Izgalmas, szövegcentrikus dalok és finom, "fúvós" részletek: ez a Lóci játszik

Lócit jellemzi továbbá az is, hogy mindig jó fej az újság-írókkal, mindenkinek megadja a tiszteletet, hiszen édesapja is újságíró-főszerkesztő volt a Magyar Szónál. Most a többi között a Fezen fesztiválos vicces élményeiről, a hű társról, Mafláról és a zenekari babonákról is beszélgettünk.

Lóci, ahogy elmesélte, már általános iskolában elköteleződött a popzene mellett, de volt rocker időszaka is. Tinédzserként óriási Spice Girls-rajongó volt, a kerületben az első. És nem kizárt, hogy az egyetlen is, ékelte hozzá nevetve. Később gimnáziumban már Hiperkarma, Kispál és a borz, Emil Rulez, Belga és Quimby koncertekre járt.

A régebben egy szál gitárral zenélő Lócinak nagy álma volt a grand band, hogy fúvósokkal egészüljön ki: így született meg a Lóci játszik

A filmszakot is végzett bölcsész 2011-ben kezdett el egyszemélyes koncerteket adni, zeneszerzőként pedig a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című magyar filmben is közreműködött. - A zenekarból négyen már együtt játszottunk korábban egy partizenekarban. Ez azért kellő mennyiségű kilométert jelentett az összecsiszolódáshoz. Gyakorlatilag Fábián Tibi, a dobosunk, már több száz órán keresztül nézhette a színpadon a hátsómat - nevetett fel a frontember, aki egyszálgitáros, egyszemélyes, storyteller-jellegű produkciójára mert egy nagyot álmodni, egészen pontosan egy nagyzenekart.

- Régi álmom volt egy grand band, az, hogy fúvósokkal egészüljön ki a projekt. Van egy kedvenc brazil zenekarom, ahol pont ezt láttam, és egyébként éppen miattuk jártam portugál szakra is, hogy értsem a dalszövegeket, le tudjam fordítani a bossa novákat - mesélte Lóci, aki az ő szavaival élve a kedvenc együttesének magyar megcsinálója lett, és megtalálta ehhez azokat az embereket, akik egy ritmust fújnak vele. Már több mint ötven koncertet tudhatnak a hátuk mögött, óriási a barátság. Ez Veszprémben is bebizonyosodott, ahol az Utcazene-fesztivál mind az öt napján felléptek, majd egy közönségdíjjal távoztak.

- Egyedül játszani a Mafla nevű gitároddal szabadság. De amikor egy zenekarként mindenki egy irányba húz, az nekem óriási öröm - folytatta Lóci. Itt nem feltétlenül a zenei ízlésre gondolt, szerinte az kifejezetten izgalmas, ha ebben különbségek mutatkoznak. Mint mondta, a szívnek kell egyszerre dobbanni.

Különleges élmény volt: a Fezen rockereit is sikerült táncra bírniuk

Apropó, Mafla! Ő az az ütött-kopott hű társ, aki már tizennyolc éves korától kíséri mindenhova Lócit. Mafla mellett a koncert előtti csapatkiáltás és a nyakon átdobott csokornyakkendő is örök. Utóbbiból Lóci nemrég világos, nyári verziót is kapott egy rajongójától.

- Hogy a jövő mit hoz, az számomra csak annyiban érdekes, hogy olyan slágert szeretnék írni, ami harminc év múlva is benne lesz a köztudatban - tette hozzá, majd azért mégiscsak felfedve a közeljövő terveit elárulta, a zenekar szeretné még idén megjelentetni a második lemezét. De azért őszintén bevallotta, a harmadik lemezt várja csak igazán, ahol a bemutatkozás után eldől, hogy tényleg fennmarad-e az alkotó vagy sem.

Lócit arról is kérdeztük, hogy érezték magukat Székesfehérváron. Kiderült, hogy a Fezen fesztivált a furcsa fesztiválélmények közé sorolta.

- Izgalmas kihívás, amikor a kis topánkádban fellépsz a színpadra, látod, hogy fekete ruhás rockerek állnak veled szemben, és kiderül, a mellettünk levő színpadon épp valami metálbanda zúz. Próbáltam meggyőzni a rockereket, hogy megérdemlem azt a fröccsöt, ami a kezükben van és hogy hozzanak nekem is - mesélte nevetve Lóci, akinek végül sikerült mindenkit táncra bírni.