Közösségek kovácsa, a tánc

A megnyitó közönsége a régi képek láttán föl-fölkiáltott, amint felismert egy-egy koreográfiát, s kórusban mondták a hajdani táncosok nevét is... Akár egy családi múltidézésen. Stílszerű a tárlat címe is: Áttáncolt életek - elvégre generációk egész sorát nevelte fel az Alba Regia Táncegyüttes. Igazi műhelyként működött: kitűnő táncosokat, táncpedagógusokat, koreográfusokat nevelt. De egy életre beoltotta a népi kultúra szeretetével azokat is, akiknek a tánc hajdanán csak kedvtelés volt. Bizonyság rá, hogy tíz éve, amikor az együttes az 50. születésnapját ünnepelte, újjáalakult a régiek közössége: ők ma az együttes senior közössége. Újra feléledtek a régi barátságok: ismét táncraperdültek a kopaszodó fiúk és az érett asszonyok, s azóta is boldogan szerepelnek.

Botos József, az Alba Regia Táncegyesület vezetője azt meséli, most a táncegyüttes 60. születésnapján úgy tűnik, ismét közösségek alakulnak újra, hiszen a régi táncosok is fellépnek majd az április 25-ei gálaműsoron, a Vörösmarty Színházban.

Botos időutazáson vett részt az elmúlt hónapokban, amikor összeválogatta a tárlathoz a fotókat, a plakátokat. A 60 esztendőből ötvennek maga is tanúja volt, hiszen 1958-tól az ő élete is összefonódott az együttesével.

A tablókon láthatjuk az előzményeket: a háború utáni időszakot, amikor a vállalatoknál sorra alakultak a fiatalok táncos közösségei. A legjobb együtteseket összevonták: 1949-ben jött létre a Központi Táncegyüttes, amely egy ideig Székesfehérvári Népi Együttesként létezett, aztán a Megyei Művelődési Központ létrejötte után, 1960-tól a megyéhez tartozott, s Fejér Megyei Népi Együttesként vált egyre ismertebbé. Ám a külhoni szerepléseken kiderült: Fejér neve nyelvtörőnek bizonyul, ezért kellett megjegyezhetőre, kimondhatóbbra cserélni. Így lett a nevük 1977-ben Alba Regia Táncegyüttes.

A név pedig fogalommá vált: sorra hozták el a fesztiválokról a szakmai díjakat. Botos nem tudja, melyik sikert is említse. A hihetetlen ovációt, amivel Tunéziában fogadták őket? Vagy amikor a hollandok az ő fellépésükön szembesültek azzal: Ausztrián túl is van egy (számukra ismeretlen) világ, lenyűgöző kultúrával! Az együttesben magas szintű szakmai munka folyt: ezt jelezték az elismerések is. A legrangosabb persze az 1994-es Európa-díj volt...

A 70-es években sokat tettek az itthoni táncházmozgalom elindításáért. A táncosok pedig eljutottak távoli vidékekre: ezt is megmutatja a kiállítás. Meghódították Indiát, aranyat mostak Finnországban, jártak a Lappföldön, eljutottak Izraelbe, Kanadába...

Hírünket vitték. Lehetővé tették, hogy a magyar táncok láttán a világnak azon a táján is felfedezzék kultúránkat, ahol addig nem tudták, hol keressék hazánkat a térképen...

Bejárták az egész világot: meghódították Indiát, Izraelt, Kanadát...Mden együttes életében lényegesek a díjak, az elismerések. De Botos József azt tartja a legfontosabbnak, hogy kiderült: a tánc a nevelés eszköze is! Mindig rengeteg fiatal járt az együttesbe: de náluk soha nem volt balhé , rendőrségi ügy... A tánc az ismeretszerzést is szolgálta: a határon túli magyarság dalait, táncait felfedezve a fiatalok elkezdtek érdeklődni a történelem és a határon túli magyarok sorsa iránt is: azokban az években, amelyekben erről nagyon keveset beszéltek itthon.