Lélek diktálta dallamra ír

Kicsit irigylem Kálnay Adélt, a nyugalmát, a modorát, az élettapasztalatát, s azt az életbölcsességet és bizonyosságot, amelynek jó lenne minden életkorban a birtokában lenni. Persze tudom, hogy mindehhez sok tanulás, tapasztalás, munka és belső elmélyülés vezetheti el az embert. Ő ezek jó részén már túl van, s mint kötetbemutatóján elmondta: rég bizonyosságként éli meg azt, hogy az élet útjai végül oda vezetik el, ahová érnie kell. Már nem tart attól, hogy rossz irányba halad, érzi, hogy valaki nála jobban ismeri a végső célt...

Ez a szemlélet érződik a legújabb, verseket tartalmazó, Tükör című kötet írásaiból is, amelyekről a bemutató elején Bakonyi István, a Vörösmarty Társaság elnöke olvasott föl rövid és nagyon pozitív jellemzést, így méltatva az író stílusát: a lélek belső tájait rajzolja meg minden művében , illetve a líraiság áthatja novelláit is, ezért sem olyan meglepő ez a könyv , vagy: éterien tiszta és szép ez a költészet - utal Bakonyi a Tükörre, amely tudat alatt talán folytatása lehet a Törött tükör című novelláskötetnek, legalábbis a címbeli hasonlóság a bemutatón kiderült.

Kálnay Adélt nem kellett noszogatni, őszintén vallott gondolatairól, érzéseiről, amelyek a versek megírásához vezették. Amint a könyv fülszövegében írja, s az esten el is mondta: Prózaíró vagyok. Verset akkor írok, ha meghallom azt a különös dallamot, amelyről ugyan még nem derítettem ki, honnan jön, mégis annyira ismerős!

Minden felolvasott vershez fűzött pár gondolatot, az Ima című, egyszerű, de nagyon fontos dolgokat kérő költeményhez például azt: gyermekkora óta imádkozik, akkor is, amikor 28 évesen egyedül maradt három gyermekével, s azt sem tudta, hogyan tovább. Mára viszont rájött: a legnehezebb időszakon túl van, ezért csak azt kéri, legyen ereje, egészsége. Ezt így fogalmazza meg: Kérlek Uram, ne vedd el tőlem/ a hajnalokat, pára száll olyankor/ a tájra, s a fák térdig állnak a könnyű/ fehérségben... Engedd, hogy mindig tudjak/ gyönyörködni a gyerekek/ világra csodálkozó ártatlan/szemében .

Aztán ír a kertről, ahol felnőtt - ennek emlékét egy másik kertben tett látogatás hívta elő. Az Egy különös nyári nap című vers azért is fontos számára, mert Nagy-Kálózy Eszter mondta el a tévében, akinek interpretációja csak hozzátett ahhoz, amit Kálnay ki akart fejezni. A vers a rangos, nemzetközi Quasimodo költőversenyen különdíjat hozott az író számára.

Érdemes forgatni a könyvet, már csak Egresi Zsuzsa finom, kifejező illusztrációi miatt is, s ha több verset elolvasunk, biztosan meg tudjuk válaszolni a kérdést, amelyet Kálnay a kötet első versében föltesz: Lehet-e jónak lenni egy rossz világban...?