Nézd ezt a cirkuszt!

A válasz nem volt épp kedvező a kislány számára, de jól érezhető belőle, hogy a keddi bemutató előadás alatt a gyerekek, felnőttek egyrészt pirosra tapsolták a tenyerüket, másrészt tátott szájjal néztek szte minden produkciót. A Magyar Nemzeti Cirkusz művészei ismét valami olyat produkáltak, ami elegendő muníciót ad a következő találkozásig, akkor is, ha az nem holnap lesz. A cirkuszi sátor látványa, a körülötte szinte védősáncot alkotó - ha egymás után állnának, egy kilométer lenne a sor - lakókocsik, állatok lakhelye és minden kiszolgáló négykerekű a cirkuszváros légkörét sugallta. A belépés előtt már kihallatszott a kupola alól Elekes István zenekarának muzsikája, amely végigkísér minden produkciót, pontosan azt a zenét szolgáltatva, amelyre közönségnek a megfelelő izgalomhoz, művésznek a produkció kivitelezéséhez szüksége van.

A padsorokban, a porondhoz közeli páholyokban kedd este teljes volt a létszám, zsúfolásig megtelt a nézőtér a Fejér Megyei Hírlap olvasóival, hisz évek óta hagyomány, hogy a nemzeti cirkusz első fehérvári előadását ajándékba adja a lap olvasóinak. A nézőtéren persze zömében azok az ifjak foglaltak helyet, akik talán ma még nem forgatják naponta az újságot, de az ajándéknak ők örültek a legfelhőtlenebbül. Az ajándék, a cirkusz vezetőinek, művészeinek és az általuk élményszámba menő produkciókra betanított négylábúaknak köszönhetően, nagyszerű volt.

És néha lélegzetelállító.

A műsorszámokat akár sorba is vehetnénk, de nem a sorrend, hanem a bemutatott produkciók a fontosak. Szorítottam a zsebkendőm, amikor Axt Elizabeth hófehér tüllruhájában fejen állt és forgott a kupola alá szerelt szerkezet segítségével. Bevallom, beleszédültem a látványba, és arra gondoltam, ez a szép hölgy kicsit könnyelmű, ha onnan leesik - sose történjen meg -, bármi baja is lehet. Viszont a hölgy mosolya minden mutatvány után arról árulkodott, hogy a produkció emberpróbáló, de látják, kedves nézőink, véghezvihető.

Christian Folco, a borzasztóan hatalmas cipőjű bohóc ismét - tavaly is - nagy nevetésre késztette a közönséget. Hozzájárult ehhez a nézők soraiból kiválasztott négy ember - egyikük tutira nem beépített fellépő volt, hanem egyik munkatársunk, és aki a nézők és a zenekarvezető bohóc szerint még egy seprűn is profi módon gitározik - is hozzájárult. A dob mellé állított úrra annyi hangszert aggatott a bohóc, hogy bejött a padsorokban elhangzott jóslat, de lámpa helyett egy kolomp került, no nem oda, hanem a derekára. A nézők, különösen a mellette helyet foglaló úr hatalmas nevetéssel fogadta a produkciót: egy évre kinevetem magam felkiáltással tapsolt szinte folyamatosan. A hófehér tigrisek és merész idomárnőjük jelentették az est szenzációját, ennek megfelelően hatalmas tapsot kaptak. A legcsodálatosabb, legnagyobb, igazán királyi tartású tigris mellett ülő szép szemű folyamatosan acsarkodott az idomárnőre, aki mindezt angyali nyugalommal tűrte, csak néha fegyelmezte a jószágot egy kis ostorpattogtatással. Az állatok közül a legnagyobb tetszést a lovak aratták, a legszebb, amit a nézők - nem tudták milyen fajta - dalmata lónak kereszteltek el fehér-fekete pöttyös szőre miatt. A legmutatósabb az a hollófekete - holland friesen - paripa volt, melynek hátán Richter Flórián lovagolt, akivel szívesen készített volna interjút néhány hölgynéző!

Az ugrócsoport is remekelt a paripák hátán, de amikor a legifjabb Richter - az alig ötéves Kevin - beszaladt a porondra két kis pónijával, a büszke nagypapa, Richter József, a Jászai Mari-díjas, monte carlói fesztivál nagydíjas artista és a cirkusz igazgatója vette át a mikrofont Kiss István konferansziétól, hogy bejelentse:

- Íme az utánpótlás!