Kokas-integrálta való-kép

- Mint a gyerek, aki vén korában is csak spenótot akar enni, úgy jártam én a festéssel. Sosem tudtam betelni vele. Pedig de sokszor meggyötört! Nekem minden kép megszületése gyönyörűséges vadászat volt. Istenem, néha mekkora utat kellett megtennem, míg e szépséges vadat - amelyik az én igazságomba költözött - bekerítettem, sőt kezemmel is megérinthettem. De csak rövid időre, hiszen a következő kép már toporgott a sarkamnál, és új kalandokra csábított...

- A másik szűnni nem akaró öröm számomra a szülőföldem, Vál és annak környéke. Minden évben, amikor beköltözött a tavasz, nekem is, mint a költözőmadaraknak, odahagyva pesti lakásomat, műtermemet, vissza kellett térnem a szülőházamba. Ott aztán hátamon a Nap bélyegével meg egy tarisznyával elindultam csavarogni. Ez a mehetnék fiatalabb koromban két hónapig is tartott. Ha kedvem támadt, letérdepeltem a csupasz földre vagy a zöld gyepre, és vízfestékkel papírra kis képeket festettem. Nem a kinti piktorkodás volt a lényeg, hanem az, amit a tavaszi ég alatt megéltem, láttam, hallottam. Mindezeket elmesélni is lehetetlen, hát még megfesteni. Kár, hogy képeimben is csak felvillantani tudtam ezekből a varázslatokból, igazságokból valamit... Amikor a barangolás ideje lejárt, és feltöltődtem jótékony energiákkal, visszatértem a műtermembe, ahol megújult erővel és kedvvel tudtam hozzáfogni az új képekhez... - hallgatom a festő Válon és budai műteremlakásán készült magnófelvételeket, miközben olvasom a hírt: hatan a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) által alapított alkotói nagydíjakat vehettek át magas színvonalú munkájukért. A kitüntető oklevéllel és pénzjutalommal járó díjat a millennium évében, 2000-ben alapította a MAOE. A Képzőművészeti Alkotói Nagydíjat az idén Kokas Ignác festőművész kapta. Krasznahorkai László és Fekete Gyula író, Markovics Ferenc fotóművész, Lelkes Péter formatervező iparművész, valamint Tallián Tibor zenetörténész is ebben az elismerésben részesült.

A 82 éves mester szívét kikezdte az idő, de jó orvosok óvják, és őrzőangyal-felesége is vigyáz rá. Hála istennek, az ecsetet még forgatja! Az El Kazovszkij halálára készített képét a Nemzeti Galéria vásárolta meg, kedves tanítványa, Fehér László szomorúságára, aki ugyancsak szerette volna magáénak tudni hajdani Mestere festményét. Felesége örömmel újságolta, hogy februárban lesz kiállítása, lelkes gyűjtője, Merics Imre mutatja meg Kokas-kincseit, háromszáz képe van a birtokában. Fehérváron és a megyében sokan várunk arra a hírre, hogy végre itt is lesz kiállítása, mert csak 1983-ban szerepelt a Csók István Képtárban A huszadik század magyar művészete 11. A kibontakozás évei sorozat csoportos kiállításán, s azóta városunkban nem látthattuk a Munkácsy- és Kossuth-díjas mester alkotásait, aki 1996-tól Vál, 2004-től pedig Fejér megye díszpolgára.

Magasságokat és mélységeket kutat a szem Kokas utóbbi évtizedeinek képein, holott csalókaság sehol. Testek és fejek, égitestek és rakétahegyek, vaskalapok és tetők alig-alagzatai válnak öröklátvánnyá, többé, mint önmaguk. Ó, természetes, hogy amorf-szürrealistának is jellemezhető ez a festészet... Absztrakt valóságjelűnek szintén. S hogy miért? Mert abszolút festőiség! Messze maga mögött hagyva az előzetes koncepciókat... - írta a Kokas-integrálta való-képekről Tandori Dezső, aki szavakkal festette le a kokasi jégvilágot, a didergő madarakat, a trópusiasabb délkör gyönyörűséges, vadul burjánzó növényeit, az égi mezők drámáit, a Nap és a Hold titokzatos útjait, egyetértésüket.

Rózsa Gyula, amikor a kompozíciók éltető emberi-etikai lényegéről ír, a küzdelmet, az elbukást, a szárnyalást, a feszültséget említi és a víz-kékek, a sás-zöldek, a barokkosan gazdag arany sugárözönök, a horzsolt, omladozó, de még éles formációk ellentmondásait ecseteli a Műcsarnokban 2006-ban rendezett kiállítás katalógusában. Megpróbálta kijelölni Kokas Ignác helyét a magyar piktúrában. Egyik fontos észrevétele: egyetlen elmozdíthatatlan, archimédeszi pontban mesteri egyedisége miatt sem lehet rögzíteni...Ginza- és Szent György pusztát ő emelte be az egyetemes piktúrába...