Közösség és csoda, 60 éve - ünnepelt az Alba Regia Táncegyüttes

Hónapok óta lehetett hallani: nagyon készülnek az alba regiások a jubileumra, amely kiállítással, az együttes történetét bemutató filmvetítéssel kezdődött, majd gyönyörűen összeállított és kivitelezett gálaműsorral tetőzött be. Nem volt tehát hiábavaló a készülés és a várakozás, de hát ezt tudhatta mindenki, aki nyomon követi a néptáncosok produkcióit. Nem szerény munka az, amit nap mint nap letesznek az asztalra, ezt bizonyítja a mögöttük lévő hatvan esztendő is. Ilyen sokáig csak egy ehhez hasonló, összetartó, a hagyományokhoz, a múlthoz hű, de megújulni is képes közösség maradhat fenn. A nagy alkalomra egyként húztak csizmát, cipőt az egykori és jelenlegi táncosok - mintegy kétszázan -, hogy a közönség előtt igazi örömtáncot járjanak, felelevenítve a jelentős koreográfiákat.

Az esti műsornak a tánc világnapjára (április 29.) szánt szép gondolatok, és Warvasovszky Tihamér ünnepi köszöntője ágyazott meg , aztán elkezdődött a varázslat, amelyet a nézők végig hangos tetszésnyilvánítással fogadtak. Szinte minden egyes tánc után kijárt a vastaps, a szereplők részéről pedig egy rövid ráadás a koreográfiákból. A műsort a kivetítőn bejátszások színesítették, amelyben az együttes tagjai, vagy volt tagjai, de az Alba Regiához ma is kötődő emberek vallottak a múltról. Gazdag Béla arról mesélt, hogyan szerette volna megújítani a székelyföldi táncok előadásmódját, és milyen sikeres külföldi szereplések tanúja lehetett. Kneifel Imre, a Tilinkó zenekar alapítója a táncházak múltjáról, sikeréről beszélt a humort sem nélkülözve. Botos József, az Alba Regia Táncegyesület elnöke, ős-néptáncos a fiatalok várakozását a próbákon, és a teljesítés fontosságát emelte ki, Gálber Attila, a pécsi Misina Táncegyüttes művészeti vezetője arról vallott: elszármazása ellenére nagyon jó barátai vannak itt. A kortárs táncra, az újításra kitérve pedig azt mondta: ez nem újkeletű, hiszen Botos József már megmutatta annak mikéntjét. Török Sándor arra emlékezett, milyen volt jelen lenni a Táncház épülésénél.

Az est során inkább a folklóré volt a szerep, de egy-két új ízekkel megbolondított, táncszínházi elemekkel tűzdelt produkciót is láthattunk, és az együttest régóta kísérő Galiba, Tilinkó zenekar is megmutatta magát önállóan.

Teljes élmény volt ez a műsor, nemcsak a néptáncosok nagy családjába tartozóknak, hanem a közönség más tagjainak is. Ezt bizonyította, hogy az utolsó, Botos-féle koreográfia, a 28 párral előadott szatmári táncok után már állva tapsolt a nézősereg.