Az acélszörny és a történelmi pillanat

2021.06.03. 20:00

A Pákozdon kiállított T-55-ös típusú harckocsikat az 1956-os magyar forradalomban vetették be először

Tíz éve határozták el a katonai emlékparkban, hogy emlékművet állítanak az 1956-os forradalom tiszteletére.

Tihanyi Tamás

A megvalósításnak lendületet adott, hogy az ötletet az akkori honvédelmi miniszter is támogatta, mondván, „találjatok” egy tankot, így aztán ma már méltó módon emlékezhet az utókor történelmünk e nagyszerű fejezetére. A miniszterrel történő beszélgetés előtt egy évvel került a központi lőtérre az a T-55-ös harckocsi, amit célként használtak a gyakorlatokon, de aztán sikerült e nemes cél érdekében megmenteni. A harceszköz ugyan bőven szenvedett sérüléseket, ám a lövésnyomokat az MH Alba Regia Önálló Rendészeti és Kommendáns Ezred műhelyében, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör fehérvári szervezetének közreműködésével sikerült kijavítani, balesetmentessé tenni, majd a tankot lefestették.

Nem akármilyen történelmi pillanat rejlik az emlékmű születésének hátterében.

Ezt a jelenetet idézi a T-55-ös Pákozdon

Pintér Lajos professzor, hazánk tiszteletbeli veronai főkonzulja fiatalemberként ötvenhat őszén Jászberényben volt, amikor a helyiek felszedték az utcaköveket, hogy megállítsák a szovjet támadást. Katonaviselt fiatalként megmutatta, miként kell összekötni és elhajítani a kézigránátokat: ez az első tank esetében sikerült is, a robbanás megrongálta a lánctalpat, a harckocsi pedig a barikádnak ütközött. Ezt a jelenetet idézi a T-55-ös Pákozdon; Pintér Lajos pedig elmenekült a megtorlás és a hat év börtön elől és Olaszországban végezte el az orvosi egyetemet.

A szabadságharcosok egyébként sokkal nehezebben bírtak el ezekkel a korszerűbb harckocsikkal, mint a T-34-esekkel, mert nehezebb volt őket Molotov-koktéllal felgyújtani.

 

A legnagyobb példányszámban előállított harckocsi

A saját fejlesztésű T-54-est 1946-ban rendszeresítették az oroszok, és ha egybe számoljuk továbbfejlesztett változatával, a nagyobb teljesítményű és pörgettyűs lövegstabilizátorral felszerelt T-55-össel, ez számít a legnagyobb példányszámban előállított harckocsinak, hiszen százezer készült belőle. A T-54-est 1962-ig, a T-55-öst 1981-ig gyártották és még ma is sok szolgál belőlük a különböző frontokon, elsősorban a harmadik világ hadszínterein. A T-55-ösöket a magyar forradalomban vetették be először, november 4-e után, amikor a kivont egységeket lecserélték a zömmel ázsiai legénységű gárdacsapatokra, akik nálunk a Szuezi-csatornát keresték.

Ilyen volt a Pákozdon kiállított T-55-ös felújítása előtt
Fotó: Tihanyi Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Az új tankok túlnyomásos rendszert kaptak nukleáris támadás kivédésére, a világháborús gépfegyvert lecserélték, de ránézésre nem sok a különbség. A T-54-esek és a T-55-ösöket nehéz megkülönböztetni, mert a T-55-ösökről leszerelték a légvédelmi géppuskát, ám jónéhányra mégis visszakerült, mert rájöttek, hogy helikopterek ellen azért egész jó. Azokban a háborúkban, amelyek a nyilvánosság előtt zajlottak, nem sok győzelmet aratott, ennek elsősorban gyenge tűzgyorsasága és az ellenfelek fölénye volt az oka: mint az Öböl-háborúban, ahol még azt is megengedhették maguknak a szövetségesek, hogy csak azokat az iraki tankokat lőjék ki, melyeknek forró volt a csöve: azaz beavatkoztak a harcba. A másik baj, hogy nagyon sok olyan országba került, ahol lehetetlen volt még egy ilyen egyszerű tankra is kiképezni a katonákat.

Ezek is érdekelhetik