Irodalmi tettek a haza ügyéért

A Jósika Miklós-díjat kétévente adományozza a honvédelmi miniszter a honvédelem napja, május 21-e alkalmából. A kitüntetéssel olyan embereket jutalmaznak, akiknek írói munkásságában megjelenik a haza ügyének szolgálata.

A székesfehérvári Bobory Zoltán, előadóművész, a Vörösmarty Társaság elnöke, az annak kiadványaként megjelenő Vár című folyóirat főszerkesztője az indoklás szerint – egyebek mellett – kiemelkedő irodalmi tevékenysége, történelmünk hadtörténeti eseményeinek művészi megjelenítése elismeréseként kapta a díjat. Amiről utólag úgy nyilatkozott:

– Úgy gondolom, hogy az elismerést főleg azért a két, 1993-ban, illetve tavaly megjelent antológiáért ítélték oda, amelyekben a Don-kanyarban nagyrészt odaveszett 2. magyar hadseregnek állítunk emléket. (A köteteknek Bobory Zoltán szerkesztője és szerzője is – a szerk.)A kibővített antológiához, a Requiem a Don hőseiért című könyvhöz a Kossuth-díjas író, költő, Serfőző Simon úgy gratulált: ez fölér a doni zarándokút és a kápolnaépítés értékével. Nekem pedig ennél nem kell több.

Bobory Zoltán a Hiemer-házban, szűk körű ünnepségen vehette át a Jósika Miklós-díjat
Fotó: Simon Erika

Bobory Zoltán, aki évtizedek óta szívén viseli a Donnál megsemmisítő vereséget szenvedett 2. magyar hadsereg emlékének őrzését, a katonák szerepének tisztázását, úgy érzi: a két antológia nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hadsereg megítélése pozitív irányba változzék. Az írások  a megbékélésről szólnak, arról, hogy ne legyenek olyan általánosítások, amelyek szerint az ott szolgálók mindannyian háborús bűnösök voltak.

A szerző szépírói munkássága természetesen más élményből is táplálkozik. Az utóbbi években az egyik fő ihlető a család, a négy unoka. Emellett az irodalmi kapcsolatok – különösen a lengyel-magyar vonal – ápolása is bőven ad témát. A versírásra azonban – a társaságnál végzett elnöki teendők, a Vár szerkesztése mellett – még mindig nem jut annyi idő, energia, amennyit Bobory Zoltán szeretne. Ám, mint fogalmazott, dolgozik azon, hogy ez a helyzet megváltozzon. Jó ideje – barátai, ismerősei ösztönzésére is – tervez egy olyan kötetet, amelyben visszaemlékezéseit rögzíti. Ha több ideje lesz az alkotómunkára, akkor ebbe is belekezd majd, de egyéb tervei is vannak.

Legutóbb egy antológiában – Parázs az avarban – jelent meg, két másik fehérvári költőtársával, Balajthy Ferenccel és Pálfalvi Andrással. Az apropót az adta, hogy mindhárman közel azonos időben töltötték, töltik be a 70. évet. A verseket László Zsolt költő válogatta, s azokból kiderül: ebben a korban is van belső tűz, ami fűti az embert...