Egy eltökélt tervezőnél 24 órás a munkaidő

2019.03.22. 20:00

Az alapi Zsigmond Dóra a férfiakat célozza meg kollekcióival

Állhat tőlünk bármilyen távol, mégis a mindennapjaink részét képezi. Ez a divat. A szakmáról Zsigmond Dóra alapi divattervezővel beszélgettünk.

Szanyi-Nagy Judit

Kollekcióit fiúk, férfiak hordják

Fotó: Lestár Péter

Kezdésként tisztázzuk a fogalmat: mi a divattervező feladata?

– Ideális esetben a divattervező egy divatmárka kreatív vezetője, tervezője. Azonban a magyar piac kis mérete, szakmai hiányosságai és megtört múltja miatt itthon ez másként működik. Egy induló divatmárka tervezője tulajdonképpen mindenért felel: az arculat kialakításáért, a trendelemzésért, tervezésért, modellezésért, kivitelezésért, piackutatásért, eladásért, marketingért, illetve a bemutatók és fotózások megszervezéséért. Amellett, hogy szakvásárokat látogat és jelen van a közösségi médiában. Ez így is csak töredéke a munkának, amely időben – egy igazán eltökélt tervezőnél – huszonnégy órás munkaidőt jelent. Persze ahogyan fejlődik egy márka, úgy a divattervező is egyre több szakembert tud bevonni a működésbe.

Itthon van létjogosultsága ennek a szakmának?

– A divatszakma ma már csak globálisan értelmezhető. Szerencsés, hogy határok nélkül kisebb-nagyobb akadályok leküzdésével elképzelhető a terjeszkedés nemzetközi szinten is. Noha a fejlettebb divatiparral rendelkező országokban egyértelműen könnyebb divatmárkát építeni, ez nem jelenti azt, hogy itthon lehetetlen. Csak nehezebb.

A neves divattervező, Zsigmond Dóra nem felejti alapi kötelékeit
Fotó: Lestár Péter

A divattervezőkről mindig azt képzelem, hogy olyan – jó rajztudású – emberek, akik sorra gyártják a rajzokat, skicceket.

– Alapvetően továbbra is fontos a rajztudás, hiszen ezzel tudunk megfelelően kommunikálni, kifejezni az ötleteinket. Igaz, a digitalizált tervezési folyamat már egy másfajta rajztudást igényel, ezt inkább kézügyességnek és kreativitásnak hívnám. De ma már a különböző számítógépes programok ismerete is elengedhetetlen egy divattervező számára.

Mindezt intézményi keretek között is tanultad?

– Az utolsó gimnáziumi évben kezdtem el rajzelőkészítőre járni, ekkor már biztos voltam abban, hogy kreatív vonalon szeretnék továbbtanulni. Itt ismerkedtem meg a későbbi divatrajzot oktató tanárommal, akinek köszönhetően a divattervezést választottam. Érettségi után jelentkeztem egy nemzetközi divatiskola-hálózat budapesti tagozatába, ahol divattervező szakon végeztem 2014-ben.

Ugyanebben az évben indítottad el a saját márkádat is. Hogyan jellemeznéd a nevedhez kapcsolódó darabokat?

– A márka célkitűzése, hogy közös nevezőre hozza a magyar tradicionális örökséget a saját individuális alkotómunkámmal, túllépve a népművészet hagyományán, visszanyúlva az archaikus esztétikához, egyeztetve azt a modern felfogással. A márkára jellemzőek a nagy, laza szabású, szögletes sziluettek, a természetes és high-tech anyagok használata, az autentikus és modern technológiák keverése. Fontos a környezettudatos hozzáállás: a természetes szálú anyagok mellett újrahasznosított textilekkel dolgozunk. Legutóbbi, őszi-téli kollekciónk egyik kulcsdarabja egy kifordítható kabát, amelynek anyaga a tengerből kihalászott PET-palackok újrahasznosításával készült. A kollekció darabjai minőségi anyagból készülnek, kizárólag hazai gyártásban.

Kollekcióit fiúk, férfiak hordják
Fotó: Lestár Péter

Férfiak számára. Ez másfajta alkotómunkát kíván meg, mint a női kollekciók tervezése?

– Alapvetően igen, de inkább a márka esztétikája és üzenete az, amely megkülönbözteti más márkáktól. Az én fiú, férfi vásárlóimnak elsődleges szempontjai a kényelem, a funkcionalitás és a minőség. A tervezési folyamat során ezt mindig szem előtt kell tartani, de nem azért, mert férfi ruhákról beszélünk. Sok női márka esszenciája is ez. Technológiai szempontból a szabásvonalak elhelyezése és a méretezés más.

A végére hagytam az egyik legfontosabb, veled kapcsolatos tényt: Alapról indultál.

– A dédmamám költözött a településre a ’40-es években, azóta itt él a családunk. Számomra ez mindennél fontosabb, a személyiségem alapvető meghatározója. Vidéken felnőni rám csak pozitív hatással volt. A természetközeliség, a szabadság, az önállóságra nevelés, az, hogy könnyen feltalálom magamat a nehéz szituációkban is, mind olyan hozzáadott érték, amit én Alapnak és a családomnak köszönhetek. A szüleim következetesen neveltek a kitartásra, ami a munkám során nagy segítség. A családom nő tagjai mindig is talpraesettek voltak, önálló személyiséggel bírtak. Az üknagymamám férfiszabó volt, a dédim férfiakat megszégyenítő munkabírással volt megáldva, sportlövészetre járt és motorosan kirándult. A nagymamám emberközpontú hozzáállása, nyitottsága a világra és az odaadó természete példaértékű számomra. Anyukám nagy önmegvalósító: kiszakadva a biztos állást adó bürokraták világából önálló vállalkozást indított, amelyben a benne szunnyadó kreatív erőt bontakoztathatta ki. Kitörni vidékről nem lehetetlen, de szülői támogatás nélkül nekem sem sikerült volna. Azért a szupportív hozzáállásért, amit tőlük kapok a mai napig, mindig hálás leszek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában