Kultúra

2016.07.08. 14:17

Pizzafutár, csak éppen nem prüntyög

Székesfehérvár - Óvodástól nagymamáig mindenki tud legalább egy Lackfi-verset. Vagy nevetett már Lackfi-szövegen, ahogy Fehérváron legutóbb a Vörösmarty könyvtár olvasótermének közönsége, a költő és zenészbarátja, Gryllus Vilmos közös könyvheti rendezvényén.

Kocsis Noémi

– Mit szedsz? Mert hogy évek óta búgócsigaszerűen pörögsz és ontod magadból az írásokat. Közben tanítás. Közben öt gyerek, plusz unoka. Szóval: mi a titok?

– A recept: tíz deka hiperaktivitás, egy csomag feltűnési viszketegség, nagy dózis irodalmi fertőzés, amitől mániákusan irodalomnak látom az életet, az irodalmat meg életnek. Ja, és a legfontosabb összetevő: egy adag gyári hülyeség, amire egy kolléganőm fellépés után azt mondta: nyugi, János, le lehet állni, már nem vagyunk színpadon. De ha egyszer nem tudok?

Hosszú barátság fűzi őket egybe, mindketten nagy "végtelen-feldarabolók" Fotó: Marosi Veronika

– Szerintem nem tévednék sokat, ha e hon három legtöbbet utazó szerzője közé tennélek. Van egy amúgy is beépített kilométerhiány, vagy ez tudatos költői attitűd: ha az olvasó lusta hozzám jönni, majd én megyek feléje?

– Olvasói lustaság az lenne, ha megérkeznék, és nem fogadna senki, ezzel szemben tele művházak, sulik, könyvtárak várnak általában. Múltkor a veszprémi Vetési gimiben tanítás után háromszáz diák maradt ott önkéntesen, hogy meghallgasson. A kapolcsi Kaláka Versudvaron, ahol én is házigazda vagyok, tízezer ember örül a produkcióknak tíz nap alatt. Hamarosan, július 22-én kezdődik is a buli... Amúgy sokfélét írok, sokszor felkérésre, sokfelé utazom, évi száz fellépésre hívnak. Mindez a munkám és megélhetésem része is. A hobbimnak és a hobbimból élek, mint a pizzafutár, aki szeret motorozni, egész nap azt csinálja, és persze mellesleg a kaját is kiviszi.

– És ha a költő nyáron nyaral, kikapcsol a buksijában a poétizmus-gomb?

– Van Foci-EB és saját focizás, áztatom magam a kertbe kitett szőlőskádban, és nézem a felhőket olykor a függőágyból. Ugyanakkor több nagy munkát kell befejeznem, fellépések is vannak, a végén pedig Pekingbe utazom egy könyvvásárra. Közben bitang erős élmények, felnőtt gyerekeink dilemmái, egyéves kislányunk és két unokánk aranyossága, ülni beteg édesapám ágya szélén... Nyárra csak akkor tudnék kikapcsolni, ha nem élnék, ha nem bombázna folytonosan dinamitos ingereivel a világ.

– Gryllus Dániellel közös műsorotokat ki kezdeményezte, hogy állt össze, s milyennek látod a fogadtatását?

– A Kalákával régóta lépünk fel francia és magyar földön is, szoros a barátság. Gryllus Danival rengeteget beszélgettünk családról, világról, társadalomról, művészetről, életről, és valahogy megszületett egy közös gondolati metszet. Mindketten nagy végtelen-feldarabolók vagyunk. Szép lehetetlenség is van ebben, hiszen a végtelen oszthatatlan. Meg játékosság is, hiszen ez egy logikai kirakós. És minden véges is, az életünk, a lényünk, az emlékek. Egyszer minden dal véget ér, de talán zeng tovább a végtelenben. Idestova vagy negyvenszer léptünk fel ezzel a produkcióval, iskolákban, művházakban, könyvtárakban, Pesten és zsákfalukban, gyerekek és felnőttek előtt, és mindig felparázslott a hangulat, hisz nem csak magunkról beszéltünk szóban, zenében, hanem mindannyiunkról.

– Nehezen tudom összeegyeztetni szőke fürtös habitusodat a nagypapasággal. Családi kötődésű gyerekverseidben sem bántál kesztyűs kézzel a csemetéiddel. Egy költő nagypapa engedékenyebb ilyen téren, mint egy költő apuka?

– A versekben sosem „égettem” úgymond a gyerekeimet, bár kamaszként volt, hogy Johanna szégyellte a „fiúvécés” esetet, Dorottya meg a hiszti-ügyet. Margit ovis szerelme kitárgyalása miatt volt dühös. Igaz, nem prüntyögtem, nem idealizáltam sosem. A gyerekekben is lakik önzés, kegyetlenség, s ez nagyon viccesen hat, ők is örömmel ismernek rá a versekben. Persze a nagypapa-vers más, egyelőre nem ugyanúgy írok unokáimról, de hát nem is látom őket annyira közelről.

– Szívesen felkarolod, támogatod, tanítod a kezdőket. Nem félsz, hogy egyszer a fejedre nőnek?

– Irtó tehetségesek a fiatalok, bárhová nézzen az ember. Terék Anna lendületes versprózái, Ughy Szabina tűnődése, Asztalos András látványos egyszerűsége, Gáti István ritmikai és rímakrobatikája egészen elsőrangú. Vagy a prózások közül intenzív világokat teremt Bencsik Orsolya, Magyari Andrea... Hogy „felfalnak-e” a fiatalok? Hát nem ez a dolguk?

– Szabadság alatt végre van idő olvasni. Ajánlanál három jóféle nyári olvasmányt?

– Nálam be van tárazva az új Orhan Pamuk-könyv, a Furcsaság a fejemben, szeretem a kavargó, látomásos szenvedélyességet, amivel ez az elképesztő török ír. Most olvastam Háy Jánostól a Házasságon innen és túl pompás, „tágított” változatát, mellbevágó és izgalmas családtani látkép. S hadd ajánljak egy versest is: kijött Markó Béla Kerítés című kötete, mely zsibongó teljességgel beszél az emberlétről.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!