Hivalkodástól mentes, mégis ünnepélyes

Komárom-Esztergom, Veszprém és - többségében - Fejér megyei alkotók küldtek be műveket arra a pályázatra, amelyet a Népművészeti Egyesületek Szövetsége hirdetett meg az ország hét régiójában a reformáció 500. évfordulójára, azzal a céllal, hogy a kézművesek olyan műveket hozzanak létre, amelyek a néphagyományból merítenek, ugyanakkor alkalmasak arra, hogy díszítsék a szakrális tereket vagy az egyházi szertartások eszközei legyenek. Szigorú zsűri bírálta el a munkákat minden régióban, így a Közép-Dunántúlon is, ahol 40 egyéni és egy csoportos pályázó összesen 125 művet adott be. A zsűri ebből választotta ki 32 alkotó 87 munkáját: most ezek láthatók a fehérvári kiállításon.

Bakó Ildikó karcolt hímes tojásokkal szerepel

- Az a tapasztalatunk, hogy a kézműveseket eleinte biztatni kell, mert nem mernek hozzányúlni ehhez a témához, különösen, ha más felekezethez tartoznak. Pedig 1517 nem csak a protestáns felekezetek számára vált fontos dátummá. Ötszáz évvel ezelőtt a reformtörekvések mindenekelőtt a pápista túlkapások ellen jöttek létre. Az új felekezetek kialakulása pedig a katolikus egyház meg-újulását is segítette.

Sáricz Gyuláné a református címert faragta ki fából

Az évforduló tehát az egész kereszténység ünnepe - jelentett ki Gyanó Szilvia etnográfus, és hozzátette: létezik egy egyetemes szimbólumkincs, ami nagyszerűen használható minden szakrális térben. A reformáció fő törekvése persze a puritanizmus volt - mondta az etnográfus, aki arról beszélt, miféle szempontok vezérelték a zsűrit .

Molnár Enikő kalotaszegi varrottasa

- Ez a puritanizmus, letisztult egyszerűség a szakrális terekre is érvényes. Éppen ezért olyan alkotásokat válogattunk a tárlatra, amelyek eleganciát árasztanak, díszítésük is hivalkodástól mentes, mégis ünnepélyességet árasztanak - mondta Gyanó Szilvia, akitől azt is megtudtuk: sok textil érkezett.

A bútorfestő Szabóné Demény Mónika szép festett templomi kazettája

Nem véletlenül, hiszen úrasztala terítőket, kehelytakarókat egyaránt használnak a református templomokban. Vannak, akik a régi motívumokból merítettek: ezért sok például a szépséges úri hímzés, de érkeztek tájjellegű mintákat felhasználó finom, fehér hímzéssel készült terítők is.

A bútorfestő Radeztky Jenőné betlehemi kirakósa Fotók: Koppán Viktor

A pályázatnak épp az a lényege, hogy egy-egy népművészeti motívum továbbgondolásával szülessenek új tárgyak. Figyelték, hogy az anyag, a forma, a technikai kivitelezés és a funkció összhangban legyen, és az egész illeszkedjen a reprezentatív templomi terekhez. Sok bútorfestő jelentkezett szép munkával. Akad alkotó, aki a tájegységre jellemző és a református egyház szimbólumaiból táplálkozó karcolt tojásokkal pályázott.

Gyanó Szilvia Fotó: Simon Erika

Különlegességnek számítanak a sodronyzománcos faliképek is, amik azt példázzák, hogy az iparművészet és a népművészet találkozásából míves tárgy születhet. Az pedig egészen izgalmas, hogy még gyermekjátékok is akadnak, amik egyfelől a bibliai történetekből merítenek vagy népművészeti motívumkincseket alkalmaznak.