Skanzenbeli kóstolás

A falumúzeum benépesült, minden udvaron állt néhány sátor, a környező településekről, a határ másik feléről és a Dunántúlról érkező csoportok sorban alágyújtottak a főznivalóknak. Változatos volt az étlap, de mindazt végigkóstolni, amit a másfél nap alatt a főzők produkáltak, lehetetlen volt. A pákozdi, váli, a Veszprém megyei pápa-borsosgyőri és kiscsőszi vendéglátók nem is tudták megtenni, mert a standjuk előtt mindig kérdezett, állt, vásárolt, étel után érdeklődött valaki.

- Sikeresek voltunk - foglalta össze hazafelé Törzsök Erzsébet, a falusit turizmus megyei egyesület elnöke a másfél napot. Nem kellett hozzá különösebb bizonyíték, minthogy Paula asszony, Mesterházi E. Péterné borsosgyőri, okleveles falusi vendéglátó gyümölcsös, gombás bordája, palóc gulyása, vadnyugati bordája és a kiscsőszi Kálóczy Rita mézes-mustáros sertéscsülke az utolsó falatig elfogyott. Olyannyira, hogy ebből és a szőlős ragu levéből a csapat tagjai is csak tunkolás útján szereztek némi fogalmat. A tűzről Bíró András gondoskodott, gépkocsivezetőnk vizet hordott, és megígérte, ezzel a csapattal máskor is útra kel, ha hívják, mert humorban nincs hiány, és Paula néni úgy főz, mint egy istennő (bár nem tudom, ők hogyan főznek). Ezt megerősítette több helybéli, szombaton vissza-tértek, dicsérték a pénteki kosztot, a gulyást, a diós-mártásos csirkecombot, sorban álltak a vadnyugatiért, és keretsék az előző napi almás süteményt. Eközben a váli Tóth Rita és édesanyja, Tóth Ferencné tudományos alapossággal ecsetelte a bodza tulajdonságait, a kiscsőszi Rita néni szörpjéből kínáltak az érdeklődőknek, jutott a poharakba etyeki napkirály és Hegedűs-féle bor is. A ne etessetek, kóstoltassatok! intelmet nehéz volt betartaniuk a csapatoknak, a falatnyi kóstolás keveseknek volt ínyére. Inkább adtak több kóstolójegyet, és amit nem voltak képesek ott elfogyasztani, kis lábaskában hazavitték. Fotó: Kovalcsik Katalin

- Sikeresek voltunk - foglalta össze hazafelé Törzsök Erzsébet, a falusit turizmus megyei egyesület elnöke a másfél napot. Nem kellett hozzá különösebb bizonyíték, minthogy Paula asszony, Mesterházi E. Péterné borsosgyőri, okleveles falusi vendéglátó gyümölcsös, gombás bordája, palóc gulyása, vadnyugati bordája és a kiscsőszi Kálóczy Rita mézes-mustáros sertéscsülke az utolsó falatig elfogyott. Olyannyira, hogy ebből és a szőlős ragu levéből a csapat tagjai is csak tunkolás útján szereztek némi fogalmat. A tűzről Bíró András gondoskodott, gépkocsivezetőnk vizet hordott, és megígérte, ezzel a csapattal máskor is útra kel, ha hívják, mert humorban nincs hiány, és Paula néni úgy főz, mint egy istennő (bár nem tudom, ők hogyan főznek). Ezt megerősítette több helybéli, szombaton vissza-tértek, dicsérték a pénteki kosztot, a gulyást, a diós-mártásos csirkecombot, sorban álltak a vadnyugatiért, és keretsék az előző napi almás süteményt. Eközben a váli Tóth Rita és édesanyja, Tóth Ferencné tudományos alapossággal ecsetelte a bodza tulajdonságait, a kiscsőszi Rita néni szörpjéből kínáltak az érdeklődőknek, jutott a poharakba etyeki napkirály és Hegedűs-féle bor is. A ne etessetek, kóstoltassatok! intelmet nehéz volt betartaniuk a csapatoknak, a falatnyi kóstolás keveseknek volt ínyére. Inkább adtak több kóstolójegyet, és amit nem voltak képesek ott elfogyasztani, kis lábaskában hazavitték. Fotó: Kovalcsik Katalin

- Sikeresek voltunk - foglalta össze hazafelé Törzsök Erzsébet, a falusit turizmus megyei egyesület elnöke a másfél napot. Nem kellett hozzá különösebb bizonyíték, minthogy Paula asszony, Mesterházi E. Péterné borsosgyőri, okleveles falusi vendéglátó gyümölcsös, gombás bordája, palóc gulyása, vadnyugati bordája és a kiscsőszi Kálóczy Rita mézes-mustáros sertéscsülke az utolsó falatig elfogyott. Olyannyira, hogy ebből és a szőlős ragu levéből a csapat tagjai is csak tunkolás útján szereztek némi fogalmat. A tűzről Bíró András gondoskodott, gépkocsivezetőnk vizet hordott, és megígérte, ezzel a csapattal máskor is útra kel, ha hívják, mert humorban nincs hiány, és Paula néni úgy főz, mint egy istennő (bár nem tudom, ők hogyan főznek). Ezt megerősítette több helybéli, szombaton vissza-tértek, dicsérték a pénteki kosztot, a gulyást, a diós-mártásos csirkecombot, sorban álltak a vadnyugatiért, és keretsék az előző napi almás süteményt. Eközben a váli Tóth Rita és édesanyja, Tóth Ferencné tudományos alapossággal ecsetelte a bodza tulajdonságait, a kiscsőszi Rita néni szörpjéből kínáltak az érdeklődőknek, jutott a poharakba etyeki napkirály és Hegedűs-féle bor is. A ne etessetek, kóstoltassatok! intelmet nehéz volt betartaniuk a csapatoknak, a falatnyi kóstolás keveseknek volt ínyére. Inkább adtak több kóstolójegyet, és amit nem voltak képesek ott elfogyasztani, kis lábaskában hazavitték. Fotó: Kovalcsik Katalin