Nem idegen nekünk!

2019.07.26. 07:30

Marióval együtt lép pokrócra Fehérváron a Los Andinos

Mario Godoy Aguirre ecuadori népzenekutató. Persze muzsikus is, vérbeli: öt­generációs zenészcsalád sarja. Kilencven felé lépkedő apja mestere a harmonikának, évtizedekkel ezelőtt a latin-amerikai sztár, Julio Jaramillo zenésze volt. Mario is megmaradt ennél a hangszernél.

Majer Tamás

Mario idén februárban Geovanni Silva és Horváth Árpád, a Los Andinos muzsikusának társaságában Ecuadorban Fotó: Nagy Norbert /Fejér Megyei Hírlap

Hősünk gépe a hétvégén landolt Budapesten. Ecuadorból New Yorkon át jött, de nem átszállt, hanem hazaugrott manhattani lakásába. Nyugaton keletje van az elmúlt évszázadok népzenéjét ismerő tudósembereknek.

No, Mario szombat este már fel is lépett Agárdon a Los Andinos színeiben. E hét szombaton újra együtt zenélnek majd, ezúttal Fehérváron, a Széna téren, a 15 órakor kezdődő Pokróc Pikniken. Az autentikus andoki muzsikát játszó magyar banda 18 órakor kezd.

Az, hogy a több évtizedes múltú Los Andinos híven képes bemutatni a távoli földrész távoli országának muzsikáját, részben Mariónak köszönhető.

Mario és Tárnok Ákos, a Los Andinos együttes vezetője harminc éve találkozott először. De nem is innen kezdjük.

Mario 1954-ben született Rio Bambában, Chimborazo tartományban, Közép-Ecuadorban. Elődjei kántorok voltak, templomokban zenéltek. Harmonikás édesapja, Gonzalo Godoy ma is orgonál. Mario 1976 óta végez zenei kutatásokat, fő területe Chimborazo tartományának népzenéje, illetve a gyarmati korszak (1534–1822) zenei „adok-kapokja”.

Mariónak anno volt egy lemezboltja Rio Bambában, a hanghordozók hőskorában lemezkiadással is foglalkozott. Vállalta egy parasztzenekar, vagy talán így érthetőbb: falusi indiánok alkotta együttes, a Runapaj Shungu lemezének kiadását. Előbb bakeliten adta ki, annak nem volt jó visszhangja. Rájött, a falusiaknak jobbára nincs lemezjátszójuk, ámde kazettás magnójuk igen. A szalagokra rögzített változat már hasított. Többek között e siker hatására tett szert ismertségre népzenei körökben Mario Godoy, ő volt az a városi zenekutató, aki az ecuadori vidéki zenéhez is konyít!

„Felkeltette az érdeklődésemet, hogy ezek a messziről jött külföldi fiúk nem a populáris ecuadori zenére, hanem a falvakban élők eredeti, paraszti zenéjére kíváncsiak” – Mario Godoy a Los Andinosról
Fotó: Nagy Norbert /Fejér Megyei Hírlap

A Los Andinos tagjai 1989. december végén indultak első dél-amerikai útjukra helyi népzenét tanulni. A készülődés idején a Fejér Megyei Hírlapot forgatták: hazatért Dél-Amerikából két jezsuita szerzetes, olvasták. Az egyikük – bizonyos Róna Gábor – több mint három évtized után éppen Ecuadorból. Kalocsára szegődött.

Elbuszoztak hozzá a fehérvári fiúk. A jezsuita dicsérte Ákosék ambícióját. Érdeklődött is náluk, hogy útba ejtik-e Chimborazo tartományt is, mert ha igen, ő felad hamar egy levelet szívbéli ismerősének, Maldonado atyának. Tárnok Ákos rávágott egy igent.

A Los Andinos tagjai így a Maldonado atya címét tartalmazó cetlit is betették úti okmányaik közé. Meg is találták, s akkor kimondták neki a varázsszavakat: Gábor, Róna, Magyarország. Ennek hallatán nagyon elégedett lett Maldonado atya, s hamar megkérdezte a magyarokat, mégis hol szálltak meg, majd mondta, akkor ő küld egy embert az Imperial Hotelbe.

– Buenas noches! Me llamo Mario Godoy Aguirre” – köszöntötte volt Mario a magyar legényeket azon az estén.

Mario új horizontot nyitott a magyar csapat számára az ecuadori zene egén. Önzetlensége meglepőnek is tűnhetett annak fényében, hogy Mario mesztic, ereiben spanyol gyarmatosítók és bennszülöttek vére is csörgedezik. Illetve városi, úgyhogy időre, állhatatosságra volt szüksége, hogy az indiánok, az ecuadori falusi „adatközlők” kutatóként befogadják maguk közé. Mégsem irigyelte a tudást a vándoroktól.

Mario idén februárban Geovanni Silva és Horváth Árpád, a Los Andinos muzsikusának társaságában Ecuadorban
Fotó: Nagy Norbert /Fejér Megyei Hírlap

Miért segített nekik? – firtattuk.

– Ilyen a beállítottságom, másnak segíteni, nekem ez boldogság – kezdte válaszát. – Felkeltette az érdeklődésemet, hogy ezek a messziről jött külföldi fiúk nem a populáris ecuadori zenére, hanem a falvakban élők eredeti, paraszti zenéjére kíváncsiak – tette hozzá.

Így indult. Azóta a kapcsolat barátsággá nemesedett. Már számos alkalommal vették be Ecuadort a Los Andinos zenészei, legutóbb idén februárban, amikor is mint Kákics zenekar, tarsolyukban magyar népzenével keltek útra. Mario is visszatérő vendég Magyarországon, harmadjára van itt.

Milyen az ecuadori fülnek a magyar népzene?

– Nem idegen nekünk! Hiszen ahogy az ecuadori népzenének, úgy a magyarnak is jellemzője a pentatónia – mondta Mario.

Az ecuadori közönség Mario elmondása szerint nagy érdeklődéssel fogadta a technikás magyar néptáncot, és élvezték a zenét.

Módfelett elcsodálkoztak a számukra ismeretlen bőrduda és a tekerőlant fölött, s azon, ahogy a magyarok dünnyögve fújják a furulyát.

– Végül rátették a tortára a cseresznyét azzal, hogy az előadásaik végén andoki zenét is muzsikáltak, sőt Quitóban quitói, Rio Bambában Rio Bamba-i zenét, ezen nagyon fellelkesültek a helyiek – fogalmazott a harmonikás.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában