Vásott fiú, bizánci hölgy

Igazi felüdülés a Lamberg-kastély parkjában sétálni: beszívni a fű illatát, bámulni a park szobrait, a madárházban a pávákat. A páváktól nem messze, egy pici épületben találtunk rá Pap Éva különös bábszobraira és Manner Zsuzsa színes textilképeire: mintha az apró termet direkt bábkiállításra teremtették volna...

A két eltérő szemléletű és habitusú alkotó munkái egyszerre különbözőek, mégis összeillenek ebben a térben. Pap Éva szobrász tavaly kezdett a báb felé fordulni: a marionettfigurák szoborszerűsége vonzotta. Elárulja: egy bábos azonnal látja, hogy az ő figurái nem színházban használatos marionettek - hanem szobrok. Megformálásukon látszik is, hogy alkotójuk pontosan tisztában van az anatómiával, az arányokkal... Éva szereti az anyagból fakadó kihívásokat: birsalmafából faragta a nagyméretű alakokat, és maga találta ki azt a módszert is, amitől mozgathatóvá váltak. Az ízületek megformálását is a saját szobrászi elgondolásai szerint alakította. A kisebb kerámiaarcú figurák inkább nevezhetők játéknak: a vásott, vörös kisfiú és a kislány, az öreg halász és a kocsmai törzsvendég kedves, könnyed figuráiból később lehet nagyobb szobor is... Éva természetesnek tartja, hogy a nézőben feléled a vágy, hogy megsimogassa őket. Tegyük hozzá: a birtoklás szenvedélye is hatalmába kerít bennünket - hiszen kedvesek, szerethetőek, karakteresek ezek a bábok a mongol harcostól kezdve a bizánci hölgyig...

Manner Zsuzsa színes textilképei is mozgathatóak: a zsinór meghúzásával egy-egy vidám arc álla leesik , a figura szája tátva marad... A legszebb, legszínesebb kompozíció a híres Andersen-mese hősét jeleníti meg: Borsószem hercegkisasszonyt, aki a dunnahegyeken, takarókon át is megérezte az ágyban elrejtett apró borsót... Zsuzsa azt mondja: mindig szerette a kézművességet, de kénytelen volt mással foglalkozni. Egy betegség után tért vissza a kézművességhez, amiben végre örömét leli, s azóta rendületlenül jár a szabadiskola kerámiaműhelyébe, s készíti textilképeit. S rengeteg terve van még...