Viasszal írott üzenetek – Bicskei kiállítás és könyv Fekete Ildikótól, hímes tojásokról

Januárban is időszerű a hímestojás-kiállítás, az egyetemes magyar kultúrkincs e sajátos tárgyi megjelenése érzelmi és esztétikai élmény egyben. Bálint Istvánné polgármester személyes szavakkal köszöntötte a közönség által is jól ismert fiatal hölgyet, egyetemet végzett matematikust, aki az ELTE informatikus hallgatója. Az alcsútdobozi Fekete Ildikó a bicskei Csokonaiban járt általános iskolába, így kicsit a „mi lányunk” is, mondta Bálint Istvánné, a környéken (és a Fejér Megyei Hírlapban) nyomon követik tízegynéhány éves kora óta fejlődését e gyönyörű népművészeti műfajban, az immáron magas profizmusra jutott alkotót.

Kuriózumként csodálkoztak rá alkotásaira

Gyerekkorában, egy húsvét előtt bízta meg édesanyja az ügyeskezű kislányt tojásfestéssel, akit már a budai várbéli Mesterségek ünnepén órákra elvarázsolt az ottani hímestojás készítő. Huszonnyolc esztendős korára minden kitüntetést és elismerést elnyert Ildikó azóta, megelőzve idős alkotókat, s bejárta a fél világot a festett tojásokkal. Itthon, és a határon túli magyaroknál ismertek ugyan a különböző tájegységek el-eltérő motívumkincseit hordozó húsvéti tojások, de Kínában, Izraelben, az USÁ-ban – New York-i Magyar Ház – és Ausztráliában igazi kuriózumokként csodálkoztak rá a valóban sajátos szimbólumokat, varázsképeket hordozó alkotásokra. Gyimesben, a Sárközben és Nagy-Magyarország-szerte mindenfelé parasztasszonyok, lányok írókázták a tojásokat, persze ki szebben, ki kevésbé, Ildikó múzeumokban kutatta fel a mára hírmondónak csak ott megmaradt darabokat. Személyesen is járt eldugott erdélyi falvakban, gyűjtött ritka mintákat, és aztán maga is elkészítette őket.

Kutatómunkájával, s annak dokumentálásával többeket ő mentett meg a feledéstől!

Nehéz szavakkal leírni a geometrikus mintákkal, tulipánokkal, madarakkal ékes hímestojásokat, egyenként is magukban hordozzák a teljességet. Ildikónak mára négyezer (!) különböző saját hímese van, köztük olyanok, amiket az eredeti motívumok alapján újraértelmezett és -álmodott. Nem titok, s nem illeti bírálat a régi kezeket és szíveket, a kapát, seprűt használó, kenyérdagasztó, jószágot, családot szolgáló lányokét, asszonyokét, de Ildikó hozzájuk képest, ám az ő nyomukban járva művészi tökélyre fejlesztette a lelkébe fogadott tudást.

A Viasszal írt üzenet

Hibátlan hímeseiről Vermes Tibor készített látványos fotókat, s Ildikó és családja magánkiadásban magyarul és angolul jelentetett meg hiánypótló könyvet, Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége ajánlásával. A Viasszal írt üzenet című, külsőre is igen igényes könyv a szép képek mellett az Ildikó által fontos információkat tartalmazza e sajátos műfajról: a magyar húsvéti tojásról.

A különböző tájegységekről ad hírt és néprajzi összefoglalót, talán missziót is teljesítve ezzel, az elszakított országrészekről megemlékezvén. Az internetes információk és a külföldi kiállítások nyomán keresik Japánból, Amerikából és számos országból Ildikót, e különleges kézművesség technikáját szeretnék elsajátítani. A hímestojás a magyaroknál erős húsvéti szimbólum, s Ildikó hangsúlyozza, hogy ajándékba szánták annak idején a lányok-asszonyok őket.

A bicskei kiállításra közel ötszáz tojást hozott el a szülei segítségével, a tárlókban jól látható összeállításban. A felnagyított tojásképek különösen izgalmasak, az eredetinek sokszorosára növelve ezáltal a tyúktojás-méretet.

Néhány üvegfestménye is látható a falakon, valamint a pontos tájékoztatás jegyében olvashatók tudnivalók és érdekességek a tájegységekről, ahonnan a motívumkincs származik. Megrázó a krisztusi töviskorona ölelésében a keresztekkel megírt hímesek látványa, a keresztényeknek ez mindennél többet jelent.