A drift nem más, mint a csúszkálás művészete

– Sokan kérdezik ezt, és valóban belezavarodhat a magyarázatba az ember, mert hiába létezik többféle szabályrendszer és bajnokság, a követelmény nagyjából mindenhol egységes – mondta Nagy Ádám. – A lényeg azonban ugyanaz: az autót folyamatos csúszásban, túlkormányzottságban kell irányítani, keresztbe kell fordítani, hogy csússzon a hátulja. Ilyenkor nem az idő a fontos. Úgy értékelik, hogy vannak megadott pontok, úgynevezett érintési zónák. Ezenkívül a szög, a tempó és a stílus is fontos tényező, ezek együttesen határozzák meg a pontozás rendszerét. Először a kvalifikáció jön, egyedül kell végigmenni a pályán, és úgy juthat be a versenyző a legjobb harminckettő közé, ahol aztán immár párban csatáznak, és már egymáshoz viszonyítják a telje­sítményt.

Magyarországon jelenleg két driftbajnokság van – hogy miért kettő, az egy külön történet lenne –, de rendeznek Európa-bajnokságot is. A drift még nem tartozik a FIA hatáskörébe: Ádám úgy fogalmaz, hogy ezek amolyan „külsős bajnokságok”, a kis országokban relatív kis pénzekkel és kevés pilótával. A sportágat Japánban találták ki valamikor a nyolcvanas években, a szigetország hegyvidékén először illegálisan kezdtek a hátsó kerekeken csúszkálni olyan pályákon, amilyeneken például Szász László gyűjti a serlegeket immár évtizedek óta. Aztán egyre komolyabb szinten, mind drágább, épített autókkal, versenypályán folytatták a műfajt. Nem véletlen tehát, hogy Nagy Ádám az elmúlt hetekben Horvátországban kétszer is a hegyen kötött ki: először Skradinban, aztán Dubrovnikban – A skradini emlékverseny után Szász Laciékkal együtt elutaztam Dubrovnikba is, nagy élmény volt, és remekül éreztük magunkat – folytatta Ádám. – Nem gyakran autózik egy drifter ilyen keretek között, ilyen helyen. Driftfutamot nagyon ritkán rendeznek hegyen, mert nem tudják rendesen lepontozni, hiszen nem látható be a pálya. Ráadásul nagyobb a veszély is, két autó nem tud egymás mögött harminc centire haladni, mert ha valaki hibázik, egy szakadék és egy sziklafal között csúnya balesetek történhetnek.

Nagy Ádám 2009-től vette egyre komolyabban a versenyeket, mondhatjuk azt is, akkor lett belőle profi. De őt is sújtja a hazai motorsport általános problémája, a támogatók hiánya, ezért az eltelt időt talán ötvenszázalékosan tudta csak kihasználni. Hazai versenyeken így is többször állt dobogón, s lett külföldön második egy Európa-bajnoki futamon.

– Minden változik ebben a sportban, rohamosan nő az anyagi követelmény is. Régebben pár millióból fel lehetett építeni egy verseny­autót, ha valaki ma komolyan labdába akar rúgni, ahhoz harminc-ötven millióra is szüksége lehet. Ha egyetlen menetet nézünk, ahhoz legkevesebb tizenöt liter üzemanyag és egy pár versenygumi kell, ez a minimumköltség, ha nem számolunk kopást, vagy nem törik az autó, a féltengely vagy a karosszéria. Azaz százezer forintba kerül csupán egyszer végigmenni a pályán. Ezért nem csoda, hogy mi mindannyian szinte csak és kizárólag azért dolgozunk és küzdünk, hogy minél többet versenyezhessünk.