Artistaélet

2018.01.21. 13:00

A cirkusz és varieték hercegnője a székesfehérvári Ritter Emőke

A cirkusz világa, csillogása, a szép artistalányok hajlékonysága, kecses mozdulatai vagy a jóképű, izmos artistafiúk ereje és ügyessége szinte mindannyiunkat elkápráztatott már.

Borsányi Bea

Fotó: Koppán Viktor Dávid

Mennyi munka, kitartás és persze szerencse kell ahhoz, hogy egy produkció a manézsba kerüljön? Egyebek között erről is mesélt az egykori artista, a székesfehérvári Ritter Emőke.

Bár hölgyek esetében ez titok, de én mégis elárulom, Emőke idén lesz 50 éves, ám még negyvennek sem látszik. Apró, filigrán alkata, formás alakja elismerésre méltó. Mindehhez annyira hajlékony, hogy egyik régi produkciójának végén testéből karikát formálva, szó szerint kigurult a színpadról.

- Tornász szerettem volna lenni, négyéves korom óta jártam szertornára, és mivel láttak bennem tehetséget, már gyerekként a gimnazista lányokkal edzettem. Édesapám szerette a cirkuszt, sokszor elvitt a testéveimmel, és egyszer csak összeállt a fejemben a kép: artista leszek – idézte fel a kezdeteket Emőke, aki rengeteget köszönhet a szüleinek.

A Monte Carló-i Cirkuszfesztivált is megjárt Ritter Emőke a hajlékonyságára építette produkcióit

Hatodikos korában került a fővárosba, a Baross Imre Állami Artistaképző Intézetbe, majd a Magyar Táncművészeti Főiskola Nádasi Ferenc Gimnáziumába. Érettségi után további egy évet töltött a művészképzőben, ahol adottságaira építve egy hajlékonysági számot dolgozott ki magának.

- Első munkahelyem a fővárosi Maxim Varieté volt, azután Gran Canaria, Izrael, majd Bécs következett. Négy, varietékben eltöltött év után kaptam meg az első cirkuszi szerződésemet, Írországban. Klasszikus cirkusz volt, annak minden szépségével és nehézségével – elevenítette fel Emőke.

És hogy ez mit takar? Hónapokig lakókocsiban él az ember, messze nem luxuskörülmények között. Egy-két naponta utazik. Utazónap kivételével mindig van előadás, hétvégén kettő, sőt akár három is. Hajnalban kel és későn kerül ágyba. Előadás előtt a lakókocsiban öltözik, a fellépőruhára síruha is kerül, ha olyan az idő. Így megy be a sátorba, ahol bemelegít, majd jön az előadás. A kemény munka viszont kifizetődő: a közönség ámul és lelkesen tapsol. És ha valaki felfigyel a számra, akkor jöhet az újabb lehetőség.

1995-ben Emőke meghívást kapott a stockholmi A Cirkusz Hercegnői fesztiválra, ahol akkora sikert aratott, hogy szerződést ajánlottak neki Svédországban.

Az egyik varietéprodukcióban sellőként jött be a színpadra

- Onnan kaptam meghívást a világ legnagyobb és legrangosabb cirkuszfesztiváljára, Monte Carlóba. Nem nyertem, de elmondhatom, hogy ott voltam, ami nem kis fegyvertény. Hangsúlyozom, ez egy meghívásos verseny, nem lehet csak úgy odamenni és jelentkezni egy produkcióval. Ráadásul ott a produkciók nagy része csoportszám, míg nekem mindig is egyéni számom volt – elevenítette fel a történteket az artista. – A fesztivált követően megnyílt előttem számos ajtó, de én kezdtem addigra besokallni: nyomasztott a magány és az, hogy a rengeteg utazás miatt a családomat alig láttam. Cirkuszhoz többet nem is szerződtem, pedig Németország legnagyobbja, a Roncalli Cirkusz keresett meg. Nem írtam alá a szerződést, de egy-két napos gálákra elmentem hozzájuk, illetve varietéműsorokban, expókon léptem fel, de többször vettem részt tévéfelvételeken is.

Fotós: Koppán Viktor Dávid

Aztán jött néhány év kihagyás, és színházi darabokban, kortárs táncelőadásokban láthatta viszont a közönség. Dolgozott többek között Bozsik Yvette Kossuth-díjas balettművész, koreográfus, rendező, érdemes művésszel is.

Ma a jövő artistapalántáit tanítja Fehérváron.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában