Játékok között tölti a napjait

„Nincs valami rendben nálam. Túl jól vagyok” - ez a felirat szerepel Nagy Veronika irodájában a Hetedhét Játékmúzeumban. Az idézet Pierrot egyik dalából való: az énekes-zenész egyúttal játékfejlesztő is, és jó a kapcsolata a kicsi múzeummal, ami ma a Szent István Király Múzeum filiáléjaként működik. Nagy Veronika azért lehet olykor „túl jól”, mert irigylésre méltó környezetben, míves, régi játékok között dolgozik.

- Néprajzosként erről álmodott?

- Megismerve a Moskovszky-gyűjteményt, az első perctől tudtam, hogy én ezt a területet nagyon szeretem, szívesen foglalkozom vele, óriási kihívás a kutatása. Kezdetben bizonytalan voltam, illik-e egy néprajzkutatóhoz ez a feladat, de rájöttem, hogy az életmód vizsgálata, értelmezése a néprajzhoz tartozik - itt is erre van szükség. Akadnak tárgyak, amelyek komoly művészeti értékkel bírnak, és vannak olyanok, amelyek nem értékesek, de attól különlegesek. hogy egy enteriőr részeivé váltak. A lényeg a kontextus, a tárgyak jelentésén van a hangsúly. A szemlélet pedig, amivel a játékmúzeum tárgyaihoz közelítünk, hasonlít a kulturális antropológia szemléletéhez, amellyel az egyetemen specializációként foglalkoztam.

- Mi volt a fő szempont a fehérvári Hetedhét Múzeum kialakításánál?

- A Moskovszky Gyűjteményt már a régi, Megyeház utcai helyszínen is nagyon szerették a látogatók. Nem akartunk gyökeres változást. Főleg azért, mert Moskovszky Éva óriási látványtervező volt, rengeteg jelentést tudott beletenni egy-egy enteriőrbe. No és persze, szerettük volna, ha a gyűjtő személyes története, ízlése, játékossága is érvényesülne ezen a kiállításon, ahogyan a babaszobák kellékei közé kerültek az eredetileg nem játéknak készült, apró szuvenírek... Így az installációk megújításával inkább csak felfrissítettük a régi tárlatot. Persze, igen fontosak voltak számomra Éva néni útmutatásai is. Ő nagyon készült a gyűjtemény költözésére, amit már sajnos nem ért meg. Nagyon fontos munkát végzett Illyés Endréné Tünde is a gyűjteményben. Meggyőződésem, hogy a hagyományokra alapozva, az elődök munkájára kell támaszkodni még akkor is, ha valami radikálisan újat szeretne az ember. De a váltást öt éve nem a kiállítás, hanem inkább a múzeológiai munka megújítása hozta. Ebbe beletartoznak az ismeretterjesztés különféle formái - a Játék Szalon előadásai - de a múzeumpedagógiai foglalkozások is. Úgy gondolom, hogy a Hetedhét Játékmúzeum legfontosabb küldetése mégis az volt, hogy a tárgyak tudományos feldolgozása végre megtörténjen.

- Hol tart ez a munka?

- Sajnos nem halad abban az ütemben, ahogyan én szeretném, mert ez időigényes feladat. Eddig több mint félszáz tárgy feldolgozásán jutottunk túl. A tárgyak a digitális adatbázisban is szerepelnek, ami a látogatók számára is elérhető..

- Azért jóval korszerűbb is lett a kiállítás. Hiszen az enteriőrökhöz kapcsolódnak kis fiókok is... Használják ezeket a látogatók?

- Persze, hiszen az interaktivitás manapság már alapkövetelmény a múzeumokban. De hasznosnak tartom, hogy nincsenek a szemünk előtt a kiegészítő elemek. Így az autentikus tárgyat kell először felfedezni. Ez azért jó, mert a játékhoz minden korosztálynak van valami viszonya. Fontos, hogy először a babaszobák lakóit, apró tárgyait ismerjék meg a látogatók, ne vonják el a „színes-szagos-tapintható” elemek a figyelmét. Ezért jó, hogy ezek fiókokban lapulnak. Egy puzzle-ból ki lehet rakni a szobához kapcsolódó képet, vagy éppen láthatják a babákat levetkőztetve, és megtudható, melyik babatípusnak miféle anyagból készült a teste. Az Erasmus program keretében egyébként vak látogatók ismeretszerzését szolgáló tárgyakat is rendszeresítettünk. Akadnak, amiken Braille-írással szerepel a magyarázat, de tapintani lehet különféle ruhaanyagokat, és fából, viaszból, porcelánból készült babafejet. Múzeumpedagógiai foglalkozásunk is van vakok, gyengénlátók számára. De az a tapasztalatunk, hogy azért a mese a fő  kiindulópont - az érint meg a múzeumpedagógiai foglalkozásokon minden gyereket.

- A Játék Szalon sorozat viszont népszerű lett a felnőttek körében. Mi a titka?

- Arra törekszünk a szalon ismeretterjesztő előadásain és az évente rendezett játékkonferenciákon is, hogy az előadások mindig kapcsolódjanak valahogy a mi gyűjteményünkhöz. A szalon neves vendégelőadói is sokat segítettek például a gyűjteményben szereplő tárgyak tudományos feldolgozásában. A konferenciák is rengeteget jelentenek egy efféle, egyedi gyűjteménnyel rendelkező múzeum számára, hiszen fontosak a fórumok és a tudományos kapcsolatok. A játék vizsgálatának nemcsak kultúrtörténeti, hanem ipartörténeti, kereskedelmi összefüggései is vannak - az előadások és a konferenciák révén kapcsolatot építhettünk ki a legkülönbözőbb területek szakembereivel. Minden konferencián kiderül, hogy a játék mi mindenre gyakorol hatást. Az idei, őszi tanácskozás témája is ezt jelzi: Játék és közösség. Újdonság, hogy ezúttal a konferenciára egy válogatáskötet is megjelenik az elmúlt öt esztendő előadásaiból: erre eddig még nem volt példa.

- Hiányérzetünk lehet viszont a Réber-gyűjtemény népszerűsítésével kapcsolatban. Lesz-e előrelépés?

- Amikor hajdanán pályázaton pénzt nyertünk a múzeum kialakítására, a megítélt összegből nem volt lehetőség arra, hogy a Réber László művészetét bemutató kiállítás kurátora, Gärtner Petra maradéktalanul megvalósítsa az elképzeléseit. Ősszel viszont új kiállítás jön létre, amelynek révén Gärtner Petra most teljesen a hagyaték gondozójává válik. A jövőben az adventi időszakban szeretnénk Réber László különleges alkotásait népszerűsíteni, Réber-napokat rendezni.