Egri Mónika különleges, kedves rajzai és humorral átszőtt történetei az Európa Klubban

Nem csoda, hogy Egri Mónikának a közösségi oldalon már több, mint 5600 követője van. Felnőttek és gyerekek egyaránt szeretik a különös figurákat és a hozzájuk kapcsolódó történeteket. Az egyik kedvencem a két öregedő vérfarkas, Brúnó és Buhamér, akik a képpel illusztrált történetben sorra veszik a vérfarkasélet nehézségeit: a macerás átváltozást minden teliholdkor, meg a korral járó farkasvakságot. Panaszolják, hogy a vadászok íze sem a régi... De jellegzetesen „egrimónis" rajzokat és meséket olvashatunk a tárlaton Boriskáról és a farkasról (Piroska meséje ugyanis már a múlté...) Vagy a kakasról és a lámáról, akik pályázatot nyújtottak be, hogy a mesében együtt szerepelhessenek. De találkozhatunk Marika nénivel és Béla bácsival is.

Az Európa Klubban szeptember 8-ig látható kiállításon a gyerekeket a színes, vicces képek nyűgözik le, a felnőttek meg mosolyogva böngészik a jópofa meséket. Az Egri Móni-rajongók vallják, egy efféle történet és a hozzá tartozó illusztráció a legfárasztóbb nap után is képes kikapcsolódást nyújtani.

Egri Mónika a székesfehérvári kiállításon képei társaságában.

- Annak idején hagytam magam elbizonytalanítani, és nem mertem jelentkezni a művészeti középiskolába. Inkább a textilipari technikumot választottam - kötőiparra szakosodva -, mondván, hogy később textiltervező leszek. Csakhogy kiderült, ennek az iskolának semmi köze a művészethez, kizárólag az iparral kapcsolatos... Az osztályközösség miatt végeztem el a sulit, de voltaképpen elvesztegetett öt év volt ez - mesélte Egri Mónika, akit arról faggattunk, hogyan is lett könyvillusztrátor. Nos, ebből is látszik, jókora vargabetű után talált önmagára és a saját stílusára. Elvégezte a szép emlékű Pannónia Filmstúdió animációs rajzfilmrajzolói tanfolyamát - majd a „Pumukli kalandjai" sorozathoz került, fázisrajzolóként kezdte. Nagy szerencséje, hogy még tanulhatott a rajzfilmkészítés nagy öregjeitől. Amikor egyre inkább előtérbe került a technika, és már digitális táblán születtek meg a filmhez a rajzok, úgy érezte, ez már nem az ő világa...

Boriska és a farkas című meséjének illusztrációja.

Egy hirdetésre az esélytelenek nyugalmával elküldte a próbarajzát: így lett illusztrátor... Azt mondja, autodidakta módon, a nagy illusztrátorok műveit tanulmányozva igyekezett elsajátítani a mesterséget: előbb akrillal dolgozott, majd kipróbálta az akvarellfestést... Egyebek között ő illusztrálta a neves meseíró, Fésűs Éva több kötetét is. De Lőrincz L. László két könyvét is Egri Mónika akvarelljei egészítik ki. Szerencséjének tartja, hogy egészen újszerű művek karaktereit is volt alkalma megjeleníteni.

- Ha elolvasom a mesét - van úgy, hogy többször is visszatérek hozzá - igyekszem megragadni a hangulatát. Előfordul, hogy már első olvasatra elkezd az agyamban a kép „mocorogni"... De akadt történet, ami izgalmas kihívást jelentett: például Sopotnik Zoltán első meséje, a különös Fahéjas kert. Először elvontnak tűnt a világa, de aztán egyre jobban magába szippantott az újszerű szöveg, és egészen más, a korábbiaknál jóval karakteresebb figurák születtek. Ehhez persze az is kellett, hogy a szerzővel egyszer azért leüljünk beszélgetni - mondta Mónika. Hozzátette: ez is segítette abban, hogy rátaláljon a technikára, amivel a „varázsos kert" világa még érzékletesebben jelenhet meg: papírkivágásos módszerrel, fekete tussal és angol vörös akvarellel dolgozott, így sikerült háromdimenziós hatást elérnie.

Egri Mónika vicces, „sosemvolt" világnapokat talál ki. A képen a hétköznapi sportteljesítmények világnapjára rajzolt képe, Marika néniről Fotó: Koppán Viktor

A fehérvári kiállítás viszont különösen személyes, „egrimónis", hiszen ezúttal az illusztrátor és a szövegíró is ugyanaz. Egri Mónika az író és rajzoló olyan bohókás figurákat, sosemvolt állatokat teremt, akiknek mesés élete tele van ismerős momentumokkal - olyanokkal, amelyek a mi szürke hétköznapjainkban is előfordulnak, problémákat okoznak... Magunkra ismerünk ebben az állatseregletben, a nagyfülű rókákban, kedves pofájú nyulakban, macskákban, farkasokban és a humorral átszőtt történetekben. Persze, mi vagyunk Marika néni és Béla bácsi is, és Egri Mónival ünnepeljük a „sosemvolt világnapokat" is - amelyeket vidító rajzokban örökít meg.

Egri Móni most szeretne kicsit továbblépni, illusztrátorként és íróként is dolgozni. Együtt szeretné megjelentetni írásait, rajzait: állatmesékből van is egy kötetre való.