A Vörösmarty Társaság mutatta be Vakler Lajos Fehérvári beszélgetések című könyvét

Lukácsy József nyitotta meg a könyvbemutatót.

– A mai este egy fordított helyzet – kezdett bele mondandójába a házigazda Vörösmarty Társaságot képviselve az irodalmár. Arról értekezett, hogy máskor éppen Vakler Lajos és kollégái azok, akik az ő estjeik ünnepélyességét kiteljesítik, hírértékét növelik vagy megteremtik.

– Ma este mi ünnepelünk téged, Lajos – fogalmazott.

Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke az általa írt előszót olvasta fel a telt háznyi közönség előtt.

– Vakler Lajos titka, hogy a műfaj legfontosabb feltételének is megfelel: tiszteli és szereti a beszélgető társait – méltatta a szerzőt Bobory.

Lapunk még a bemutató előtt kérdezhette Vakler Lajost a könyvről, amelynek írásai közül a legrégebbi 2014-ből való, a zöme 2015-ben és 2016-ban készült.

Vakler Lajos úgy tartja, olyan embereket kérdezhetett, akik a saját hivatásukban kivételesek. A megszokottól eltérő módon akarta megszólítani őket.

– Ha kap valaki egy kitüntetést, elsorolják az életútját. Nekem több kell! Ezek a beszélgetések mindig feszesek, és van mélységük – nyilatkozta lapunknak.

Vakler Lajos úgy véli, hogy nagyon sokan vidékinek tekintenek bennünket. Ezen a falon nehéz ugyan áttörni, de nem lehetetlen. Makk Károly filmrendezővel készült találkozását hozta fel erre példaként.

– Budapesten kialakult, beágyazódott egy kultúrkör, ahol vannak sztár beszélgetőtársaik, szakújságíróik az alkotóknak. Makk Károly azt mondta nekem, hogy az első rossz kérdésnél feláll – emlékezett vissza a Fehérvár Médiacentrum újságírója. Nos, Makk Károly nem hagyta faképnél a „vidéki” zsurnalisztát, aki számára megtiszteltetés volt, hogy a filmrendező – betegsége idején – meghagyta: búcsúztatóján Vakler Lajos filmjét vetítsék! E portréfilmben elhangzó beszélgetés alapján íródott a kötetben olvasható Makk Károly-interjú.

A Fehérvári beszélgetések című kötet nagyobb része székesfehérvári kötődésű emberekkel készült, evégett tettük fel a kérdést a szerzőjének, ha néhány évtized múltán fellapozzuk ezt a könyvet, vajon milyen Székesfehérvárról kapunk tudósítást.

– Befogadó Székesfehérvárról. Az a kulturális közeg, amely Fehérvárt jellemzi, egyedülálló – jelentette ki Vakler Lajos, aki szerint a város irodalmi és zenei élete is kivételes. Ezt bizonyítják a város programjai, s a városba oly’ gyakran visszatérő olyan nagyságok megjelenése, mint például Tolcsvay Béla vagy éppen a Misztrál Együttes, a sor folytatható.

Vakler Lajos saját bevallása szerint újságíróként már szinte minden elismerést megkapott.

– Ez a könyv más. Ez a könyv bizalmi kérdés – húzta alá. – A legnehezebb ilyen esetben – amikor kontroll nélkül csinál az ember valamit –, hitelesnek maradni, hogy minden egyes leírt szó, jelzős szerkezet hiteles maradjon. Hiszen előbb-utóbb a kezükbe kerül azoknak, akikkel beszéltem – fogalmazott.