Halak védekeznek a horgon

A hozzáértő horgászok, akik a Velencei-tavon vetik be a horgokat, szinte minden alkalommal megtölthetik a szákokat. Az eredmények a Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) halgazdálkodási tervének nyomán történő rendszeres és bőséges haltelepítéseknek, valamint az ipari méretű halászat beszüntetésének köszönhető. A kiváló fogási lehetőségekről szóló idillt természetesen itt is árnyalja néhány horgász meggyőződése, akik úgy vélik, ritkán lehet horogra csalni a halakat, vélhetően ők vannak kevesebben. Az uszonyosok kapókedvét és egyedszámát bizonyítandó: egy fehérvári csónakos horgász a tavalyi szezonban több mint egy tonna halat zsákmányolt érzékeny, úszós készséggel.

Az idei évben pontyból jelentős mennyiség, 45 tonna került telepítésre, melynek kétharmada háromnyaras, azaz fogható méretű, a többi kétnyaras növendék volt. A kihelyezett méretes pontyok egyharmada olyan állományból származott, amelyek víztározón, természetes körülmények között, a vízben fellelhető táplálékon cseperedtek. Aki akasztott e két kiló feletti, igen jó kondíciójú egyedekből, az kalandos fárasztásról számolhatott be a sporttársaknak. A pontyból egyébként 12 kilogrammos a legnagyobb bejelentett példány, de hallomások alapján, fogtak már jóval nagyobbat - adta hírül Zellei Ágnes, a Mohosz osztályvezetője.

A ragadozó fajok utánpótlásáról sem feledkeztek meg, 2007-ben százezres nagyságrendben telepítettek ivadékméretű csukát és süllőt, továbbá ezer-ezer darab előnevelt, 20-25 centiméteres halfalókat is kihelyeztek.

A Mohosz a ragadozók számának növelését pályázati pénzekből is biztosítja. Az idén, részben az elnyert támogatásoknak köszönhetően került a tóba 1,5 tonna növendék csuka. Tehát nem véletlen, hogy a kis krokodilok elcsípésének esélye igencsak megnőtt az utóbbi időben. A nádasok előtt vezetett műcsalira, vagy az úszó alatt ficánkoló kishalra szinte biztos a rávágás. Ezen túlmenően, a csukázók már meg sem lepődnek, főleg a téli hónapokban, ha a felkínált csalit egy termetes sügér kívánja meg. Szerencsére a süllők fogása sem ritka, bár nagyobb odadást, gyakorlatot kíván. Többnyire éjszaka számíthatnak kapásra, ügyelni kell a megfelelően finomított felszerelésre, és tanácsos ismerni az ezüstös halak járását. Úgy hírlik, van néhány helybéli fiatal, akik a süllőkre specializálták magukat, nem ritkán öt kiló feletti példányokat terelnek szákba.

A Velencei-tó lesőharcsa állománya a korábbi évek állományfelmérő halászatainak eredményei alapján megfelelőnek mondható. A harcsák szaporodásához adottak a feltételek, erről árulkodik, hogy egyre több kiló körüli bajuszos védekezik a horgokon. A tórekordnak máig egy 61 kilós hari bizonyult.

Sokan tudják, hogy az úszó nádszigetek alatt, más néven a szakadtak rejtekében valódi óriások lakoznak, ám ennek ellenére igen kevesen igyekeznek összemérni erejűket e kapitális nagyszájúakkal . A pergetés szerelmesei jó eséllyel eredhetnek egy másik ragadozó fajnak, a balinoknak a nyomába. Az úgynevezett önök a partok mentén szinte bárhol rabolhatnak, de jelenlétük legintenzívebb a kajak-kenu pálya területén, az agárdi és gárdonyi partszakaszok mentén, valamint a nagyobb tisztásokon, mint a Lángi, Rigya, Vendel. A kígyóhalként elhíresült angolnát sem telepítik már, bőséges fogása a múlté, de szeles, viharos napokon gilisztával vagy halszelettel csalizva kicsikarható a kapás. Rendkívül szívósan védekezik, felesleges fárasztani, legjobb ha kierőltetik.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

Az idei évben pontyból jelentős mennyiség, 45 tonna került telepítésre, melynek kétharmada háromnyaras, azaz fogható méretű, a többi kétnyaras növendék volt. A kihelyezett méretes pontyok egyharmada olyan állományból származott, amelyek víztározón, természetes körülmények között, a vízben fellelhető táplálékon cseperedtek. Aki akasztott e két kiló feletti, igen jó kondíciójú egyedekből, az kalandos fárasztásról számolhatott be a sporttársaknak. A pontyból egyébként 12 kilogrammos a legnagyobb bejelentett példány, de hallomások alapján, fogtak már jóval nagyobbat - adta hírül Zellei Ágnes, a Mohosz osztályvezetője.

A ragadozó fajok utánpótlásáról sem feledkeztek meg, 2007-ben százezres nagyságrendben telepítettek ivadékméretű csukát és süllőt, továbbá ezer-ezer darab előnevelt, 20-25 centiméteres halfalókat is kihelyeztek.

A Mohosz a ragadozók számának növelését pályázati pénzekből is biztosítja. Az idén, részben az elnyert támogatásoknak köszönhetően került a tóba 1,5 tonna növendék csuka. Tehát nem véletlen, hogy a kis krokodilok elcsípésének esélye igencsak megnőtt az utóbbi időben. A nádasok előtt vezetett műcsalira, vagy az úszó alatt ficánkoló kishalra szinte biztos a rávágás. Ezen túlmenően, a csukázók már meg sem lepődnek, főleg a téli hónapokban, ha a felkínált csalit egy termetes sügér kívánja meg. Szerencsére a süllők fogása sem ritka, bár nagyobb odadást, gyakorlatot kíván. Többnyire éjszaka számíthatnak kapásra, ügyelni kell a megfelelően finomított felszerelésre, és tanácsos ismerni az ezüstös halak járását. Úgy hírlik, van néhány helybéli fiatal, akik a süllőkre specializálták magukat, nem ritkán öt kiló feletti példányokat terelnek szákba.

A Velencei-tó lesőharcsa állománya a korábbi évek állományfelmérő halászatainak eredményei alapján megfelelőnek mondható. A harcsák szaporodásához adottak a feltételek, erről árulkodik, hogy egyre több kiló körüli bajuszos védekezik a horgokon. A tórekordnak máig egy 61 kilós hari bizonyult.

Sokan tudják, hogy az úszó nádszigetek alatt, más néven a szakadtak rejtekében valódi óriások lakoznak, ám ennek ellenére igen kevesen igyekeznek összemérni erejűket e kapitális nagyszájúakkal . A pergetés szerelmesei jó eséllyel eredhetnek egy másik ragadozó fajnak, a balinoknak a nyomába. Az úgynevezett önök a partok mentén szinte bárhol rabolhatnak, de jelenlétük legintenzívebb a kajak-kenu pálya területén, az agárdi és gárdonyi partszakaszok mentén, valamint a nagyobb tisztásokon, mint a Lángi, Rigya, Vendel. A kígyóhalként elhíresült angolnát sem telepítik már, bőséges fogása a múlté, de szeles, viharos napokon gilisztával vagy halszelettel csalizva kicsikarható a kapás. Rendkívül szívósan védekezik, felesleges fárasztani, legjobb ha kierőltetik.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

Az idei évben pontyból jelentős mennyiség, 45 tonna került telepítésre, melynek kétharmada háromnyaras, azaz fogható méretű, a többi kétnyaras növendék volt. A kihelyezett méretes pontyok egyharmada olyan állományból származott, amelyek víztározón, természetes körülmények között, a vízben fellelhető táplálékon cseperedtek. Aki akasztott e két kiló feletti, igen jó kondíciójú egyedekből, az kalandos fárasztásról számolhatott be a sporttársaknak. A pontyból egyébként 12 kilogrammos a legnagyobb bejelentett példány, de hallomások alapján, fogtak már jóval nagyobbat - adta hírül Zellei Ágnes, a Mohosz osztályvezetője.

A ragadozó fajok utánpótlásáról sem feledkeztek meg, 2007-ben százezres nagyságrendben telepítettek ivadékméretű csukát és süllőt, továbbá ezer-ezer darab előnevelt, 20-25 centiméteres halfalókat is kihelyeztek.

A Mohosz a ragadozók számának növelését pályázati pénzekből is biztosítja. Az idén, részben az elnyert támogatásoknak köszönhetően került a tóba 1,5 tonna növendék csuka. Tehát nem véletlen, hogy a kis krokodilok elcsípésének esélye igencsak megnőtt az utóbbi időben. A nádasok előtt vezetett műcsalira, vagy az úszó alatt ficánkoló kishalra szinte biztos a rávágás. Ezen túlmenően, a csukázók már meg sem lepődnek, főleg a téli hónapokban, ha a felkínált csalit egy termetes sügér kívánja meg. Szerencsére a süllők fogása sem ritka, bár nagyobb odadást, gyakorlatot kíván. Többnyire éjszaka számíthatnak kapásra, ügyelni kell a megfelelően finomított felszerelésre, és tanácsos ismerni az ezüstös halak járását. Úgy hírlik, van néhány helybéli fiatal, akik a süllőkre specializálták magukat, nem ritkán öt kiló feletti példányokat terelnek szákba.

A Velencei-tó lesőharcsa állománya a korábbi évek állományfelmérő halászatainak eredményei alapján megfelelőnek mondható. A harcsák szaporodásához adottak a feltételek, erről árulkodik, hogy egyre több kiló körüli bajuszos védekezik a horgokon. A tórekordnak máig egy 61 kilós hari bizonyult.

Sokan tudják, hogy az úszó nádszigetek alatt, más néven a szakadtak rejtekében valódi óriások lakoznak, ám ennek ellenére igen kevesen igyekeznek összemérni erejűket e kapitális nagyszájúakkal . A pergetés szerelmesei jó eséllyel eredhetnek egy másik ragadozó fajnak, a balinoknak a nyomába. Az úgynevezett önök a partok mentén szinte bárhol rabolhatnak, de jelenlétük legintenzívebb a kajak-kenu pálya területén, az agárdi és gárdonyi partszakaszok mentén, valamint a nagyobb tisztásokon, mint a Lángi, Rigya, Vendel. A kígyóhalként elhíresült angolnát sem telepítik már, bőséges fogása a múlté, de szeles, viharos napokon gilisztával vagy halszelettel csalizva kicsikarható a kapás. Rendkívül szívósan védekezik, felesleges fárasztani, legjobb ha kierőltetik.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

A ragadozó fajok utánpótlásáról sem feledkeztek meg, 2007-ben százezres nagyságrendben telepítettek ivadékméretű csukát és süllőt, továbbá ezer-ezer darab előnevelt, 20-25 centiméteres halfalókat is kihelyeztek.

A Mohosz a ragadozók számának növelését pályázati pénzekből is biztosítja. Az idén, részben az elnyert támogatásoknak köszönhetően került a tóba 1,5 tonna növendék csuka. Tehát nem véletlen, hogy a kis krokodilok elcsípésének esélye igencsak megnőtt az utóbbi időben. A nádasok előtt vezetett műcsalira, vagy az úszó alatt ficánkoló kishalra szinte biztos a rávágás. Ezen túlmenően, a csukázók már meg sem lepődnek, főleg a téli hónapokban, ha a felkínált csalit egy termetes sügér kívánja meg. Szerencsére a süllők fogása sem ritka, bár nagyobb odadást, gyakorlatot kíván. Többnyire éjszaka számíthatnak kapásra, ügyelni kell a megfelelően finomított felszerelésre, és tanácsos ismerni az ezüstös halak járását. Úgy hírlik, van néhány helybéli fiatal, akik a süllőkre specializálták magukat, nem ritkán öt kiló feletti példányokat terelnek szákba.

A Velencei-tó lesőharcsa állománya a korábbi évek állományfelmérő halászatainak eredményei alapján megfelelőnek mondható. A harcsák szaporodásához adottak a feltételek, erről árulkodik, hogy egyre több kiló körüli bajuszos védekezik a horgokon. A tórekordnak máig egy 61 kilós hari bizonyult.

Sokan tudják, hogy az úszó nádszigetek alatt, más néven a szakadtak rejtekében valódi óriások lakoznak, ám ennek ellenére igen kevesen igyekeznek összemérni erejűket e kapitális nagyszájúakkal . A pergetés szerelmesei jó eséllyel eredhetnek egy másik ragadozó fajnak, a balinoknak a nyomába. Az úgynevezett önök a partok mentén szinte bárhol rabolhatnak, de jelenlétük legintenzívebb a kajak-kenu pálya területén, az agárdi és gárdonyi partszakaszok mentén, valamint a nagyobb tisztásokon, mint a Lángi, Rigya, Vendel. A kígyóhalként elhíresült angolnát sem telepítik már, bőséges fogása a múlté, de szeles, viharos napokon gilisztával vagy halszelettel csalizva kicsikarható a kapás. Rendkívül szívósan védekezik, felesleges fárasztani, legjobb ha kierőltetik.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

A ragadozó fajok utánpótlásáról sem feledkeztek meg, 2007-ben százezres nagyságrendben telepítettek ivadékméretű csukát és süllőt, továbbá ezer-ezer darab előnevelt, 20-25 centiméteres halfalókat is kihelyeztek.

A Mohosz a ragadozók számának növelését pályázati pénzekből is biztosítja. Az idén, részben az elnyert támogatásoknak köszönhetően került a tóba 1,5 tonna növendék csuka. Tehát nem véletlen, hogy a kis krokodilok elcsípésének esélye igencsak megnőtt az utóbbi időben. A nádasok előtt vezetett műcsalira, vagy az úszó alatt ficánkoló kishalra szinte biztos a rávágás. Ezen túlmenően, a csukázók már meg sem lepődnek, főleg a téli hónapokban, ha a felkínált csalit egy termetes sügér kívánja meg. Szerencsére a süllők fogása sem ritka, bár nagyobb odadást, gyakorlatot kíván. Többnyire éjszaka számíthatnak kapásra, ügyelni kell a megfelelően finomított felszerelésre, és tanácsos ismerni az ezüstös halak járását. Úgy hírlik, van néhány helybéli fiatal, akik a süllőkre specializálták magukat, nem ritkán öt kiló feletti példányokat terelnek szákba.

A Velencei-tó lesőharcsa állománya a korábbi évek állományfelmérő halászatainak eredményei alapján megfelelőnek mondható. A harcsák szaporodásához adottak a feltételek, erről árulkodik, hogy egyre több kiló körüli bajuszos védekezik a horgokon. A tórekordnak máig egy 61 kilós hari bizonyult.

Sokan tudják, hogy az úszó nádszigetek alatt, más néven a szakadtak rejtekében valódi óriások lakoznak, ám ennek ellenére igen kevesen igyekeznek összemérni erejűket e kapitális nagyszájúakkal . A pergetés szerelmesei jó eséllyel eredhetnek egy másik ragadozó fajnak, a balinoknak a nyomába. Az úgynevezett önök a partok mentén szinte bárhol rabolhatnak, de jelenlétük legintenzívebb a kajak-kenu pálya területén, az agárdi és gárdonyi partszakaszok mentén, valamint a nagyobb tisztásokon, mint a Lángi, Rigya, Vendel. A kígyóhalként elhíresült angolnát sem telepítik már, bőséges fogása a múlté, de szeles, viharos napokon gilisztával vagy halszelettel csalizva kicsikarható a kapás. Rendkívül szívósan védekezik, felesleges fárasztani, legjobb ha kierőltetik.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

A Mohosz a ragadozók számának növelését pályázati pénzekből is biztosítja. Az idén, részben az elnyert támogatásoknak köszönhetően került a tóba 1,5 tonna növendék csuka. Tehát nem véletlen, hogy a kis krokodilok elcsípésének esélye igencsak megnőtt az utóbbi időben. A nádasok előtt vezetett műcsalira, vagy az úszó alatt ficánkoló kishalra szinte biztos a rávágás. Ezen túlmenően, a csukázók már meg sem lepődnek, főleg a téli hónapokban, ha a felkínált csalit egy termetes sügér kívánja meg. Szerencsére a süllők fogása sem ritka, bár nagyobb odadást, gyakorlatot kíván. Többnyire éjszaka számíthatnak kapásra, ügyelni kell a megfelelően finomított felszerelésre, és tanácsos ismerni az ezüstös halak járását. Úgy hírlik, van néhány helybéli fiatal, akik a süllőkre specializálták magukat, nem ritkán öt kiló feletti példányokat terelnek szákba.

A Velencei-tó lesőharcsa állománya a korábbi évek állományfelmérő halászatainak eredményei alapján megfelelőnek mondható. A harcsák szaporodásához adottak a feltételek, erről árulkodik, hogy egyre több kiló körüli bajuszos védekezik a horgokon. A tórekordnak máig egy 61 kilós hari bizonyult.

Sokan tudják, hogy az úszó nádszigetek alatt, más néven a szakadtak rejtekében valódi óriások lakoznak, ám ennek ellenére igen kevesen igyekeznek összemérni erejűket e kapitális nagyszájúakkal . A pergetés szerelmesei jó eséllyel eredhetnek egy másik ragadozó fajnak, a balinoknak a nyomába. Az úgynevezett önök a partok mentén szinte bárhol rabolhatnak, de jelenlétük legintenzívebb a kajak-kenu pálya területén, az agárdi és gárdonyi partszakaszok mentén, valamint a nagyobb tisztásokon, mint a Lángi, Rigya, Vendel. A kígyóhalként elhíresült angolnát sem telepítik már, bőséges fogása a múlté, de szeles, viharos napokon gilisztával vagy halszelettel csalizva kicsikarható a kapás. Rendkívül szívósan védekezik, felesleges fárasztani, legjobb ha kierőltetik.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

A Mohosz a ragadozók számának növelését pályázati pénzekből is biztosítja. Az idén, részben az elnyert támogatásoknak köszönhetően került a tóba 1,5 tonna növendék csuka. Tehát nem véletlen, hogy a kis krokodilok elcsípésének esélye igencsak megnőtt az utóbbi időben. A nádasok előtt vezetett műcsalira, vagy az úszó alatt ficánkoló kishalra szinte biztos a rávágás. Ezen túlmenően, a csukázók már meg sem lepődnek, főleg a téli hónapokban, ha a felkínált csalit egy termetes sügér kívánja meg. Szerencsére a süllők fogása sem ritka, bár nagyobb odadást, gyakorlatot kíván. Többnyire éjszaka számíthatnak kapásra, ügyelni kell a megfelelően finomított felszerelésre, és tanácsos ismerni az ezüstös halak járását. Úgy hírlik, van néhány helybéli fiatal, akik a süllőkre specializálták magukat, nem ritkán öt kiló feletti példányokat terelnek szákba.

A Velencei-tó lesőharcsa állománya a korábbi évek állományfelmérő halászatainak eredményei alapján megfelelőnek mondható. A harcsák szaporodásához adottak a feltételek, erről árulkodik, hogy egyre több kiló körüli bajuszos védekezik a horgokon. A tórekordnak máig egy 61 kilós hari bizonyult.

Sokan tudják, hogy az úszó nádszigetek alatt, más néven a szakadtak rejtekében valódi óriások lakoznak, ám ennek ellenére igen kevesen igyekeznek összemérni erejűket e kapitális nagyszájúakkal . A pergetés szerelmesei jó eséllyel eredhetnek egy másik ragadozó fajnak, a balinoknak a nyomába. Az úgynevezett önök a partok mentén szinte bárhol rabolhatnak, de jelenlétük legintenzívebb a kajak-kenu pálya területén, az agárdi és gárdonyi partszakaszok mentén, valamint a nagyobb tisztásokon, mint a Lángi, Rigya, Vendel. A kígyóhalként elhíresült angolnát sem telepítik már, bőséges fogása a múlté, de szeles, viharos napokon gilisztával vagy halszelettel csalizva kicsikarható a kapás. Rendkívül szívósan védekezik, felesleges fárasztani, legjobb ha kierőltetik.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

A Velencei-tó lesőharcsa állománya a korábbi évek állományfelmérő halászatainak eredményei alapján megfelelőnek mondható. A harcsák szaporodásához adottak a feltételek, erről árulkodik, hogy egyre több kiló körüli bajuszos védekezik a horgokon. A tórekordnak máig egy 61 kilós hari bizonyult.

Sokan tudják, hogy az úszó nádszigetek alatt, más néven a szakadtak rejtekében valódi óriások lakoznak, ám ennek ellenére igen kevesen igyekeznek összemérni erejűket e kapitális nagyszájúakkal . A pergetés szerelmesei jó eséllyel eredhetnek egy másik ragadozó fajnak, a balinoknak a nyomába. Az úgynevezett önök a partok mentén szinte bárhol rabolhatnak, de jelenlétük legintenzívebb a kajak-kenu pálya területén, az agárdi és gárdonyi partszakaszok mentén, valamint a nagyobb tisztásokon, mint a Lángi, Rigya, Vendel. A kígyóhalként elhíresült angolnát sem telepítik már, bőséges fogása a múlté, de szeles, viharos napokon gilisztával vagy halszelettel csalizva kicsikarható a kapás. Rendkívül szívósan védekezik, felesleges fárasztani, legjobb ha kierőltetik.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

A Velencei-tó lesőharcsa állománya a korábbi évek állományfelmérő halászatainak eredményei alapján megfelelőnek mondható. A harcsák szaporodásához adottak a feltételek, erről árulkodik, hogy egyre több kiló körüli bajuszos védekezik a horgokon. A tórekordnak máig egy 61 kilós hari bizonyult.

Sokan tudják, hogy az úszó nádszigetek alatt, más néven a szakadtak rejtekében valódi óriások lakoznak, ám ennek ellenére igen kevesen igyekeznek összemérni erejűket e kapitális nagyszájúakkal . A pergetés szerelmesei jó eséllyel eredhetnek egy másik ragadozó fajnak, a balinoknak a nyomába. Az úgynevezett önök a partok mentén szinte bárhol rabolhatnak, de jelenlétük legintenzívebb a kajak-kenu pálya területén, az agárdi és gárdonyi partszakaszok mentén, valamint a nagyobb tisztásokon, mint a Lángi, Rigya, Vendel. A kígyóhalként elhíresült angolnát sem telepítik már, bőséges fogása a múlté, de szeles, viharos napokon gilisztával vagy halszelettel csalizva kicsikarható a kapás. Rendkívül szívósan védekezik, felesleges fárasztani, legjobb ha kierőltetik.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

Sokan tudják, hogy az úszó nádszigetek alatt, más néven a szakadtak rejtekében valódi óriások lakoznak, ám ennek ellenére igen kevesen igyekeznek összemérni erejűket e kapitális nagyszájúakkal . A pergetés szerelmesei jó eséllyel eredhetnek egy másik ragadozó fajnak, a balinoknak a nyomába. Az úgynevezett önök a partok mentén szinte bárhol rabolhatnak, de jelenlétük legintenzívebb a kajak-kenu pálya területén, az agárdi és gárdonyi partszakaszok mentén, valamint a nagyobb tisztásokon, mint a Lángi, Rigya, Vendel. A kígyóhalként elhíresült angolnát sem telepítik már, bőséges fogása a múlté, de szeles, viharos napokon gilisztával vagy halszelettel csalizva kicsikarható a kapás. Rendkívül szívósan védekezik, felesleges fárasztani, legjobb ha kierőltetik.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

Sokan tudják, hogy az úszó nádszigetek alatt, más néven a szakadtak rejtekében valódi óriások lakoznak, ám ennek ellenére igen kevesen igyekeznek összemérni erejűket e kapitális nagyszájúakkal . A pergetés szerelmesei jó eséllyel eredhetnek egy másik ragadozó fajnak, a balinoknak a nyomába. Az úgynevezett önök a partok mentén szinte bárhol rabolhatnak, de jelenlétük legintenzívebb a kajak-kenu pálya területén, az agárdi és gárdonyi partszakaszok mentén, valamint a nagyobb tisztásokon, mint a Lángi, Rigya, Vendel. A kígyóhalként elhíresült angolnát sem telepítik már, bőséges fogása a múlté, de szeles, viharos napokon gilisztával vagy halszelettel csalizva kicsikarható a kapás. Rendkívül szívósan védekezik, felesleges fárasztani, legjobb ha kierőltetik.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

A tó dévérállománya legendás, ez a hal teszi ki a versenyhorgászok zsákmányának nagy részét. A legtöbb kapásra akkor számíthatnak, ha néhány gombóc beszórását követően szúnyoglárvát, vagy csontit tűznek a horogra. A békéshalakra horgászók gyakorta akasztanak ezüstkárászt, melyek főként a kisebbekből valók, valamint becsúszhat egy-egy izmosabb bodorka, amelyet a fárasztás során esetenként pontynak vélnek a pecások. A nádasok mellé hajított gilisztát behörpinthetik kevésbé gyakori fajok, mint az őshonos aranykárász, vagy a compó, e két halból kismértékben ugyan, de telepítéseket is végeznek. A remek sporthalnak kikiáltott amurt már nem szabad kihelyezni hazánk vizeibe, tájidegennek bélyegezték. Bár egyedszámuk egyre csökken, azért néhanap elejthetők, főként éjszaka, fűzött kukoricára éheznek meg.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.

A Mohosz 2004-ben meghirdette a nagy halat fogók versenyét, a Velencei-tavi rekordlistát. Sajnos azonban az országos listára innen szinte alig jut bejelentés. Aki kapitális uszonyost zsákmányol, jelentse be, és mutassa meg a dinnyési csónakkikötő szomszédságában, a velencei-tavi kirendeltségen.