Világnapi táncköltemény

Az Alba Regia Táncegyüttes műsorát látva mindannyiszor meggyőződhetünk róla, ezeknek az embereknek az önkifejezést jelenti a tánc, s ezzel együtt olyan örömforrást, amelyet másoknak átadva önmaguk is teljesebbek lehetnek. A világnap tiszteletére összeállított produkció ismét remekül sikerült, a néptánc és a táncszínházi elemek kombinálásával. A műsor első felében új és sikeres régebbi táncok is helyet kaptak, előbbire példa a Naputánjárók című koreográfia, amely a csángó hagyományokat idézte, és csak a lányok, asszonyok szerepeltek benne. Mágikus együttlétet, titkos beszélgetéseket, vágyakat, bánatot, a születés csodáját idézte e szépen kivitelezett, remek zenére előadott tánc, amelyben a szebbik nem ügyessége is bőven megmutatkozott, miközben padról le- és fel ugráltak, pörögtek-forogtak. A férfiak tánca e részben Az utolsó átváltozás volt, amely az idős és a fiatal generáció együttélését, virtuskodását érzékeltette. A szenior csoport egy humoros, dramatikus játékkal megspékelt moldvai csángó tánccal, a Kecskéssel szerepelt, az ifjak Szerettem, s azért csináltam címmel adtak elő egy szép táncot Balla Antal hagyományőrző emlékére. A többnyire a háttérben muzsikáló kísérő zenekar, a Galiba egy szám erejéig önállóan is megmutatta magát, Örkői táncdallamokkal adva ízelítőt az erdélyi muzsikából. S nem maradhatott el a régebbi, sikeres Regrutabál sem, amely a bevonuló ifjú katonák büszkeségét, az itthon maradók szomorúságát önti táncba.

Az előadás második részében Majoros Róbert-koreográfiákat láthattuk, amelyeket Petőfi Sándor versei, azoknak a nép ajkán tovább élő változatai ihlettek. A különböző tájegységek - például Kalotaszeg, Mezőség - táncai alatt szóltak a Petőfi-sorok, a két művészet - tánc és költészet - egymásra talált a ritmusos verssorok ölelésében, mintegy tánckölteménnyé válva.

Az Alba Regia Táncegyüttes műsorát látva mindannyiszor meggyőződhetünk róla, ezeknek az embereknek az önkifejezést jelenti a tánc, s ezzel együtt olyan örömforrást, amelyet másoknak átadva önmaguk is teljesebbek lehetnek. A világnap tiszteletére összeállított produkció ismét remekül sikerült, a néptánc és a táncszínházi elemek kombinálásával. A műsor első felében új és sikeres régebbi táncok is helyet kaptak, előbbire példa a Naputánjárók című koreográfia, amely a csángó hagyományokat idézte, és csak a lányok, asszonyok szerepeltek benne. Mágikus együttlétet, titkos beszélgetéseket, vágyakat, bánatot, a születés csodáját idézte e szépen kivitelezett, remek zenére előadott tánc, amelyben a szebbik nem ügyessége is bőven megmutatkozott, miközben padról le- és fel ugráltak, pörögtek-forogtak. A férfiak tánca e részben Az utolsó átváltozás volt, amely az idős és a fiatal generáció együttélését, virtuskodását érzékeltette. A szenior csoport egy humoros, dramatikus játékkal megspékelt moldvai csángó tánccal, a Kecskéssel szerepelt, az ifjak Szerettem, s azért csináltam címmel adtak elő egy szép táncot Balla Antal hagyományőrző emlékére. A többnyire a háttérben muzsikáló kísérő zenekar, a Galiba egy szám erejéig önállóan is megmutatta magát, Örkői táncdallamokkal adva ízelítőt az erdélyi muzsikából. S nem maradhatott el a régebbi, sikeres Regrutabál sem, amely a bevonuló ifjú katonák büszkeségét, az itthon maradók szomorúságát önti táncba.

Az előadás második részében Majoros Róbert-koreográfiákat láthattuk, amelyeket Petőfi Sándor versei, azoknak a nép ajkán tovább élő változatai ihlettek. A különböző tájegységek - például Kalotaszeg, Mezőség - táncai alatt szóltak a Petőfi-sorok, a két művészet - tánc és költészet - egymásra talált a ritmusos verssorok ölelésében, mintegy tánckölteménnyé válva.

Az előadás második részében Majoros Róbert-koreográfiákat láthattuk, amelyeket Petőfi Sándor versei, azoknak a nép ajkán tovább élő változatai ihlettek. A különböző tájegységek - például Kalotaszeg, Mezőség - táncai alatt szóltak a Petőfi-sorok, a két művészet - tánc és költészet - egymásra talált a ritmusos verssorok ölelésében, mintegy tánckölteménnyé válva.

Az előadás második részében Majoros Róbert-koreográfiákat láthattuk, amelyeket Petőfi Sándor versei, azoknak a nép ajkán tovább élő változatai ihlettek. A különböző tájegységek - például Kalotaszeg, Mezőség - táncai alatt szóltak a Petőfi-sorok, a két művészet - tánc és költészet - egymásra talált a ritmusos verssorok ölelésében, mintegy tánckölteménnyé válva.