Az ajándékot nem lehet kiérdemelni

Hajszálpontosan leírható személyiségünk minden je- gye az alapján, miképp vélekedünk az ajándékozásról - állítja Kalocsai Gáspár pszichológus.- A hitélet változásai következtében az ajándék szó jelentése is megkopott. Az a csoda, amelyet az istenhívők átélnek, mára elhalványult, de annyira azért nem, hogy titkos vágyainkban ne lelnénk föl valami hasonlót. Így aztán a legtöbb emberben, még a magukat a vallásoktól elhatárolódókban is élnek misztikus elképzelések az ajándékokról. Adni, kiválasztani pedig az tud, aki nem csak önmagára figyel. Aki akar és képes a másikra figyelni, annak nem jelent túl nagy gondot még abban az esetben sem, ha szűkösek az anyagi lehetőségei.

- Tehát az ajándék valami olyasmi, amire titkon vágyunk, de valamiért mégsem szerezhetjük meg?- Kétségkívül, bár egyszerűsített értelmezés.

- Váltsuk akkor aprópénzre, értelmezzük a gyakorlatban. Mondjuk akkor egy új, korszerű televízió, amely az egész család szemét megóvja, ugyan szükséges valami, de tekinthető ajándéknak, de mondjuk egy pár téli cipő, ami mindenképpen kell a gyereknek, az már nem?- A tévé mindenképpen az, hiszen a másik még működne egy darabig, és a család egyébként is meglenne nélküle. A cipő már ennél bonyolultabb eset: hiszen ahol soha nem jut új cipő egy gyereknek, csak a mások által kinőtt, és ő egyszer olyat kap, amilyent nagyon szeretne, akkor igenis ez a pár lábbeli is ajándéknak minősül.

- Maradjunk a gyerekeknél. Gyakran a szülők az ajándékozást a fegyelme- zés egyik eszközeként használják.- Sajnos gyakran találkozom ezzel magam is, pedig az egyértelműen tilos. Mikulásra, karácsonyra, születésnapra annak is jár ajándék, aki nem volt fegyelmezett, akinek nem fényes a bizonyítványa. Az ajándékot nem lehet kiérdemelni, azt azért adjuk, mert a másiknak örömet szeretnénk szerezni - és nem várunk érte sem hálát, sem viszonzást.- Szóval: milyen a jó ajándék?- A fentiekből követke- zik, leginkább akkor örül a megajándékozott, ha titkos vágyát találtuk ki. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha elgondolkodunk a másik ember szokásain, ha figyelünk arra, mikor mit csinál. Tudom, erre jön a szokványos válasz, de kinek van erre ideje! Hát éppen ez az. A szeretetet nem pénzben mérjük, noha ne ál- tassuk magunkat, kétségtelenül könnyebb helyzetben van az, akit nem kötnek anyagi korlátok. De gondoljunk bele, hogy annak az idős rokonnak, akit valamilyen szép dobozba csomagolt édességgel, pluszban kétórás meghallgatással ajándékozunk meg, szebb napot nem szerezhetünk. Vagy ha a nagyon elfoglalt szülő, aki év vége tájt ki sem látszik a munkából, nem partira megy este, hanem nekiáll mézeskalácsot sütni a gyerekével, noha soha nem lesz konyhatündér, felejthetetlen perceket szerez csemetéjének. Olyat ad, amire a gyerek vágyik, rá figyel iksz órán át, nincs telefon, bájmosoly. Ez a gyerek attól majd nem lesz boldogtalan, ha a többiek a csodakütyükről mesélnek, amit a fa alatt találtak.

- Beszéljünk az illem ré-széről is.- Ezek ránk erőltetett szabályok, és nem a lényegből következnek. Más az üzlet és más a szeretet, ne keverjük a kettőt. Az, hogy ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe, ne adjunk neki nagyobb értékű ajándékot, mint amit viszonozni tud, az a protokollszak-értők variációja, és nem a szeretet megnyilvánulása. Viszont lehet a pénz is ajándék, hiszen az az ifjú pár, aki első otthonára gyűjt, bármilyen értékes is, nem örül egy tizenkét személyes étkészletnek, viszont ha egy könyvben borítékot talál, akkor boldog lesz.Leginkább akkor örüla megajándékozott,ha titkos vágyát találtuk ki

- Tehát az ajándék valami olyasmi, amire titkon vágyunk, de valamiért mégsem szerezhetjük meg?- Kétségkívül, bár egyszerűsített értelmezés.

- Váltsuk akkor aprópénzre, értelmezzük a gyakorlatban. Mondjuk akkor egy új, korszerű televízió, amely az egész család szemét megóvja, ugyan szükséges valami, de tekinthető ajándéknak, de mondjuk egy pár téli cipő, ami mindenképpen kell a gyereknek, az már nem?- A tévé mindenképpen az, hiszen a másik még működne egy darabig, és a család egyébként is meglenne nélküle. A cipő már ennél bonyolultabb eset: hiszen ahol soha nem jut új cipő egy gyereknek, csak a mások által kinőtt, és ő egyszer olyat kap, amilyent nagyon szeretne, akkor igenis ez a pár lábbeli is ajándéknak minősül.

- Maradjunk a gyerekeknél. Gyakran a szülők az ajándékozást a fegyelme- zés egyik eszközeként használják.- Sajnos gyakran találkozom ezzel magam is, pedig az egyértelműen tilos. Mikulásra, karácsonyra, születésnapra annak is jár ajándék, aki nem volt fegyelmezett, akinek nem fényes a bizonyítványa. Az ajándékot nem lehet kiérdemelni, azt azért adjuk, mert a másiknak örömet szeretnénk szerezni - és nem várunk érte sem hálát, sem viszonzást.- Szóval: milyen a jó ajándék?- A fentiekből követke- zik, leginkább akkor örül a megajándékozott, ha titkos vágyát találtuk ki. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha elgondolkodunk a másik ember szokásain, ha figyelünk arra, mikor mit csinál. Tudom, erre jön a szokványos válasz, de kinek van erre ideje! Hát éppen ez az. A szeretetet nem pénzben mérjük, noha ne ál- tassuk magunkat, kétségtelenül könnyebb helyzetben van az, akit nem kötnek anyagi korlátok. De gondoljunk bele, hogy annak az idős rokonnak, akit valamilyen szép dobozba csomagolt édességgel, pluszban kétórás meghallgatással ajándékozunk meg, szebb napot nem szerezhetünk. Vagy ha a nagyon elfoglalt szülő, aki év vége tájt ki sem látszik a munkából, nem partira megy este, hanem nekiáll mézeskalácsot sütni a gyerekével, noha soha nem lesz konyhatündér, felejthetetlen perceket szerez csemetéjének. Olyat ad, amire a gyerek vágyik, rá figyel iksz órán át, nincs telefon, bájmosoly. Ez a gyerek attól majd nem lesz boldogtalan, ha a többiek a csodakütyükről mesélnek, amit a fa alatt találtak.

- Beszéljünk az illem ré-széről is.- Ezek ránk erőltetett szabályok, és nem a lényegből következnek. Más az üzlet és más a szeretet, ne keverjük a kettőt. Az, hogy ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe, ne adjunk neki nagyobb értékű ajándékot, mint amit viszonozni tud, az a protokollszak-értők variációja, és nem a szeretet megnyilvánulása. Viszont lehet a pénz is ajándék, hiszen az az ifjú pár, aki első otthonára gyűjt, bármilyen értékes is, nem örül egy tizenkét személyes étkészletnek, viszont ha egy könyvben borítékot talál, akkor boldog lesz.Leginkább akkor örüla megajándékozott,ha titkos vágyát találtuk ki

- Tehát az ajándék valami olyasmi, amire titkon vágyunk, de valamiért mégsem szerezhetjük meg?- Kétségkívül, bár egyszerűsített értelmezés.

- Váltsuk akkor aprópénzre, értelmezzük a gyakorlatban. Mondjuk akkor egy új, korszerű televízió, amely az egész család szemét megóvja, ugyan szükséges valami, de tekinthető ajándéknak, de mondjuk egy pár téli cipő, ami mindenképpen kell a gyereknek, az már nem?- A tévé mindenképpen az, hiszen a másik még működne egy darabig, és a család egyébként is meglenne nélküle. A cipő már ennél bonyolultabb eset: hiszen ahol soha nem jut új cipő egy gyereknek, csak a mások által kinőtt, és ő egyszer olyat kap, amilyent nagyon szeretne, akkor igenis ez a pár lábbeli is ajándéknak minősül.

- Maradjunk a gyerekeknél. Gyakran a szülők az ajándékozást a fegyelme- zés egyik eszközeként használják.- Sajnos gyakran találkozom ezzel magam is, pedig az egyértelműen tilos. Mikulásra, karácsonyra, születésnapra annak is jár ajándék, aki nem volt fegyelmezett, akinek nem fényes a bizonyítványa. Az ajándékot nem lehet kiérdemelni, azt azért adjuk, mert a másiknak örömet szeretnénk szerezni - és nem várunk érte sem hálát, sem viszonzást.- Szóval: milyen a jó ajándék?- A fentiekből követke- zik, leginkább akkor örül a megajándékozott, ha titkos vágyát találtuk ki. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha elgondolkodunk a másik ember szokásain, ha figyelünk arra, mikor mit csinál. Tudom, erre jön a szokványos válasz, de kinek van erre ideje! Hát éppen ez az. A szeretetet nem pénzben mérjük, noha ne ál- tassuk magunkat, kétségtelenül könnyebb helyzetben van az, akit nem kötnek anyagi korlátok. De gondoljunk bele, hogy annak az idős rokonnak, akit valamilyen szép dobozba csomagolt édességgel, pluszban kétórás meghallgatással ajándékozunk meg, szebb napot nem szerezhetünk. Vagy ha a nagyon elfoglalt szülő, aki év vége tájt ki sem látszik a munkából, nem partira megy este, hanem nekiáll mézeskalácsot sütni a gyerekével, noha soha nem lesz konyhatündér, felejthetetlen perceket szerez csemetéjének. Olyat ad, amire a gyerek vágyik, rá figyel iksz órán át, nincs telefon, bájmosoly. Ez a gyerek attól majd nem lesz boldogtalan, ha a többiek a csodakütyükről mesélnek, amit a fa alatt találtak.

- Beszéljünk az illem ré-széről is.- Ezek ránk erőltetett szabályok, és nem a lényegből következnek. Más az üzlet és más a szeretet, ne keverjük a kettőt. Az, hogy ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe, ne adjunk neki nagyobb értékű ajándékot, mint amit viszonozni tud, az a protokollszak-értők variációja, és nem a szeretet megnyilvánulása. Viszont lehet a pénz is ajándék, hiszen az az ifjú pár, aki első otthonára gyűjt, bármilyen értékes is, nem örül egy tizenkét személyes étkészletnek, viszont ha egy könyvben borítékot talál, akkor boldog lesz.Leginkább akkor örüla megajándékozott,ha titkos vágyát találtuk ki

- Váltsuk akkor aprópénzre, értelmezzük a gyakorlatban. Mondjuk akkor egy új, korszerű televízió, amely az egész család szemét megóvja, ugyan szükséges valami, de tekinthető ajándéknak, de mondjuk egy pár téli cipő, ami mindenképpen kell a gyereknek, az már nem?- A tévé mindenképpen az, hiszen a másik még működne egy darabig, és a család egyébként is meglenne nélküle. A cipő már ennél bonyolultabb eset: hiszen ahol soha nem jut új cipő egy gyereknek, csak a mások által kinőtt, és ő egyszer olyat kap, amilyent nagyon szeretne, akkor igenis ez a pár lábbeli is ajándéknak minősül.

- Maradjunk a gyerekeknél. Gyakran a szülők az ajándékozást a fegyelme- zés egyik eszközeként használják.- Sajnos gyakran találkozom ezzel magam is, pedig az egyértelműen tilos. Mikulásra, karácsonyra, születésnapra annak is jár ajándék, aki nem volt fegyelmezett, akinek nem fényes a bizonyítványa. Az ajándékot nem lehet kiérdemelni, azt azért adjuk, mert a másiknak örömet szeretnénk szerezni - és nem várunk érte sem hálát, sem viszonzást.- Szóval: milyen a jó ajándék?- A fentiekből követke- zik, leginkább akkor örül a megajándékozott, ha titkos vágyát találtuk ki. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha elgondolkodunk a másik ember szokásain, ha figyelünk arra, mikor mit csinál. Tudom, erre jön a szokványos válasz, de kinek van erre ideje! Hát éppen ez az. A szeretetet nem pénzben mérjük, noha ne ál- tassuk magunkat, kétségtelenül könnyebb helyzetben van az, akit nem kötnek anyagi korlátok. De gondoljunk bele, hogy annak az idős rokonnak, akit valamilyen szép dobozba csomagolt édességgel, pluszban kétórás meghallgatással ajándékozunk meg, szebb napot nem szerezhetünk. Vagy ha a nagyon elfoglalt szülő, aki év vége tájt ki sem látszik a munkából, nem partira megy este, hanem nekiáll mézeskalácsot sütni a gyerekével, noha soha nem lesz konyhatündér, felejthetetlen perceket szerez csemetéjének. Olyat ad, amire a gyerek vágyik, rá figyel iksz órán át, nincs telefon, bájmosoly. Ez a gyerek attól majd nem lesz boldogtalan, ha a többiek a csodakütyükről mesélnek, amit a fa alatt találtak.

- Beszéljünk az illem ré-széről is.- Ezek ránk erőltetett szabályok, és nem a lényegből következnek. Más az üzlet és más a szeretet, ne keverjük a kettőt. Az, hogy ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe, ne adjunk neki nagyobb értékű ajándékot, mint amit viszonozni tud, az a protokollszak-értők variációja, és nem a szeretet megnyilvánulása. Viszont lehet a pénz is ajándék, hiszen az az ifjú pár, aki első otthonára gyűjt, bármilyen értékes is, nem örül egy tizenkét személyes étkészletnek, viszont ha egy könyvben borítékot talál, akkor boldog lesz.Leginkább akkor örüla megajándékozott,ha titkos vágyát találtuk ki

- Váltsuk akkor aprópénzre, értelmezzük a gyakorlatban. Mondjuk akkor egy új, korszerű televízió, amely az egész család szemét megóvja, ugyan szükséges valami, de tekinthető ajándéknak, de mondjuk egy pár téli cipő, ami mindenképpen kell a gyereknek, az már nem?- A tévé mindenképpen az, hiszen a másik még működne egy darabig, és a család egyébként is meglenne nélküle. A cipő már ennél bonyolultabb eset: hiszen ahol soha nem jut új cipő egy gyereknek, csak a mások által kinőtt, és ő egyszer olyat kap, amilyent nagyon szeretne, akkor igenis ez a pár lábbeli is ajándéknak minősül.

- Maradjunk a gyerekeknél. Gyakran a szülők az ajándékozást a fegyelme- zés egyik eszközeként használják.- Sajnos gyakran találkozom ezzel magam is, pedig az egyértelműen tilos. Mikulásra, karácsonyra, születésnapra annak is jár ajándék, aki nem volt fegyelmezett, akinek nem fényes a bizonyítványa. Az ajándékot nem lehet kiérdemelni, azt azért adjuk, mert a másiknak örömet szeretnénk szerezni - és nem várunk érte sem hálát, sem viszonzást.- Szóval: milyen a jó ajándék?- A fentiekből követke- zik, leginkább akkor örül a megajándékozott, ha titkos vágyát találtuk ki. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha elgondolkodunk a másik ember szokásain, ha figyelünk arra, mikor mit csinál. Tudom, erre jön a szokványos válasz, de kinek van erre ideje! Hát éppen ez az. A szeretetet nem pénzben mérjük, noha ne ál- tassuk magunkat, kétségtelenül könnyebb helyzetben van az, akit nem kötnek anyagi korlátok. De gondoljunk bele, hogy annak az idős rokonnak, akit valamilyen szép dobozba csomagolt édességgel, pluszban kétórás meghallgatással ajándékozunk meg, szebb napot nem szerezhetünk. Vagy ha a nagyon elfoglalt szülő, aki év vége tájt ki sem látszik a munkából, nem partira megy este, hanem nekiáll mézeskalácsot sütni a gyerekével, noha soha nem lesz konyhatündér, felejthetetlen perceket szerez csemetéjének. Olyat ad, amire a gyerek vágyik, rá figyel iksz órán át, nincs telefon, bájmosoly. Ez a gyerek attól majd nem lesz boldogtalan, ha a többiek a csodakütyükről mesélnek, amit a fa alatt találtak.

- Beszéljünk az illem ré-széről is.- Ezek ránk erőltetett szabályok, és nem a lényegből következnek. Más az üzlet és más a szeretet, ne keverjük a kettőt. Az, hogy ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe, ne adjunk neki nagyobb értékű ajándékot, mint amit viszonozni tud, az a protokollszak-értők variációja, és nem a szeretet megnyilvánulása. Viszont lehet a pénz is ajándék, hiszen az az ifjú pár, aki első otthonára gyűjt, bármilyen értékes is, nem örül egy tizenkét személyes étkészletnek, viszont ha egy könyvben borítékot talál, akkor boldog lesz.Leginkább akkor örüla megajándékozott,ha titkos vágyát találtuk ki

- Maradjunk a gyerekeknél. Gyakran a szülők az ajándékozást a fegyelme- zés egyik eszközeként használják.- Sajnos gyakran találkozom ezzel magam is, pedig az egyértelműen tilos. Mikulásra, karácsonyra, születésnapra annak is jár ajándék, aki nem volt fegyelmezett, akinek nem fényes a bizonyítványa. Az ajándékot nem lehet kiérdemelni, azt azért adjuk, mert a másiknak örömet szeretnénk szerezni - és nem várunk érte sem hálát, sem viszonzást.- Szóval: milyen a jó ajándék?- A fentiekből követke- zik, leginkább akkor örül a megajándékozott, ha titkos vágyát találtuk ki. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha elgondolkodunk a másik ember szokásain, ha figyelünk arra, mikor mit csinál. Tudom, erre jön a szokványos válasz, de kinek van erre ideje! Hát éppen ez az. A szeretetet nem pénzben mérjük, noha ne ál- tassuk magunkat, kétségtelenül könnyebb helyzetben van az, akit nem kötnek anyagi korlátok. De gondoljunk bele, hogy annak az idős rokonnak, akit valamilyen szép dobozba csomagolt édességgel, pluszban kétórás meghallgatással ajándékozunk meg, szebb napot nem szerezhetünk. Vagy ha a nagyon elfoglalt szülő, aki év vége tájt ki sem látszik a munkából, nem partira megy este, hanem nekiáll mézeskalácsot sütni a gyerekével, noha soha nem lesz konyhatündér, felejthetetlen perceket szerez csemetéjének. Olyat ad, amire a gyerek vágyik, rá figyel iksz órán át, nincs telefon, bájmosoly. Ez a gyerek attól majd nem lesz boldogtalan, ha a többiek a csodakütyükről mesélnek, amit a fa alatt találtak.

- Beszéljünk az illem ré-széről is.- Ezek ránk erőltetett szabályok, és nem a lényegből következnek. Más az üzlet és más a szeretet, ne keverjük a kettőt. Az, hogy ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe, ne adjunk neki nagyobb értékű ajándékot, mint amit viszonozni tud, az a protokollszak-értők variációja, és nem a szeretet megnyilvánulása. Viszont lehet a pénz is ajándék, hiszen az az ifjú pár, aki első otthonára gyűjt, bármilyen értékes is, nem örül egy tizenkét személyes étkészletnek, viszont ha egy könyvben borítékot talál, akkor boldog lesz.Leginkább akkor örüla megajándékozott,ha titkos vágyát találtuk ki

- Maradjunk a gyerekeknél. Gyakran a szülők az ajándékozást a fegyelme- zés egyik eszközeként használják.- Sajnos gyakran találkozom ezzel magam is, pedig az egyértelműen tilos. Mikulásra, karácsonyra, születésnapra annak is jár ajándék, aki nem volt fegyelmezett, akinek nem fényes a bizonyítványa. Az ajándékot nem lehet kiérdemelni, azt azért adjuk, mert a másiknak örömet szeretnénk szerezni - és nem várunk érte sem hálát, sem viszonzást.- Szóval: milyen a jó ajándék?- A fentiekből követke- zik, leginkább akkor örül a megajándékozott, ha titkos vágyát találtuk ki. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha elgondolkodunk a másik ember szokásain, ha figyelünk arra, mikor mit csinál. Tudom, erre jön a szokványos válasz, de kinek van erre ideje! Hát éppen ez az. A szeretetet nem pénzben mérjük, noha ne ál- tassuk magunkat, kétségtelenül könnyebb helyzetben van az, akit nem kötnek anyagi korlátok. De gondoljunk bele, hogy annak az idős rokonnak, akit valamilyen szép dobozba csomagolt édességgel, pluszban kétórás meghallgatással ajándékozunk meg, szebb napot nem szerezhetünk. Vagy ha a nagyon elfoglalt szülő, aki év vége tájt ki sem látszik a munkából, nem partira megy este, hanem nekiáll mézeskalácsot sütni a gyerekével, noha soha nem lesz konyhatündér, felejthetetlen perceket szerez csemetéjének. Olyat ad, amire a gyerek vágyik, rá figyel iksz órán át, nincs telefon, bájmosoly. Ez a gyerek attól majd nem lesz boldogtalan, ha a többiek a csodakütyükről mesélnek, amit a fa alatt találtak.

- Beszéljünk az illem ré-széről is.- Ezek ránk erőltetett szabályok, és nem a lényegből következnek. Más az üzlet és más a szeretet, ne keverjük a kettőt. Az, hogy ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe, ne adjunk neki nagyobb értékű ajándékot, mint amit viszonozni tud, az a protokollszak-értők variációja, és nem a szeretet megnyilvánulása. Viszont lehet a pénz is ajándék, hiszen az az ifjú pár, aki első otthonára gyűjt, bármilyen értékes is, nem örül egy tizenkét személyes étkészletnek, viszont ha egy könyvben borítékot talál, akkor boldog lesz.Leginkább akkor örüla megajándékozott,ha titkos vágyát találtuk ki

- Beszéljünk az illem ré-széről is.- Ezek ránk erőltetett szabályok, és nem a lényegből következnek. Más az üzlet és más a szeretet, ne keverjük a kettőt. Az, hogy ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe, ne adjunk neki nagyobb értékű ajándékot, mint amit viszonozni tud, az a protokollszak-értők variációja, és nem a szeretet megnyilvánulása. Viszont lehet a pénz is ajándék, hiszen az az ifjú pár, aki első otthonára gyűjt, bármilyen értékes is, nem örül egy tizenkét személyes étkészletnek, viszont ha egy könyvben borítékot talál, akkor boldog lesz.Leginkább akkor örüla megajándékozott,ha titkos vágyát találtuk ki

- Beszéljünk az illem ré-széről is.- Ezek ránk erőltetett szabályok, és nem a lényegből következnek. Más az üzlet és más a szeretet, ne keverjük a kettőt. Az, hogy ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe, ne adjunk neki nagyobb értékű ajándékot, mint amit viszonozni tud, az a protokollszak-értők variációja, és nem a szeretet megnyilvánulása. Viszont lehet a pénz is ajándék, hiszen az az ifjú pár, aki első otthonára gyűjt, bármilyen értékes is, nem örül egy tizenkét személyes étkészletnek, viszont ha egy könyvben borítékot talál, akkor boldog lesz.Leginkább akkor örüla megajándékozott,ha titkos vágyát találtuk ki