Opera, székesfehérváriakkal a Szent István Művelődési Házban

Purcellt már 1679-ben, 20 éves korában a Westminster apátság, három évre rá a királyi kápolna orgonistájává nevezték ki. Az 1690-es években sikeres színpadi szerzőként működött. Tündérkirálynő című zeneműve William Shakespeare Szentivánéji álom című színdarabjára íródott. Jelentékeny mennyiségű egyházzenei művet is szerzett. A Dido és Aeneas című 1689-es operájának librettóját Nahum Tate írta Vergilius Aeneis eposzának egyik epizódja nyomán. Először egy londoni leányiskola növendékei adták elő, ez lehet a magyarázata annak, hogy a három felvonás ellenére sem hosszabb nagyjából egy óránál. Kicsi történet: Dido, Kar­thágo királynője megismerve Aeneas sorsát, szerelemre lobban a hős iránt. A csillagok állása kedvező, Aeneas is hasonlóan érez. Éljen a szerelem! Igen ám, de bizonyos balsors­hozó boszorkák beleavatkoznak a szerelmesek életébe, vihart támasztanak közöttük. Beborul az ég. Az ideáljától így elválasztott férfi isteni szót hall: hagyja el Karthágót, hagyja hátra kedvesét…

Magas színvonalú, barokk zene

Kozáry Ferenc, a Vörösmarty Színház lokálpatrióta színművésze rendezi az elő­adást. A dalokat már korábban is tudta a kórus, karnagyuk, az előadást is vezénylő Kneifel Imre ötlete volt: csináljanak belőle operaelődást! – Az opera korai korszakából való, egy gyönyörű, magas színvonalú barokk zene – különösen Dido áriája –, viszont ritkán adják elő – magyarázta a rendező, aki feltárta számunkra azt is, hogy a maga korában, Angliá­ban revelációt jelentett, hogy a Dido és Aeneas összefüggő történetet mesélt el, nemcsak etűdöket mutatott be. – Ügyes dramaturgiájú mű. Saját korában azt a fajta embert szórakoztatta, aki még félt a sötéttől, a villámtól. Még sakkban lehetett tartani azzal, hogy „azt üzenik az istenek: menj el, hagyd ott a szerelmedet!” Megértették ezt, a szereplőkkel éreztek – fogalmazott.

– A tizenhetedik század eléggé örömtelen volt, telis-tele háborúval. Könnyen érthető, hogy egy ilyen szellemiségű mű született – tette hozzá. A fehérvári előadásban Didót Baranyai Anett, Aeneast Najbauer Lóránt, Belindát Radics Éva énekli. Közreműködik a Hermann László Kamarazenekar, Vasvári Tamás és Tokodi Gábor, valamint Nagy Ida, Molnár Anna, Molnár Eszter, Philipp György és Csapó József énekművészek és a Gor­sium művészeti iskola táncosai. Tombor Tímea koreográfustól tudjuk, a fiatal táncosok boszorkányokat, tengerészeket személyesítenek meg, balett alapokon nyugvó, kortárs modern táncot alkalmazva.

Az előadásra ellátogató nézők megcsodálhatják az örömöt, a borzongást, a fájdalmat, az opera, az ének, a zene, a tánc interpretációjában, de a zsöllyesorok biztonságában. Egyelőre csak egyszer játsszák. Kozáry Ferenc elmondta, ha tetszést aratnak a közönség, a város előtt, és a kórus is jól érzi magát az új szerepben – hiszen játszaniuk is kell! – nos, az esetben akár folytatás is jöhet, akár újabb operabemutatók is követhetik a mostanit.