Egymásba fűződő négy karika

2022.01.22. 13:00

A nagyapa gyermekkori álmát valósította meg Böhm Martin

Böhm Martin történész-muzeológus, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Fejér megyei szervezetének vezetőségi tagja egy legendás háborús jármű tulajdonosa.

Tihanyi Tamás

Böhm Martin történész-muzeológus és nem mindennapi vállalkozása

Forrás: Kricskovics Antal

Böhm Martin történész-muzeológus és nem mindennapi vállalkozása

Forras: Kricskovics Antal

Mi volt az, ami megragadott a motorkerékpárban? 

 

– Ez lassan tíz éves történet, az alapja az, amit még nagyapám mesélt el. Ő 1931-ben született és a háborút Fejér megyében élte át 13-14 évesen. Nem volt ritka 1944-45-ben, hogy a hadianyag szétszórva hevert az utcán, a mezőn, erdőkben. A gyerekeknek egyfajta játéka lett mindez, és sok gyerek életét is vesztette. Nagyapám a falubeli gyermekekkel együtt izgatottan fedezte fel a front utáni helyeket. Dédapám, aki 23 évet szolgált a királyi honvédségben, tudta, hogy amit a gyerekek játéknak tartanak, az életveszély. Amit nagyapám összegyűjtött, dédapám éjszaka a kútba dobta, eltüzelte, elásta, így nagyapám minden nap elölről kezdte a gyűjtést. Egy nap az erdőben unokatestvérével egy DKW NZ 350-1-es típusú motort talált. Nagy volt a lelkesedés, mert a járművek akkor a polgári életben is ritkának minősültek. Felismerték a motort, aminek az akkumulátor csak a világítását szolgáltatta és nem volt szükség elindításához másra, csak benzinre. Hazasiettek és dédapámat kérték, vigyék haza, mert érték, nem kellene gyalog járni. Dédapám elzárkózott ettől, mondván, hadianyag, amit a német hadsereg használt. Majd hozzátette, nem szeretne a családjával az orosz puskacsövek elé állni egy német vacak miatt. Nagyapámék kelletlenül, de elfogadták a szülői döntést és búcsút intettek az erdőben elhagyott motornak. Azonban a szomszéd falu kovácsa hazavitte és használatba fogta. Annyi idős lehettem, mint nagyapám akkor, és amikor ezt elmesélte, mélyen megérintett. Úgy éreztem, ez egy olyan gyermekkori vágya volt, ami egész életében nyomot hagyott benne. Megígértem neki, hogy „papa, ha nagy leszek, veszek neked egy ilyen motort!”. Nagyapám csak nevetett.  

 

De nem adtad fel?  

 

– Nem bizony. Tíz éve elkezdtem gondolkozni, miként tudom valóra váltani az akkor már betegeskedő nagyapám álmát. Idősebb barátaimnál néztem, hogyan kell nekiállni egy motor újjáépítésének: ismerd meg, végy egy jó alapot, járj nyitott szemmel és dolgozz sokat! Egyetemistaként keresni kezdtem a megfelelő alapot. Barátaim segítségével meg is találtam, majd 2012-ben bejelentettem a családomnak, hogy szükségem van helyre a garázsban, mert másnap hozok egy motort. Nem volt ellenvetés. Másnap a barátom jött értem és az Alföldre mentünk, ahonnan elhoztuk a DKW NZ 350-1-est. Mikor hazaértem, nagy csodálkozás fogadott, még nagyapám is eljött hozzánk. Bevittük hát a „motort”, ami csak hasonlított egy motorra, valójában két keréken guruló, rozsdás vaslemezekből álló járműmaradvány volt. Nagyapám is a fejét csóválta.  

 

Alkatrészek, amiből Martin kiegészítette a járművet

Forrás: Böhm Martin

Mennyit kellett dolgozni rajta?  

 

– Barátaimmal minden börzére, piacra elmentünk, hogy alkatrészeket szerezzünk, sokat jártunk külföldre is. Minden alkatrészt egyesével szedtem szét, pucoltam meg és kértem segítségét olyan mesterektől, akik jobban értettek hozzá. Nagyon sok szakembert ismertem meg, és sokat köszönhetek nekik: megtanítottak esztergálni, hegeszteni, forrasztani és karosszéria munkára is. Ugyan egyiknek sem lettem mestere, de legalább aktív részesévé váltam a motor felújításának. A munkálatok tanulmányaim miatt többször hosszabb időre felfüggesztésre kerültek, illetve nagyapám halálát követően kicsit kedvem is vesztettem. Azonban barátaim biztatására és segítségével 2019-re elkészült a motor jelentős része, az év végére teljesen be is üzemeltük, és majdnem nyolc évre a motor megvételét követően veterán gépjármű minősítő vizsgára ment, 2020 januárjára rendszámot is kapott.  

 

Mit kell tudni a típus múltjáról?  

 

A német hadsereget, mint jól felszerelt, motorizált és technikai fölényben lévő szervezetet képzelik el az emberek. Azonban ez egy általános és nem minden téren helytálló gondolat. A német hadsereg 1939-1940-ben közel sem volt olyan mértékben gépesítve, mint azt sokszor a filmek sugallják. A hadműveletek során szerzett tapasztalatok után kezdődött a német hadsereg járműveinek modernizálása, állományának bővítése. A háború kitörését követően, akárcsak Magyarországon, Németországban is általános hadibeszolgáltatás alá estek a járművek: kerékpárok, motorok, autók, sőt még a lovak is! Így a német hadsereg mozgósításakor több polgári gépjármű is hadicélokat szolgált, azonban nem minden esetben feleltek meg a hadsereg igényeinek. Ezért 1941-ben a BMW, illetve a Zündapp előállt a 750ccm oldalkocsis motorkerékpárjával a BMW R75 és a Zündapp Ks750-essel. Ma, amikor a német hadsereget megjelenítik játékfilmeken, előszeretettel alkalmazzák ezen típusok képeit, holott közel se volt belőle annyi, amennyire igény volt. Ezek a motorok kiválónak bizonyultak terepen, teherbírás szempontjából is, azonban bonyolultak és drágák voltak. Felmerült az igény a kisebb teljesítményű motorokra, amely futárszolgálatra és összeköttetés biztosítására alkalmas. A DKW gyár 350ccm motorja, az 1938-ban NZ 350-re keresztelt típusa a polgári élet egyik közkedvelt, megbízható, strapabíró, kényelmes motorja volt. Figyelembe véve a hadsereg igényeit 1943-ban módosították a konstrukció műszaki részét, így megjelent az NZ 350/43-as típus.  

 

Az Auto Union négy márka, a DKW, a Horch, a Wanderer és az Audi szövetségét jelentette

Forrás: Böhm Martin

Miként vált be a frontszolgálat során?  

 

– Ezek az NZ típusok már az afrikai hadműveletek során szerzett tapasztalatok figyelembe vételével módosultak, majd 1944-ben a hadsereg vezetésében fogalmazódott meg ismét a gondolat: szükség van egy könnyű, egyszerű és jól üzemeltethető haditípusra. A DKW gyár engedélyt kapott az új NZ 350-1 típus gyártására. Ez a konstrukció már csak a hadsereg igényeinek megfelelően, annak megrendelésére készült. A nyersanyaghiány miatt a korábban alkalmazott alumínium alkatrészeket vasra módosították. Technikailag az akkumulátor kiváltása volt az igazi attrakció: több német katona visszaemlékezésében megjelent, hogy nem láttak 1944-ben már ép akkumulátort, de működőképes NZ motorokat igen. A hatékonysága, működőképessége a késői gyártás ellenére is megmutatkozott. Olyannyira sikeresnek minősült, hogy 1945-ben, mikor a DKW gyárát Chemnitzben elérték az oroszok, a komplett gyártósort a fellelhető munkásokkal együtt elvitték a Szovjetunióba, és ott, mint ISH (45) kezdték az egykori „Wehrmacht” típust módosítás nélkül gyártani, majd később abból fejlesztették tovább a gyár más termékeit. Úgy gondolom, hogy bár egyszerűbb technika és olcsóbb is, mint nagyobb vetélytársai, mégis saját kategóriájában teljesen kielégítette azokat az igényeket, amiket a hadsereg a megrendeléskor megfogalmazott. 

 

Milyen érzés számodra vezetni? 

 

– Ezt nem lehet megfogalmazni, nekem ez több mint egy motor. Úgy gondolom, hogy amikor egy veterán járművet használ valaki, az egy életérzés, amely kiszakít a modern technikai vívmányokkal teli világból és valódi élménnyel gazdagít.  

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában