hadifogoly-művészet a Nagy Háború idején

2019.06.30. 07:00

Döbbenetes sorsokat megélt művészek tárlata nyílt Pákozdon

Az emlékparki nyár elnevezésű programsorozat keretében nyílt kiállítás június 28-án, pénteken este a Pákozdi Katonai Emlékpark, Nemzeti Emlékhelyen „Szuronnyal és ecsettel, hadifogoly művészet a Nagy Háborúban” címmel.

Tihanyi Tamás

A tárlat készítői, Major Anita és Margittai Gábor már nem először szerepelnek a Mészeg-hegyen kutatásaik eredményével, tavaly a „Hadifogoly magyarok a Nagy Háborúban” című tárlat is az ő elhívatottságukhoz kötődött.

Megmaradni embernek

Még 2012-ben kezdtek el dolgozni egy olyan esemény nyomában, amely kiveszett az emlékezetből. Ez a balkáni halálmars és a szardíniai táborok története. Olyan döbbenetes veszteségi adatok derültek ki, amelyek érthetetlenné tették a felejtést: a halálmars 85 ezer osztrák–magyar hadifoglyából körülbelül 6 ezren maradtak életben, miután a foglyokat végigterelték Szerbián, Koszovón, Albánián. Kevesen tudják, hogy csak a cári Oroszország fogolytáboraiban 2 millió 110 ezer osztrák–magyar katona raboskodott, amely tömegből becslések szerint 500–600 ezer volt magyar, míg az olasz fronton 440 ezer katonánk jutott az ellenség kezére.

Lehet a földi pokolban a művészetnek élni? Segíthette ez a hazajutást, a túlélést, az embernek maradást?

A tárlat készítői: Major Anita és Margittai Gábor Fotó: Tihanyi Tamás

 

A tárlat meggyőz arról: fegyverek közt sem hallgatnak a múzsák

A válasz: igen. Ezt bizonyította a pénteken nyílt egyedülálló kiállítás, amely hat képzőművész, egy karikaturista, két író munkáit tárja a nagyközönség elé. Kik voltak ők? Döbbenten olvasom a sorsokat. Például Szegedi Kovács Ágostonét, aki a 32-es gyalogezred tisztjeként került az orosz frontra, 7 és fél évet töltött Szibériában, s csak 1922-ben, betegen térhetett haza. A következő világháborúban, Budapest ostromakor műtermét szétlőtték, műveinek nagy része odaveszett. Ő maga túlélte azt a poklot is, de 1947-ben koncepciós per után ismét börtönbe került, s 80 éves korában bekövetkező haláláig a TEFU-nál volt segédmunkás. Máig sem rehabilitálták. Vagy Lakatos Artúr: szerbiai hadifogságának ideje alatt felesége meghalt, kisfia intézetbe került, műtermét felszámolták. Aztán mégis összeszedte magát, utolsó kiállítása 1960-ban volt.

 

A tárlat alkotói ügyeltek arra, hogy ne feledkezzenek meg azokról sem, akik ellenünk harcoltak, például a Doberdónál. Az elit egységnél gyilkoló művészember, Pierico Stefano a fogai közé szorított tőrrel vetette rá magát az Osztrák–Magyar Monarchia őreire. Komáromban volt fogságban: rajzai szerint ne higgyék, hogy jobban járt, mint a mieink.

A félelmetes múltú alkotások a tervek szerint egészen augusztus végéig láthatóak a katonai emlékparkban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában