Kultúra

2010.08.02. 02:29

Hiányzott az egyensúly

Martonvásár - Jól sikerült hangversennyel zárták a Nemzeti Filharmonikus Zenekar művészei idei Beethoven-sorozatukat a Brunszvik-kastély parkjában.

Szabó Balázs

 

A Hármasverseny szólistaegyüttesét ismerve már előre megjósolható volt egy emlékezetes produkció létrejötte, a mai mezőnyben Baráti Kristóf hegedű- és Fenyő László gordonkaművésznél ugyanis aligha találni alkalmasabb előadókat a ritkán hallható versenymű vonószólamai számára. A zsákbamacska szerepét a trió harmadik tagja, a Németországban élő Hernádi Ákos zongoraművész játszotta, aki mindeddig ismeretlen volt számomra. Kiváncsian vártam fellépését - vajon hogyan ért szót majd két rendkívüli partnerével?

A zongoraszólam ráadásul eleve érdekes kérdéseket vet fel. Beethoven ugyanis főrangú tanítványa, egyik legodaadóbb híve, számos remekműve ajánlásának címzettje, a mű keletkezésekor mindössze 15 esztendős Rudolf főherceg számára komponálta, akinek hangszeres kvalitásai természetesen nem értek fel egy professzionális billentyűs játékoséval. A neki szánt játszanivaló karcsúságát leginkább a két vonós szólista bánhatja: az ő feladatuk kifejezetten problematikus, irdatlan nehézségű állások során kell keresztülvergődniük a műben. Nos, a szombati előadás e tekintetben sajnos felettébb autentikusra sikerült: Hernádi Ákos egyértelműen nem tudott felnőni két zseniális kollégájához, zongorázását többször is esetlegesnek, bizonytalannak éreztem. (E tekintetben mondjuk hitelesen állította elénk az igyekvő kamasz Rudolfot...) Az amúgy is ingatag egyensúly viszont így valóban végleg felborult: a lehengerlő virtuozitással, gazdag és áradó hangon, beszédes artikulációval és lebilincselő személyességgel muzsikáló Baráti és Fenyő ha csak felemelték vonójukat, a szó szoros értelmében eltűntettek zongoristát, de zenekart és karmestert is.

2002 óta a Hármasverseny egyszer sem, a C-dúr Kismartoni mise viszont már negyedik alkalommal csendült fel a szigeti színpadon. Természetesen most is az Antal Mátyás művészeti vezetésével működő Nemzeti Énekkar látta el a kórusszólamokat, az énekszólókat Fodor Beatrix, Meláth Andrea, Brickner Szabolcs és Bretz Gábor szólaltatta meg. Úgy érzem, erre az alkalomra valóban sikerült egy homogén, hangszíneiben és felfogásában is egységes szólókvartettet összeállítani, mely az igen magas színvonalon teljesítő Állami Énekkar élére állva megadta az előadás alaphangját. Antal Mátyás is szokott biztonságával dirigált, ugyanakkor feltűnt, hogy a kórus felé mennyivel informatívabb, pontosabb jelzéseket adott (persze, hiszen saját együtteséről van szó, tettem hozzá gyorsan gondolatban...), mint a zenekarnak. (Ez a tény egyébként már a Hármasversenyben okozott kisebb-nagyobb karambolokat, ezek száma szerencsére a misében minimumra csökkent.) Antal óriási szakmai tudásról, de a kockázat mindenáron való elkerüléséről árulkodó felfogásában ugyanakkor Beethoven első miséjének elképesztő újszerűsége, formabontó megoldásai érzésem szerint nem kapták meg azt a figyelmet, amit megérdemeltek volna. Más szavakkal: ebben az olvasatban a rendkívüli rutinszerűvé, a meglepő hétköznapivá változott, pontos, de nem teljes képet adva a műről. A mindent egybevetve persze igen hatásos interpretáció végeztével a nézőteret ezúttal kisebb-nagyobb foghíjakkal megtöltő közönség hosszantartó vastapssal köszöntötte az idei, szép és sikeres sorozat záróestjén fellépő művészeket.

Hernádi Ákos sajnos nem tudott felnőni két zseniális kollégájáhozA Hármasverseny címét különleges szólistaegyütteséről kapta: a zenekarral egy zongorából, hegedűből és csellóból álló trió áll szemben. A hangszerek felsorolásánál ezúttal azonban tanácsos megfordítani a hagyományos sorrendet, tektettel rá, hogy a billentyűs hangszer játssza a legszerényebb szerepet. Ennek különleges oka van: a mű Beethoven azon kevés kompozíciója közé tartozik, melyben a mester kifejezetten figyelembe vette a potenciális előadó képességeit.

2002 óta a Hármasverseny egyszer sem, a C-dúr Kismartoni mise viszont már negyedik alkalommal csendült fel a szigeti színpadon. Természetesen most is az Antal Mátyás művészeti vezetésével működő Nemzeti Énekkar látta el a kórusszólamokat, az énekszólókat Fodor Beatrix, Meláth Andrea, Brickner Szabolcs és Bretz Gábor szólaltatta meg. Úgy érzem, erre az alkalomra valóban sikerült egy homogén, hangszíneiben és felfogásában is egységes szólókvartettet összeállítani, mely az igen magas színvonalon teljesítő Állami Énekkar élére állva megadta az előadás alaphangját. Antal Mátyás is szokott biztonságával dirigált, ugyanakkor feltűnt, hogy a kórus felé mennyivel informatívabb, pontosabb jelzéseket adott (persze, hiszen saját együtteséről van szó, tettem hozzá gyorsan gondolatban...), mint a zenekarnak. (Ez a tény egyébként már a Hármasversenyben okozott kisebb-nagyobb karambolokat, ezek száma szerencsére a misében minimumra csökkent.) Antal óriási szakmai tudásról, de a kockázat mindenáron való elkerüléséről árulkodó felfogásában ugyanakkor Beethoven első miséjének elképesztő újszerűsége, formabontó megoldásai érzésem szerint nem kapták meg azt a figyelmet, amit megérdemeltek volna. Más szavakkal: ebben az olvasatban a rendkívüli rutinszerűvé, a meglepő hétköznapivá változott, pontos, de nem teljes képet adva a műről. A mindent egybevetve persze igen hatásos interpretáció végeztével a nézőteret ezúttal kisebb-nagyobb foghíjakkal megtöltő közönség hosszantartó vastapssal köszöntötte az idei, szép és sikeres sorozat záróestjén fellépő művészeket.

Hernádi Ákos sajnos nem tudott felnőni két zseniális kollégájáhozA Hármasverseny címét különleges szólistaegyütteséről kapta: a zenekarral egy zongorából, hegedűből és csellóból álló trió áll szemben. A hangszerek felsorolásánál ezúttal azonban tanácsos megfordítani a hagyományos sorrendet, tektettel rá, hogy a billentyűs hangszer játssza a legszerényebb szerepet. Ennek különleges oka van: a mű Beethoven azon kevés kompozíciója közé tartozik, melyben a mester kifejezetten figyelembe vette a potenciális előadó képességeit.

2002 óta a Hármasverseny egyszer sem, a C-dúr Kismartoni mise viszont már negyedik alkalommal csendült fel a szigeti színpadon. Természetesen most is az Antal Mátyás művészeti vezetésével működő Nemzeti Énekkar látta el a kórusszólamokat, az énekszólókat Fodor Beatrix, Meláth Andrea, Brickner Szabolcs és Bretz Gábor szólaltatta meg. Úgy érzem, erre az alkalomra valóban sikerült egy homogén, hangszíneiben és felfogásában is egységes szólókvartettet összeállítani, mely az igen magas színvonalon teljesítő Állami Énekkar élére állva megadta az előadás alaphangját. Antal Mátyás is szokott biztonságával dirigált, ugyanakkor feltűnt, hogy a kórus felé mennyivel informatívabb, pontosabb jelzéseket adott (persze, hiszen saját együtteséről van szó, tettem hozzá gyorsan gondolatban...), mint a zenekarnak. (Ez a tény egyébként már a Hármasversenyben okozott kisebb-nagyobb karambolokat, ezek száma szerencsére a misében minimumra csökkent.) Antal óriási szakmai tudásról, de a kockázat mindenáron való elkerüléséről árulkodó felfogásában ugyanakkor Beethoven első miséjének elképesztő újszerűsége, formabontó megoldásai érzésem szerint nem kapták meg azt a figyelmet, amit megérdemeltek volna. Más szavakkal: ebben az olvasatban a rendkívüli rutinszerűvé, a meglepő hétköznapivá változott, pontos, de nem teljes képet adva a műről. A mindent egybevetve persze igen hatásos interpretáció végeztével a nézőteret ezúttal kisebb-nagyobb foghíjakkal megtöltő közönség hosszantartó vastapssal köszöntötte az idei, szép és sikeres sorozat záróestjén fellépő művészeket.

Hernádi Ákos sajnos nem tudott felnőni két zseniális kollégájáhozA Hármasverseny címét különleges szólistaegyütteséről kapta: a zenekarral egy zongorából, hegedűből és csellóból álló trió áll szemben. A hangszerek felsorolásánál ezúttal azonban tanácsos megfordítani a hagyományos sorrendet, tektettel rá, hogy a billentyűs hangszer játssza a legszerényebb szerepet. Ennek különleges oka van: a mű Beethoven azon kevés kompozíciója közé tartozik, melyben a mester kifejezetten figyelembe vette a potenciális előadó képességeit.

2002 óta a Hármasverseny egyszer sem, a C-dúr Kismartoni mise viszont már negyedik alkalommal csendült fel a szigeti színpadon. Természetesen most is az Antal Mátyás művészeti vezetésével működő Nemzeti Énekkar látta el a kórusszólamokat, az énekszólókat Fodor Beatrix, Meláth Andrea, Brickner Szabolcs és Bretz Gábor szólaltatta meg. Úgy érzem, erre az alkalomra valóban sikerült egy homogén, hangszíneiben és felfogásában is egységes szólókvartettet összeállítani, mely az igen magas színvonalon teljesítő Állami Énekkar élére állva megadta az előadás alaphangját. Antal Mátyás is szokott biztonságával dirigált, ugyanakkor feltűnt, hogy a kórus felé mennyivel informatívabb, pontosabb jelzéseket adott (persze, hiszen saját együtteséről van szó, tettem hozzá gyorsan gondolatban...), mint a zenekarnak. (Ez a tény egyébként már a Hármasversenyben okozott kisebb-nagyobb karambolokat, ezek száma szerencsére a misében minimumra csökkent.) Antal óriási szakmai tudásról, de a kockázat mindenáron való elkerüléséről árulkodó felfogásában ugyanakkor Beethoven első miséjének elképesztő újszerűsége, formabontó megoldásai érzésem szerint nem kapták meg azt a figyelmet, amit megérdemeltek volna. Más szavakkal: ebben az olvasatban a rendkívüli rutinszerűvé, a meglepő hétköznapivá változott, pontos, de nem teljes képet adva a műről. A mindent egybevetve persze igen hatásos interpretáció végeztével a nézőteret ezúttal kisebb-nagyobb foghíjakkal megtöltő közönség hosszantartó vastapssal köszöntötte az idei, szép és sikeres sorozat záróestjén fellépő művészeket.

Hernádi Ákos sajnos nem tudott felnőni két zseniális kollégájáhozA Hármasverseny címét különleges szólistaegyütteséről kapta: a zenekarral egy zongorából, hegedűből és csellóból álló trió áll szemben. A hangszerek felsorolásánál ezúttal azonban tanácsos megfordítani a hagyományos sorrendet, tektettel rá, hogy a billentyűs hangszer játssza a legszerényebb szerepet. Ennek különleges oka van: a mű Beethoven azon kevés kompozíciója közé tartozik, melyben a mester kifejezetten figyelembe vette a potenciális előadó képességeit.

Hernádi Ákos sajnos nem tudott felnőni két zseniális kollégájáhozA Hármasverseny címét különleges szólistaegyütteséről kapta: a zenekarral egy zongorából, hegedűből és csellóból álló trió áll szemben. A hangszerek felsorolásánál ezúttal azonban tanácsos megfordítani a hagyományos sorrendet, tektettel rá, hogy a billentyűs hangszer játssza a legszerényebb szerepet. Ennek különleges oka van: a mű Beethoven azon kevés kompozíciója közé tartozik, melyben a mester kifejezetten figyelembe vette a potenciális előadó képességeit.

Hernádi Ákos sajnos nem tudott felnőni két zseniális kollégájáhozA Hármasverseny címét különleges szólistaegyütteséről kapta: a zenekarral egy zongorából, hegedűből és csellóból álló trió áll szemben. A hangszerek felsorolásánál ezúttal azonban tanácsos megfordítani a hagyományos sorrendet, tektettel rá, hogy a billentyűs hangszer játssza a legszerényebb szerepet. Ennek különleges oka van: a mű Beethoven azon kevés kompozíciója közé tartozik, melyben a mester kifejezetten figyelembe vette a potenciális előadó képességeit.

Hernádi Ákos sajnos nem tudott felnőni két zseniális kollégájáhozA Hármasverseny címét különleges szólistaegyütteséről kapta: a zenekarral egy zongorából, hegedűből és csellóból álló trió áll szemben. A hangszerek felsorolásánál ezúttal azonban tanácsos megfordítani a hagyományos sorrendet, tektettel rá, hogy a billentyűs hangszer játssza a legszerényebb szerepet. Ennek különleges oka van: a mű Beethoven azon kevés kompozíciója közé tartozik, melyben a mester kifejezetten figyelembe vette a potenciális előadó képességeit.

Hernádi Ákos sajnos nem tudott felnőni két zseniális kollégájáhozA Hármasverseny címét különleges szólistaegyütteséről kapta: a zenekarral egy zongorából, hegedűből és csellóból álló trió áll szemben. A hangszerek felsorolásánál ezúttal azonban tanácsos megfordítani a hagyományos sorrendet, tektettel rá, hogy a billentyűs hangszer játssza a legszerényebb szerepet. Ennek különleges oka van: a mű Beethoven azon kevés kompozíciója közé tartozik, melyben a mester kifejezetten figyelembe vette a potenciális előadó képességeit.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!