Tehetséges, mégis írónak készül

A spanyolt kilencedikben, második nyelvként vette föl. A tárgyból elért kimagasló eredményéhez hozzájárult tanárnője, Benisné Szabó Éva – mint a diáklány fogalmaz – lelkesedése. Ha jól értettem (mert hogy alig akarom elhinni) a csoportból négyen jutottak be az OKTV középdöntőjébe, és hárman a spanyolból rendezett országos döntőbe. És mi szeretnél lenni? – hangzott a következő, egyébként kézenfekvő kérdés, a válasz azonban meghökkentett. Író – hangzott Csilla szájából a határozott felelet. Ez elég megfoghatatlan, ezért inkább azt kérdezem: hová jelentkeztél? – folytattam. Szegedre, pszichológia szakra – jött az előbbinél is meglepőbb válasz. És a szülei mit szóltak ahhoz, hogy az ország egyik legjobb matekosaként lélekbúvár lesz? – kérdeztem őszinte kiváncsisággal. Csilla szerint tudomásul vették a választását. Mint mondja: a részükről nem volt nyomás. A bátyja egyébként már szüleik nyomdokába lépett: építőmérnöknek tanul – tette hozzá. Az ifjú írójelöltnek egyébként eddig nem jelent meg mûve, ez az első alkalom...

„Bordó koporsók, szélben csüngő bodzabogyók, miket karom letép, / lobban s elég / a földre hullva. Aszott szenes csepp az egy, ami megmarad, /arcomra tapad. / Setét cseppje bordóvá mar képeket, álmokat, / feketén fojtogat. / Lehunyom szememet. Fegyver, páncél minden emlék: / hogy itt voltam nemrég. / Kerestem illatját, de piheként vitte a szél / messze, hófehér. / Várom, de nincs szél, csak sebzetten, nyögve guruló / bordó bodzabogyó.” Részlet Scharle Csilla verséből.