Álmok szárnyán

Somogy megyében született, de később Enyingre költöztek, ahol ma emléktábla őrzi nevét. Tizennyolc évesen vonult be a légierőhöz, s egy Fehérváron állomásozó vadászrepülő században kezdte meg szolgálatát. A világháború tette őt igazi ásszá: 29 igazolt légigyőzelmet aratott, így ő lett a legeredményesebb magyar hadirepülő, és sok más kitüntetés mellett megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal. Sikeres légiharcai közül most csak azokat idézzük, amelyek a megye légterében történtek: Vérteskozmánál egy amerikai P-38-as vadászt, Martonvásárnál és Káloznál egy-egy orosz Jak-9-est, Bicskénél, Abánál, Seregélyesnél és Szabadbattyánnál egy-egy orosz La-5-öst, Polgárdinál és Nádasdladánynál egy-egy Il-2-est, Sárkeresztesnél egy La-7-est lőtt le.

A háború végén amerikai hadifogságba esett, majd 1945. december 7-én hazajött, Székesfehérváron igazolták, s kezdetben a Maszovlet pilótájaként dolgozott. Koholt vádak miatt 1950-ben letartóztatták, s kínvallatás után 7 évi börtönre ítélték. Szabadulását követően (az egykori ítéletet 1990-ben nyilvánították semmissé) már nem zaklatták tovább, s idővel újra repülhetett, így lett a Malév pilótája.

A végzetes napról testvére, Szentgyörgyi Kálmán így ír: Mi a szélnyírás? Ha a szél iránya és erőssége hirtelen megváltozik. De ennek van egy veszedelmes módja: ha heves, igen nagy erejű és kis területre összpontosul. Ha ez viharban következik be, olyan helyzetben, amikor kieresztett futóművekkel egy gép ötszáz méteren leszállni készül, akkor ezt a magasságot képes húsz másodperc alatt megsemmisíteni. Ezt nem tudta legyőzni a kapitány, a szűkmarkú sorstól kapott alig húsz másodpercnyi idő alatt. Pedig olyan erővel igyekezett emelni a gépet, hogy vállizmaiban szakadásokat, szívizomzatán repedéseket állapított meg a vizsgálat. El lehet képzelni azt az elkeseredett, tudatos, halál elleni küzdelmet...

- Az ő példája indított el a repülés felé - emlékezett fia, Szentgyörgyi Dezső. - Próbált eltántorítani, ez egészen addig sikerült, amíg el nem kezdtek navigátorokat képezni. Mérnök voltam, de akkor otthagytam csapot-papot.

- Édesapja milyen kalandokról mesélt a családnak?

- Változatos élete volt, túl mélyre vezető ahhoz, hogy mindenről beszéljen. Azt emlegette: ha azt mondták, másszuk át a falat, megtettük. Háborús útjairól nem beszélt, a politika légköre mellett ez érthető is. Felnéztem rá, de csodálni akkor kezdtem, amikor halála után értesültem múltjáról, emberi nagyságáról. Erre példa az a történet, amikor egy angollal légiharcba keveredett, s ellenfelének elfogyott a lőszere. Intett, és hagyta távozni. Azt mondta, csak sportszerűen érdemes élni.

- Miként alakult a pályája?

- Ez egy kis ország, egy légitársasággal, így aki rákerült egy sínre, az végigment rajta. Navigátorból váltam pilótává. Négy éve egy, a technika csúcsát jelentő utasszállító pilótája vagyok. Nyugdíjazásom után visszahívtak, addig is gyakran álmodtam repüléssel, most ismét kettős életet élek.

- Milyen szerepe van ma az embernek?

- Ha ma egy frissen végzett pilótát visszaraknánk egy régi típusra, fogalma sem lenne, mihez kezdjen a műszerekkel. Egyszerűen nincsen rá kiképezve. A technika nem veszi annyira igénybe a szervezetet. A teendők 90 százaléka megoldható számítógéppel, de az ember nélkülözhetetlen. A felszállást jobb manuálisan végezni, és a repülés csúcsát, a leszállást is.

- Került nehéz helyzetbe?

- Barcelona előtt egy felhőbe repülve csattanást hallottunk. Víz volt mindenütt, és a turbulenciától alig tudtam megszólalni. Leszállási engedélyt kaptunk, de amikor a jelzőfények feltűntek, megdöbbentünk: a tengerben álltak. Kiderült, víz van a kifutón... A fiam 31 éves, ő is repül, a világ legnagyobb utasszállítóját vezeti a Távol-Keleten. A repülés elvette az édesapámat, ugyanakkor kárpótolt is.