Párharcok: Oly közel, oly távol

Bevallom őszintén, hogy megnéztem én valamikor a Közelebb című amerikai filmet - igazi sztárparádé, ideértve Mike Nichols rendezőt is -, de szinte semmire nem emlékeztem az egészből. Valami olyasmi jutott eszembe, hogy egy nagyon jól megírt sztori, a kommersz határán billeg, és talán sok neki a két óra. Meg aztán irigykedtem is: hogy mire nincs idejük ezeknek az angolszász fiatal felnőtteknek. Errefelé, a napi robotban, rabszolga munkában aligha marad már energia arra, hogy az ember állandóan a magánéleti-testi dolgaival, párkapcsolataival foglalkozzék. Talán azért is marad fenn ennyi nyögvenyelős viszony oly sokáig, és ezért szövődik annyi érthetetlen, rossz kapcsolat.

Szabó Emília (Alice) és Dan (Csizmadia Gergely) jelenete (Fotók: Nagy Norbert)

Bezzeg a Közelebb szereplői - Anna és Larry, Alice és Dan - látszólag kibeszélnek mindent, még a szexualitás legapróbb részleteit is. De csak látszólag. Mert hiába a bátran kimondott szavak, a merész és erős szöveg, nem kerülnek közelebb igazán a másikhoz. Jobban ragaszkodnak az önzésükhöz, az ősrégi, avitt szerepekhez ő csinálja jobban, vele jobb volt az ágyban? stb. -, mint ahhoz, hogy megtartsák a másikat. S ebből a szempontból Patrick Marber, a színdarab írója, kíméletlenebb a férfi szereplőkkel, mint a nőkkel. Az amúgy kimondottan szabadszájú e-mailezés Larry és Dan között például meglehetősen sokatmondó e tekintetben.

Bakonyi Csilla (Anna) és Szabó Győző (Larry)

Nem szánt túl mélyre a darab "filozófiája", de a ma oly divatos tematikához még talán elég. Ráadásul jól van megírva, a karakterek pedig - amelyek adottak, alig-alig változnak a 4 évet átölelő történetben - épp annyira különbözőek, hogy a konfliktusok lekössék a nézők figyelmét. S most nem akarnék belemenni a polémiába, hogy Guelmino Sándor rendező és alkotótársai a filmet másolták-e le. Részben, mert - mint céloztam rá - a moziverzióra nem emlékszem, másrészt pedig éppen Guelmino mondta nekem, hogy a díszlettel, jelmezzel dramaturgiával valóban filmhatású snittekre, dramaturgiára törekedtek. Az eredmény, amit a Vörösmarty Színház stúdiójában láttunk, meggyőző. Előbb a főpróbát, majd egy pár héttel későbbi előadást néztem meg, így megállapíthattam, hogy humorban is sokat nyert az egyébként gördülékeny, pontosan összerakott produkció. Amelyet számos ügyes ötlet gazdagít, s noha Guelminóék nem akarják súlyos mondanivalóval megterhelni azt, amit nem lehet, valami furcsa hangulat, sajnálat kavarodik a nézőben a végén, a tetszetős előadást tapsolva. És persze a négy főszereplőt: ritkán látni ilyen alaposan átgondolt és kivitelezett színészi munkát, mint amit Bakonyi Csilla (Anna), Szabó Győző (Larry), Szabó Emília (Alice) és Csizmadia Gergely (Dan) bemutat. Nem emlékszem hamis hangra, ritmustévesztésre. Ők azok, akik miatt arra a két órára végül is izgalmas, érdekes a Közelebb. Ha pedig a társunkkal láttuk, beszélhetünk is róla. Őszintén. Ennyit megér.