Elpattantott láncok – pódiumest készült Németh László emlékeiből

A nagybányai születésű, Fejér megyéhez is kötődő Németh László író, esszéista, drámaíró az 1956-os forradalom bukása után egy máriaremetei rejtekhelyen jegyezte föl személyes emlékeit, meglátásait az előző napok, hetek eseményeiről, a legfontosabb szereplőkről.

A naplóból egy nagy formátumú személyiség – aki szemtanú és aktív résztvevő is volt egyben – véleménye, ítélete ismerhető meg a sorsfordító napokról. E gondolatok hangzottak el az Elpattantott láncok című esten, amelyet Szalóczy Pál Kazinczy díjas előadóművész állított össze és adott elő Fehérváron, a Vörösmarty Társaság termében.

Az országjáró műsor jó lezárásnak bizonyult a társaság egyéb, a forradalom 60. évfordulója alkalmából szervezett programjai után. Szalóczy Pál az esten egy asztalnál, a rajta álló kislámpa fényében, a naplót olvasva lényegült át Németh Lászlóvá, aki nem pusztán az eseményeket elemezte, de Kádár Jánost és Nagy Imrét is jellemezte.

Szalóczy Pál hitelesen  adta át Németh László fontos gondolatait, meglátásait a naplóból Fotó: Koppán Viktor

A felolvasás közben egy kivetítőn a forradalom fekete-fehér pillanatképei peregtek, ráerősítve a szövegre, illusztrálva azt. A néző így egy jól felépített, hitelesen előadott pódiumest részese lehetett. Szalóczy Pált arról kérdeztük, hogyan, mikor „találkozott" az író feljegyzéseivel.

– A feleségem találta meg az interneten Németh László naplóját, és pedig rácsodálkoztam. Nem tudtam róla, és arról sem, hogy 2011-ben, az 55. évfordulón már kiadták egyszer, viszont nem volt nagy visszhangja. Pedig kuriózumnak számított, a család elég sokáig rejtegette a kéziratok között – mesélte az előadóművész, aki adalékként azt is elmondta: az írónak a forradalom előtt 3 nappal mutatták be a Galilei című drámáját, amelynek színpadra vitelét nagy huza-vona előzte meg.

Németh Lászlót megviselték a történtek, ezért Szigligetre utazott kipihenni a fáradalmakat. Onnan az események hírére a fővárosba ment, majd a forradalom bukása után egy barátja máriaremetei nyaralójában húzta meg magát, ott írta a naplót.

– A szöveg a pillanatnyi helyzet rögzítése, még nem szerepel benne az a megtorlás, ami a forradalom és szabadságharc után történt. Az író gondolatai később nagyon időszerűvé váltak, és sok meglátása beigazolódott. Ez is azt mutatja, mennyire éleslátású ember volt, a személyeket illetően is.

Igazán karakteres jellemzést írt Kádárról és Nagy Imréről, akinek halálát akkor még nem sejthette. Számomra nagyon izgalmas feladatot jelentett az egységes kiselőadás létrehozása ebből a naplóból, főleg, hogy az eredeti kézirat kronológiailag kicsit kusza volt – fogalmazott Szalóczy Pál, aki kifejezetten az '56-os emlékévre készítette a műsort. Pályázatot adott be az emlékbizottsághoz, ahol támogatták.

Az Elpattantott láncok című estet az országban már tizenhat helyszínen mutatta be az előadóművész. Ezen kívül fellépett vele Londonban, a helyi magyar közösség előtt, de a határainkon túl, Kárpátalján és Délvidéken is. Az előadás ugyan színpadi körülményekre készült,  ám lényegében bárhol előadható adott körülményekhez alkalmazkodva. Az alapkoncepció alapvetően a naplóíró megszemélyesítése volt, ez pedig tökéletesen működött, a fehérvári előadáson is.