Rendhagyó tárlatvezetés felnőtteknek, a Hetedhét Játékmúzemban

Ez volt a kiindulópontja annak a rendhagyó tárlatvezetésnek, amit szerdán, október 4-én tartottak a Hetedhét Játékmúzeumban, az állatok világnapja alkalmából.

A múzeumban időről időre kifejezetten a felnőttek számára rendeznek tematikus tárlatvezetéseket, hiszen egy-egy játéktípus históriája izgalmas ipar-és kultúrtörténeti adalékokkal szolgálhat. Szerdán a világnap apropóján a Moskovszky-gyűjtemény enteriőrjeiben látható játékállatok főbb típusait mutatta be Nagy Veronika muzeológus, aki arról beszélt: a játék tükrözi a felnőttek kultúráját, hiszen a játékállatok árulkodnak egy-egy kor állatokkal kapcsolatos felfogásáról is.

Kiderült, hogy az állatfigurák a 19. századig inkább kemény anyagokból (fából, fémből, kerámiából, papírmaséból) készültek, a 19. század végétől a játékkészítők egyre jobban törekedtek arra, hogy az állatok valósághűek legyenek: a papírmasé figurákat textillel, bőrrel, szőrmével vonták be. Népszerűek lettek a bádog- vagy lemezjátékok is, amelyek háttérbe szorították a fajátékokat, ám a szőrmeállatokkal nem tudták felvenni a versenyt. Azaz ehhez meg kellett újulniuk. Később megjelentek azok a változataik, amelyekbe mechanikus szerkezetet építettek: kulccsal lehetett ezeket felhúzni.

A játéktörténetben egészen a 20. századig – az autók megjelenésééig – különleges szerepe van a lófiguráknak. A ló korábban sok férfi munkájának alapvető eszköze volt, a játék pedig a későbbi hivatásra készíti fel a gyerekeket – hallhattuk Nagy Veronika magyarázatát. A nem lovaglásra szánt játéklovak leginkább fából, papírmaséból készültek, festették, szőrmével vonták be őket. Később igen kedveltté váltak a mozgatható játékállatok: a gyártók kerekeket szereltek a ló lábára, vagy a deszkalapra, amin állt, így a gyerekek maguk után tudták húzni. A ló – akár egy igazi állat – követte a gazdáját. Szó esett a tárlatvezetésen a 17. századtól felbukkanó hintalovakról is: ez a játéktípus érdekes módon máig nem szorult ki a játékpiacról.

Külön fejezet kezdődött a játéktörténetben, amikor a kemény testű, szőrmével bevont állatok helyett megjelentek az ölelhető, vigaszt nyújtó textil és plüss állatfigurák. Ez a folyamat egybeesett a Steiff cég létrejöttével, összekapcsolódik Teddy mackó történetével. Az amerikai elnök, Theodor Roosevelt egy vadászaton nem volt hajlandó lelőni az elé hurcolt medvebocsot. Ennek nyomán Amerikában a kézzel varrt medvefigura, „Teddy” népszerű lett. Eközben a német Margaret Steiff – aki gyermekbénulás miatt tolószékben töltötte az életét – filc tárgyakat, egyebek között mackókat is varrt. A figurák sokáig senkinek sem kellettek, ám – Roosevelt és a mackó esete után – egy lipcsei vásáron az amerikaiak rögtön háromezer medvefigurát rendeltek a cégtől. A Steiff-mackó azóta is fogalom a játékiparban...