tavaly szeptemberi verseny iszonyúan jól sikerült, elmondhatatlan hangulat volt, legendák, történetek mesélése mindenhonnan, csak tátva maradt a száj, és rázott a hideg Varga Zoltán „Cigány” és a többiek sztorijaitól, hogy milyen volt régen. A megmérettetés végén természetesen volt díjátadó, ahol kaptam egy különdíjat Milhoffer Zsolték felajánlására, amelyet ők Kovács Öcsikével nyertek 2001-ben egy Geiger Miki által rendezett perekedi versenyen, még a hőskorból.

A családod hogyan viseli a hobbidat?

– Maximálisan támogatnak, bár néha biztos elegük van abból, hogy alkatrészraktárat csináltam a padlásból és a faházból, illetve a volt szobámból is, ahol a serlegek is tucatjával vannak. Apukám sokat segít mindenben, legyen szó szerelésről, akár versenyen való részvételről vagy kisegítő tevékenységekről. Sajnos a fiússágot belém nevelte, úgyhogy ő csinálta a bajt magának – nevet fel ismét belevalóan. – Egyébként meg köszönöm neki, hogy talpraesetté nevelt!