Igazi felsővárosi tündérmese

A  Felsőváros jussa című könyvében  nagy szeretettel,  szorgalommal, alapos  gyűjtőmunkával dolgozta fel a városrész lakóinak ünnep- és hétköznapjait Sükösd Gézáné. Különösen nagy figyelmet szentelt élő és feledésbe hullt     hagyományaiknak.  A kötet 2003-ban jelent meg,  akkora sikere volt, hogy 2006-ban a bővített kiadás is napvilágot látott. A szerző újabb érdekes, szép romantikus,  nosztalgia-kötettel lepte meg  a felsővárosiakat és minden érdeklődőt, a Janka és József titka alcíme: Szerelmes levelek, képeslapok és versek. A szerző egy   kántor-karnagy és egy óvónő szerelmi levelezését  osztja meg az olvasókkal. Elárulom:  a szerelemből házasság lett,  az ideális párkapcsolatból pedig hat gyermek született.   

Sükösd Gézáné  Schuller Erzsébet  könyvét először a Szent István Művelődési Házban mutatták be. A szerző   könyvével (Fotó: Pati-Nagy Bence)

A  két kötet közötti történés is megér egy misét. Schuller Erzsébet  Felsőváros kincsesládájából elővette,  és leporolta a lakodalmak hagyományait, és 2010-ben bemutatták az igazi  Felsővárosi lakodalmat, amit segítő közreműködésekkel, sok támogatóval   sikerült élethűen megrendezni. A Comenius Iskola  és vezetője jóvoltából film is készült a kivilágos kivirradatig tartó esküvőről,  a dokumentumértékű rendezvényről. 

Janka és József szerelme  és levelei visszaröpítik az olvasót a múlt század elejére,  ami száz évvel később - sajnos! - tündérmesének  tűnik. A tündérmesékben a párok egymásba szeretnek, összeházasodnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.  Ez megtörtént a felsővárosi  párral.

Múlt századi divatos képeslap

- Kammel Irmával  gyűjtőmunkám során ismerkedtem meg.  Az ő kérése volt, hogy az általa megőrzött  levelek és a képes-verses levelezőlapok feldolgozásával örökítsem meg  szülei, a  két igaz ember szép szerelmének történetét és példamutató házasságát, magánéletét. A rám bízott titkokat sokáig dédelgettem, s hosszú töprengések után  állt össze a kép, a történet, de Irma ezt már sajnos, nem élhette meg - meséli a szerző műve  születésének előjátékát.  - Kammelné Kucsora Janka 1904-től 1940-ig vezette Fehérvár-Felsővárosrész  óvodáját, amely harmadikként nyílt a városban a gazdák adományaiból. Színjátszókört vezetett, gazdasszonyoknak, lányoknak  előadásokat tartott, segített problémáik megoldásában, ügyeik intézésében.  Időt, fáradságot nem kímélő,  önzetlen munkája mellett példásan nevelte hat saját gyermekét is - sorolta Erzsébet, aki hangsúlyozta: az óvónő  nyitottságra, szeretetre, tisztességre, a hagyományok őrzésére, ápolására  nevelte a kicsiket és nagyokat. A másik főszereplőt is bemutatta.
- Kammel József  a Felsővárosi Római Katolikus Földműves Dalkör  karnagya volt 1903-tól 25 évig és 30 éven át  a  Szent Sebestyén templom kántora.  

A dalárda és a színjátszó kör rendszeresen  szerepelt  az 1913-ban adakozásból  és közös munkával felépített felsővárosi Katolikus Kör nagytermében rendezett ünnepségeken. Országos versenyeken is sok díjat, elismerést kaptak.
Az udvarlás és a házasság között fél év telt el,  ez idő alatt íródtak a  szerelmes levelek.  Az érzelmek hőfokairól a megszólítások is  vallanak. Kezdetben volt a mélyen tisztelt kisasszony, majd a forrón tisztelt, az édes, az imádott kedves,  végül a Forrón Szeretett Drága Angyalom! és az Imádott,  szép Menyasszonyom, édes Tündérkém! A költői lelkületű József  érzékletes hasonlatokkal  ecsetelte   hódolatát, szerelmét: "Tenélküled olyan lettem volna az élet sivatagján, mint a puszta kóró, melyet fölkap az őszi szél és üldöz, hajt a letarolt mezőkön..." Janka válaszai is érzelmileg telítettek: "Mily jól esik nekem szerelmed lángjánál magamat melengetni, azon láng mellett, mely életem áldásává lett! Ha elhagynál, olyan lennék, mint a virág, melyet nem éltet a napsugár, sem eső, csak ideig-óráig tengődik, aztán ha ereje elfogy  elhervad és meghal..."

A versszerető, könyvtáros szerző  Petőfi, József Attila és Tóth Árpád  verseivel is dúsította a kötetet.  A képes levelezőlapokra  József humoros, huncut,  verses  vallomásokat, élettudósításokat írt,  amelyeket az unokák: Éva és Irénke őrzött meg az utókornak.