Gyereknek szórakoztató, felnőttnek elgondolkodtató mese

Michael Ende történetét Kalász Márton fordításának felhasználásával Faragó Béla és Matuz János írták újra és állították színpadra. A történet a hagyományos legkisebb fiú séma alapján építkezik, csak egy hétköznapinak tűnő, mégis különleges gyerek tudja megoldani a rettenetes helyzetet, megállítani a felnőtteket időcsapdába csaló, az Időtakaréknak perceket, órákat gyűjtő időügynököket és visszaállítani a világ (idő)rendjét. Momo (a Vörösmarty Színház Pelikán kamaratermében látható előadásban Jókai Ágnes egyetemi hallgató játssza) egyszerűen csak élvezi, hogy még nem kell számolnia az idejével, hogy nyugodtan pazarolhatja játékra, beszélgetésre, álmodozásra. A felnőtt nézőknek, gyereküket elkísérő szülőknek némi keserű ráébredés, hogy az idejükkel végzetesen nem ők gazdálkodnak, s ahogy Ende kíméletlenül kimondja, kimondatja hőseivel a legkevesebb olykor éppen a gyerekeikre jut.

A pénteki premier érezhetően bejáratós előadás volt még, ám meglepően szép pillanatokkal. Szerethetőek a dalok, vicces és nyelvi leleményekkel teli a modernizált, aktualizált szöveg, s némi bizonytalanság ellenére dicséret illeti a szereplőket is. A címszereplőt alakító Jókai Ágnes mellett kiemelkedőt alakít a fizikailag némiképp nehezebb helyzetben lévő Kerkay Rita, aki az okos teknős szerepében végigcsússza-mássza az előadást, ám még a talajszintről is megköveteli figyelmünket. Kitűnő, mértéktartó, félelmetes 5-ös ügynököt játszik Kelemen István, többes szerepében kiváló Tűzkő Sándor, Keller János nagyszájú papagája pedig igazi humorforrás. És dicséret illeti a Nemes Nagy Ágnes Színészképzés négy hallgató-szereplőjét.