A HáDéDéGyé újra támad

Anton tehát nagy nehezen átevickélt az ex-vásári időkben "mellékutcának" nevezett párszáz méteren, és valami egészen elképesztő megérzéstől vezérelve pontosan a -jól bevált elnevezésű - "Ízek Utcájában" találta magát. Előzetes terveiben sültkolbász szerepelt; az mondjuk így: "magyar", szóval nem lehet olyan drága... naná: "csak" 900 forint egy szál... Úgyhogy maradt a gyros, 650ért... De legalább a sörpadok szélére fel van szögelve a jókora kukazsák - nem túl elegáns, ám annál hasznosabb, a jónép biztosan észreveszi...

Hogy tömegundorát fékezze, illetve azzal az ürüggyel, hogy meg kell kérdezni, vajon honnan indul a bornapi felvonulás, Anton felhörpintett egy pohárka Irsai Olivért (miyen jó, ha az ember sofőrrel jön... ugye...) egy kedvesnek tűnő borstandos néninél. 


És 5 perc múlva már elég erősnek érezte magát, hogy keresztülverekedve a több utcát végig szegélyező HDDGy-n, akik már jó előre elfoglalták a helyüket, hogy biztosan jól lássák a lovaskocsin érkező borkirálynőt, meg a megannyi csiricsáré borrendet, mazsorettet és óvodást, nekiiramodjon a melónak. 

Közben folyton valami motoszkált Antonban, valami érzés, valami deja vu, és eltartott egy ideig, amíg rájött, hogy ez bezzeg a karácsony. A kisváros utcái zsúfolásig tele árusokkal, melyek közül csak (!!!) 50% a gagyis: jobb esetben édességes, rosszabb esteben made in china feliratos, beépített világító "leddel" felszerelt késeket "most megkaphatják 1500  forintért, 19000 helyett, és ezt teljesen komolyan mondom, nem kínai, ott gyártják, de a Sonyt is ott gyártják, azt persze megveszed apukám, mi?" szöveggel áruló nagyhangú cigány. És naná, hogy kell a pókemberes lufi is...

A másik 50% százalék: kézműves-fesztivál-bizniszes - aminek a százaléka csak azért ilyen nagy, mert (ahogy Anton elgondolta magában) minden bizonnyal arra talált támogatást a rendezvényszervező, hogy kézműves árusokat hív - hát hívott. A fakanál pedig amúgy mégcsak hagyján, ha tucatjelenség is...; na de, hogy kerül a sok magyar népi hímzéses terítő mellé a "tibeti" poncsó, meg az ehhez hasonló "alteros" divatfelszerelés? Válasz egyszerű: a HDDGy alapfelszerelése: még szép, hogy kell. Hogy teljes legyen az élvezet, van itt indián sámán is, aki mikorfonba énekel, zenél mindenféle fújós hangszeren, levisfarmeros segédje - aki alkalmasint árulja is a sámán előtt terülő portékát - adogatja az éppen aktuális fújnivalót a kezébe... 
















S, hogy még véletlenül se maradjon élményszegényen a távozó, a "parkoló" (értds: árokpart) felé vezető járda szélén, a tömeg kellős közepén, mégis valami bűvös aurával körülvéve trónol csővázas hokedlijén a papagájos cigány jósnő, két kótyagos madárral, akik közül csak az egyik, és mindig ugyanonnan húz a jövőt rejtő cetlisdobozból...    

 














Nem, Anton nem akarta 200ért tudni a jövőjét.