Kallós Zoltán, akinek életpályája mindannyiunk számára példa lehet

– Befejezett életművet és egy ehhez kapcsolódó intézményrendszert bízott közösségére Kallós Zoltán. Egy csodálatos hazát, az elveszejtett hazában – idézte megnyitójában irodalmi „harcostársa”, Lukácsy József gondolatait Bobory Zoltán, az irodalmi csoport elnöke.

Ezután Vakler Lajos szerkesztő-újságíró vette át a szót, akinek – az est folyamán – több rövidfilmjét is megtekinthette a közönség. A filmek főszereplője természetesen Kallós Zoltán és a nagy ívű munkásságának néhány fejezete volt.

– Kallós Zoltán Székesfehérvár tiszteletbeli polgára volt. A Mezőségtől a Moldváig megtette mindazt, közel ötven esztendőn át, amelyet mi el se tudunk képzelni – szólt Vakler Lajos, aki úgy látja, az a múzeum, amelyet Kallós Zoltán Válaszúton létrehozott, példa lehet minden egyes magyar ember számára. A múzeumban válaszúti, kalotaszegi és székely relíkviák találhatók, de  román és magyar szobát is berendeztek.

Mint ismert Kallós Zoltán 1926. március 26-án Válaszúton, a mezőségi szórványvidéken, Kolozsvártól huszonhat kilométerre látta meg a napvilágot.

– Ma már közhely, hogy Kallós Zoltán nevét 1990 előtt sem leírni, sem kimondani nem lehetett, bár a Balladák könyve már 1969-ben megjelent, nem nagyon tudhattunk róla, mert erről is hallgatni kellett – olvasta fel immár Lukácsy József, a Vörösmarty Társaság alelnöke önnön írását. – Kallós Zoltán első néprajzi barangolásainak idején első felvételeit egy hagyományos fonogrammal készítette. Több mint tizenhatezer dalt jegyzett le, ennek nagy része a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van – folytatta. – Erdély, de Válaszút is, a szó eredeti, valóságos értelmében a multikulturalizmus megtestesítője, vagyis az évszázadokon óta egymás mellett élő, de egymással kölcsönhatásban lévő kultúrák példázata. Kallós Zoltán magyar, román és cigány nyelven is anyanyelvi szinten beszélt, mert szülőfalujában mindhárom náció jelen van a legrégibb időktől kezdve – idézte meg gyökereit a mélyen és igazán tisztelt Kallós Zoltánnak Lukácsy József.