Elvarázsoltak a szavak - Molnár Krisztina szerint a vers olyan, mint a szilvalekvár

A Maléna kertje és a Kréta-rajz című mesekönyvek íróját a diákok egy dallal és egy színdarabbal köszöntötték a művelődési házban. A produkciók után a József Attila Általános Iskola pedagógusa kérdezett Molnár Krisztinától, aki készséggel mesélt a gyerekeknek.

- Már ötévesen megtanultam olvasni. Őszintén megvallom, nem saját indíttatásból, hanem azért, mert bosszantott, hogy az öcsém, négyévesen már tud. Attól kezdve, hogy elkezdtem érteni a betűket, mindig könyv volt a kezemben. Az, hogy költő és nem csak író lehet az emberből, akkor tudatosult bennem, amikor szintén könyvmoly barátnőm bemutatott a nagybátyjának, aki elismert poéta hírében állt. Az első verses kötet - így visszagondolva - nem lett volna a kezembe való, de nem is azon volt a lényeg, hogy én most értsem a leírtakat. A helyzet az, hogy elvarázsoltak a különös szavak - mondta el az írónő, aki szerint a költészet, olyan, akár a szilvalekvár: tömör, velős, megáll benne a kanál.

Molnár Krisztina Rita a művelődési házban mesélt a gyerekeknek Fotó: Sebestyén Lilla

- Amikor elkezdtem mesét írni, kicsit át kellett formálnom a gondolkodásmódomat, nyitni a hosszabb megfogalmazás, a próza műfaja felé - vallja be Krisztina, mire a pedagógus meg is jegyzi: még a könyvei is rímesek és ütemesek, egy kicsit olyanok, mint a dalok.

- A családomban szinte mindenki zenél. A többség nem azért, mert ebből akar karriert építeni, hanem mert jó szórakozás. De a papám például karmester. Később hívták fel a figyelmem, hogy a történetemben szereplő - a főhőshöz igen közel álló - tücsköm is az. Érdekes ez a párhuzam, olykor még az író sem tudja, milyen dolgok lesznek hatással rá - magyarázza a szerző, akinek meséi több osztályt is elvarázsoltak. A tanárnő szerint még a könyvben szereplő fügés kuglófot és bodzaszörpöt is elkészítették az iskolában a diákok, akik nagyon izgatottak voltak már a találkozás miatt.