Kerkay Rita két estére is királyné lesz

Szerepelt például A fösvényben, a Mester és Margaritában, a Vérnászban, és két gyerekdarabban, a Kincsek szigetében és a Momo-ban. A fővárosban független társulatok előadásaiban játszott. Két estére pedig királyné lesz, mert ő alakítja a koronázási szertartásjátékban Könyves Kálmán második feleségét, Eufémiát, a kijevi fejedelem lányát. A próbák gőzerővel folytak, a két előadás ma és holnap látható a Nemzeti Emlékhelyen épített színpadon. Erről is beszélgettünk.

- Ön székesfehérvári, a királyok koronázó városában született. Ad ez valami többletet a történelmi-szakrális játékban való szerepléshez, vagy ez is csak egy színészi feladat?

- Bármilyen színészi feladatot kapunk, annak megvan a sajátos, különös íze, a levegője, a hangulata. Minden darab más, mint az előző, máshogy állok hozzá, mást tesz velem. Most mindehhez az a nagyon jó érzés társul, hogy benne lehetek valami olyasmiben, amivel napi szinten nem foglalkoznék, legyen az a történelem, a külsőségek, a viselet. Mindez nyomot hagy az emberben. Az pedig külön felemelő, hogy mindez Fehérváron történik, ott, ahol gyerekkoromban ott sétáltam a városban augusztus 20-án, most pedig eljutottam oda, hogy hozzá is tehetek valamit ehhez az ünnephez.

Kerkay Rita nagyon jól érzi magát a Vörösmarty Színházban, sok segítséget kapott
Fotó: Molnár Artúr

- Fehérváron a ciszterci gimnáziumba járt. Ott kapott ihletet a színészethez, vagy az később jött?

- Az iskola lehetőséget adott arra, hogy kipróbáljam magam különböző dolgokban, műfajokban, például szavalóversenyeken vehettem részt. Ráadásul a gimnáziumi nyolc év elég hosszú volt ahhoz, hogy a tanuláson kívül elkezdjen érdekelni minden más is. A diákokkal, tanárokkal megismertük egymást, tudták, milyen az érdeklődési köröm, lehetőségeket adtak, bíztattak.

- Ennek ellenére a filozófia szakot választotta a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Miért?

- Mert érdekelt a filozófia, ám amikor végeztem, abból valamiért nem lehetett érettségizni, a felvételin pedig követelmény volt. Kedves tanárnőm javasolta, hogy menjek hittan szakra, ott tanulhatok annyi filozófiát, hogy bele is fogok unni. Nagyon igaza lett, viszont nem untam bele, inkább egyre jobban érdekelt. Azóta gondolkozom máshogy a színházról, és ebben hatalmas szerepet játszott, ahogyan például az Ószövetséget és az Újszövetséget az érzelemmentes logika szűrőjén át elemezték a paptanárok. Rádöbbentem, hogy engem a szövegek érdekelnek elsősorban, ezért akartam dramaturg szakra jelentkezni a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Abban az évben erre nem volt lehetőség, így a színész szakra felvételiztem.

- Közben stúdiózott . Hol is,?

- Egy évet itt, Fehérváron, és hármat a Shakespeare akadémián. Egyetemistaként játszottam a Vörösmarty Színházban A fösvényben, a Mester és Margaritában, a Kincsek szigetében. Nekem egyébként valóban szerencsém volt, mert viszonylag sok feladatot kaptam már negyed- és ötödévben. Negyedévesen a Maladype Színházban voltam, ötödévesen kerültem aztán a székesfehérvári Vörösmarty Színházba.

- A Maladype független társulat, a színház értelmezésében is. Milyen volt ott?

- Ott láttam és tanultam meg azt, hogy mi minden kell ahhoz, hogy létrejöjjön egy darab. Hogy nem elég ha tudod a szöveget, azt, hogy mikor kell belépned a színpadra. Hanem azt is, hogyan kell összerakni egy előadást, megcsinálni a díszletet, felépíteni saját kezűleg, és ezt nem csak egy este, hanem minden egyes alkalommal. Dolgoztam más független társulattal is, a MaNNa produkció Ludas és Állampolgári ismeretek előadásában.

- Egy ideje a Vörösmarty Színházban dolgozik. Hogyan érzi magát itt?

- Pompásan érzem magam, mert a Vörösmarty Színházban, nagyon sok segítséget kaptam. Azt tapasztaltam, hogy mindig találok valakit, akivel el tudok beszélgetni, és ha úgy érzem, ügyetlen vagy bizonytalan vagyok, biztosan akadnak, akik azt mondják, figyelj, szerintem próbáld ki ezt vagy azt, talán jó lesz. Egy pályakezdőnek fontos, hogy szeretet és figyelmet kapjon. itt pedig figyelnek azokra, akik akár csak egy szerepre vagy szakmai gyakorlatra jönnek. Nem letörik a szarvát, hanem rokonszenvvel, kíváncsisággal fogadják. Amikor például megtudták, hogy szívesen foglalkozom gyerekekkel, bátorítottak.

- Jól tudom, hogy a János vitéz iskolai adaptációjának egyik mentora volt?

- Igen, jól tudja, és a Vers-ünnepben is részt vettem. A János vitéz adaptációjában az Arany János iskola mentora voltam. Emiatt kifejezetten hasznosnak bizonyult, hogy két ifjúsági darabban is szerepeltem. Az előadások segítettek, hogy rájöjjek, miként kell a gyerekekkel kommunikálni, és az is kiderült, mennyire szabadok, szókimondók. Sose gondoltam, hogy lesz ehhez elég energiám, bátorságom. Érdekes, hogy osztályfőnököm, Zsótér Sándor évek óta emlegette, hogy foglalkozzam gyerekekkel. Én akkor húzódoztam, aztán a János vitéz próbái közben felhívtam Zsótért, és első dolgom volt, hogy elújságoljam neki: most egy csodálatos helyen vagyok és csodálatos élményekben van részem. Nagyon örült a hírnek.

- Forgatni hívják, filmekben is szerepel?

- Lehetőséget kaptam egy játékfilmben, Török Ferenc a rendezője, már a forgatás is megkezdődött. Mostanában nem sok időm van, hiszen a filmezés mellett a koronázási szertartásjátékot is próbáltuk.

- Milyen darabokban játszik a következő székesfehérvári évadban?

- A Terrorizmus és a Tizenkét dühös ember című darabokról már talán biztonsággal beszélhetek. Utóbbinak egyébként már az előbemutatója is megvolt nyáron.