Kultúra

2015.06.29. 14:39

Fehérvár közterületein ritkán látunk festőművészt ecsettel

Székesfehérvár - Sok beszéd helyett inkább figyeltem, hogyan dolgozik Kovács Árpád festőművész a Kossuth-udvarban, a Múzeumok éjszakáján. Színes csodák keltek életre ecsetje végéből.

Kocsis Noémi

Hogyan érint meg egy szabadban dolgozó művész látványa? Suttogva arrébb sétálunk? Odalopózva belelesünk vásznába, majd ha hátrapillant, igyekszünk eggyé válni a fallal? Merjük elmondani, hogy tetszik? Netán ajánlatot teszünk, hogy ha kész van, csakis mi vásárolnánk meg?

A Múzeumok éjszakáján Kovács Árpád akár bármelyik reakcióval találkozhatott volna, egy fehérvári látkép festése közben. Ám mint mondja, sokkal jobban beszippantja, amit éppen csinál, minthogy észlelje a külvilág kisebb-nagyobb reakcióit.

- Mindenki tapasztalta már a flowt... azt a különös érzést, élményt, hogy az ember eggyé válik azzal, amivel éppen foglalkozik. De egy utcai, vagy vásári szituációban ez nehezebben megy.

Árpád már gyerekként megtapasztalhatta ezt az elmerülést, melynek amúgy eléggé prózai eredője volt: az óvodában a többi fiúgyerek elbitorolta a játékpisztolyt, a kisautót, a csöndes kisfiúnak pedig ott maradt a ceruzakészlet. És ő rajzolt, élvezve, hogy birtokolhat valamit: a lerajzolt tárgy vizualitását.

Tudatosan keresi a jót, boldogságigényét az alkotáson és elmerülésen át éri el. Mint mondja, kéne az embereknek egy lelki edzőterem is. Neki ez a festés, akkor is foglalkozik vele, ha nem látunk ecsetet a kezében. Ha legközelebb a Kossuth-utcai galériánál látjuk dolgozni, részesei lehetünk az edzésnek .

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!