2022.02.26. 13:00
Kiváltságnak számít egy ilyen traktot birtokolni
Vidéken élő nagyapáink, apáink még jól ismerték ezeket a járműveket, ma már egyre inkább csak a gyűjtőknél fordulnak elő.
Élő Géza az újjászületőben lévő Dutra traktor mellett
Forrás: Tihanyi Tamás
– Ez a „nagy” Dutra az alvázszáma alapján 1971-es gyártmány, eredetileg a székesfehérvári Vörösmarty termelőszövetkezet tulajdona volt, majd 1985-ben egy sárpentelei tanyára került – mondja Élő Géza, akinek 2014-ben sikerült megvásárolnia a maga szeretett haszonjárművét, azóta ott várja újjászületését vértesacsai portájának udvarán. – Folyamatban van a felújítása, jelenleg nagyjából nyolcvanszázalékos állapotban van ez a 8 ezer köbcentis, 90 lóerős, hathengeres traktor.
Géza úgy tudja, hogy Vértesacsán egyetlen ilyen dolgozott, de annak csupán a vezetőülése maradt meg épségben, ám az hozzá került. Még nem biztos abban, hogy miután elkészül a munkával, mire és mennyire tudja majd használni a Dutrát, mert sajnos egyelőre hiányoznak a papírjai. A gazdaságban, ahol szolgált, már nem találták meg, nem tudtak segíteni.
– Számomra kiváltság egy ilyet birtokolni, nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy hozzám kerülhetett, hiszen nagyon kevés példány maradt meg belőlük – folytatja Élő Géza, aki több helybéli falunapon is megörvendeztette már a gyerekeket azzal, hogy traktorral ment el az eseményre. – Létezett egy szabály, annak idején magánember nem birtokolhatott tizenöt lóerősnél erősebb haszonjárművet, ezért terjedtek el annyira a kistraktorok, csettegők. Mindenki azzal dogozott, amivel tudott. Hiába enyhült ez a szigor valamikor a nyolcvanas években, idővel a nagyobb traktorok ócskavassá váltak, csak néhányat sikerült a téeszek „kertkapuján” keresztül megmenteni.
A négykerék-meghajtású, 90 lóerős Dutra bármilyen más 90 vagy 120 lóerős traktorral összeakasztva erősebb volt, elhúzta a másikat.
– Első tengelyét 3100 kilogramm, a hátsót 2000 kiló nyomja, és amikor egy ilyen Dutra elkezd erőlködni, ez kiegyenlítődik, és a négy kerék akkorát fog, mint egy lánctalpas traktor. De hiába volt ennyire erős, a sikertörténetnek e márka esetében is vége szakadt valamikor a hetvenes évek közepén. Nem kellett már a KGST-nek (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa – a szerk.), mint ahogyan a Pannónia vagy később a Csepel sem. A keleti hatalmi blokkban nekünk a buszgyártást találták ki, ráadásul az egykori Szovjetunióban sokkal olcsóbban tudtak nagy mennyiségben traktort gyártani, így aztán idővel elárasztották a piacot az olcsóbb MTZ traktorok.
