Az együttzenélés öröme

Szombat dél, Duna-part, óriási sátor a sétány mellett, ahol a fesztivál résztvevői ebédelnek. A fehérvári csapat mellett egyszer csak piros pólos fiúk, lányok jelennek meg, előkerülnek a hegedűk, csellók, összerendeződik a zenekar, emelkedik a karmesteri pálca, és már szól is Brahms V. magyar tánca - az amszterdami ifjúsági szimfonikusok kedveskednek a magyaroknak. A fesztivál hangulatát talán ez a kép is jól jellemzi. A város huszonhét pontján muzsikáltak a fiatalok a múlt hét három napján: fúvósok, vonósok, szimfonikus zenekarok, dzsessz- és rockegyüttesek, kórusok mutatkoztak be. A fehérvári Hermann zeneiskolát a Szabó Adrienn vezette konzis leánykar, a Virágné Lits Zsuzsanna irányításával működő Fiori Musicali régizene együttes és a Musica Bella vonószenekar képviselte. Utóbbi karmestere, Szabó Balázs:

- A két évvel ezelőtti fesztivál egy része Fehérváron zajlott, az akkori nyitóhangversenyen játszottunk együtt a tatabányai Erkel Ferenc Zeneiskola vonószenekarával. Megmaradt a kapcsolat, közösen jelentkeztünk a fesztiválra is. Laskay Zsoltné tanárnő irányításával készültek, gyakoroltak a gyerekek az elmúlt egy évben a programra, amelyben Rameau táncszvittjét, 16-17. századi magyar táncokat, Georg Böhm és Telemann műveit is játszottuk. A linzi koncert előtt Bad Ischlben léptünk fel kétszer is, itt együtt muzsikáltunk a kórussal, Eszterházy Pál 1711-ből származó Harmonia Caelestis-ét is előadtuk.

A fantasztikus hangulatú fesztivál nyitányán a főtéren tűzijáték és a résztvevő nemzetek himnuszainak részleteiből összefűzött zenefolyam fogadta az ifjú zenészeket. A záró esten felcsendült a Kék Duna keringő, amelynek hangjaira többen táncra perdültek vagy magasba emelt vonóval, hegedűvel ringatóztak a dallamra. Végül a fiatal muzsikusok különleges koncerttel ajándékozták meg egymást és a közönséget. A kifejezetten erre az alkalomra írt modern darabot a linzi ifjúsági szimfonikus zenekar játszotta a színpadon, a téren állók pedig - köztük a fehérváriak is - a táblányi kottákat magasba tartó segítők irányításával kapcsolódtak be - ki-ki a maga hangszerével vagy a hangjával - a nagy együttzenélésbe, ami a mű végén óriási ünneplésbe csapott át.

Hazafelé Bécsben is megállt a társaság: az ottani zeneiskolával kialakult partnerkapcsolatnak köszönhetően jótékonysági koncertet adtak egy evangélikus templomban. A próba közben szirénázás, helikopter zaja zavarta meg a nyugalmat. A fehérvári zeneiskolások kis híján bekerültek a hírekbe: tőlük pár utcányira történt ugyanis az a lövöldözés, amelyben egy szikh guru életét vesztette. A koncert az izgalmak ellenére is nagyszerűen sikerült, ahogy a diákok mesélték, a hazafelé tartó úton volt még erő és kedv énekelni, sőt, köszönő dalt szerezni a fáradt, de nagyon lelkes felkészítő tanároknak.