Kultúra

2014.06.04. 17:25

Felhők között úszó sárkány és denevér

Ki ne szeretne egy kézbe simuló, egzotikus mintájú porcelán csészéből teát inni? Ráadásul a kínai vagy japán porcelán valahogy mifelénk egyet jelent a finom eleganciával.

Talán azért is, mert a 19. századi Európában kialakuló „Kelet láz” nyomán a kastélyok lakói reprezentációs célokkal szerezték be a keleti holmikat – köztük a porcelán tárgyakat is... Azt persze, eddig is tudtuk, hogy a Szent István Király Múzeum és a Deák Gyűjtemény is számtalan kincset őriz, de még sosem láttuk így, együtt a fehérvári intézmények iparművészeti gyűjteményeiben szereplő távol-keleti kerámiákat. Most, a Megyeház utcai kiállítóteremben izgalmas felfedezést tehetünk A teázás szokásától a félelmetes sárkányokig című tárlaton.

A kiállított kerámiák – amelyek között akad, néhány a budapesti Hopp Ferenc múzeumból is – forma- és motívumkincse önmagában is lenyűgöző. Ám nekünk olyan szerencsében volt részünk, hogy a téma szakértője, a tárlat kurátora Fajcsák Györgyi sinológus, a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum igazgatója kalauzolt bennünket a tárlaton,, amelynek alcíme: Amit tudni illik a keleti porcelánokról... A lenyűgöző előadást hallgatva pironkodva állapítottam meg, hogy a témáról kevesebbet tudok, mint amennyi illendő...

Ám most sok mindent pótolhattam! Kiderült, hogy a „Kelet mánia” első hulláma már korábban elérte Európát: a két világrész közötti kereskedelmet a portugál hajósok nyitották meg a 16. században. Az Európába érkező kínai és japán porcelánok az értékes selyem-, tea- és fűszerrakományok nehezékeként, tőkesúlyként jutottak el az európai előkelőségekhez.

Ám a kiállítás nem csak ezt mutatja be, hanem képet ad a keleti és a nyugati ember szemléletéről – annak alapján, hogy miképpen viszonyult ezekhez a porcelán tárgyakhoz. A két szemlélet ugyanis gyökeresen eltérő: ezt az is bizonyítja, hogy a kínaiak mást gyártottak exportra, európai megrendelésre, mint amit saját maguk használtak... Az exportcikkek jóval nagyobbak: Európában a hatalmas puncsostálak, az óriási vázák voltak kelendőek: a főúri lakok díszeiként is funkcionáltak. A keleti ember számára a porcelán tárgy elsődlegesen használatra készült. Európából egész készletekre kaptak megrendelést a kínai műhelyek, de Kínában nem szempont az edények egységes megjelenése, individuális darabokat használnak. Ők másra figyelnek. A teaivás szertartás: a tea kultuszának kialakulásában a buddhista iskolák meghatározó szerepet játszottak. A tea sem egyféle: fehér, fekete, sárga, zöld... azt tartják, minden tea élettani hatása más. A tea a földi tisztaság szimbóluma, kifejezi a természet és az ember egységét. Az edény meg arra hivatott, hogy hozzájáruljon a tea ízéhez, zamatához...

A legérdekesebbek azonban a díszítésül szolgáló szimbólumok. Kiderül, hogy aki annyira ismeri ezt a világot, mint Fajcsák Györgyi, olvasni képes az edényekről... A csodálatos ábrázolások persze, a mit sem sejtő európait is lenyűgözik, ám ha tudjuk, hogy egy-egy edény a jókívánságok tárháza (is) – másként tekintünk rájuk. A halas medenceként szolgáló a felhők között úszó sárkány nem tűnik félelmetesnek, ha tudjuk: ez a császár jelképállata, jelentése pozitív. A denevér motívum pedig azért jelent szerencsét, mert a denevér írásjegyének ejtése (fu) megegyezik a szerencse jelentésű írásjegy ejtésével. A mandarinkacsa a hitvesi hűség jelképe, az egyszarvú qilin a jóság és a békesség szerencsehozó állata...

A sort hosszan folytathatnánk: A kultúrtörténeti barangolást vezető Fajcsák Györgyitől rengeteg további részletet megtudtunk, ám az informatív magyarázó táblák is sokat segítenek, hogy ne csupán a tárgyak szépségében gyönyörködjünk, hanem meg is értsünk valamit a távol-keleti kultúrából...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!