Kultúra

2017.05.12. 13:05

Aggregátor + dobogó + deszkák = mozi

Székesfehérvár - Több évtizednyi mozis múlttal kész kultúrtörténeti példatár lehetne a hamarosan 80 esztendős Kovács József. A megyeszékhely lakói főleg az egykori Köztársaság moziból emlékezhetnek rá.

Kocsis Noémi

Kovács József felnőtt élete 16 évesen kezdődött, mikor a sárosdi szövetkezet az átvonuló gazdag cirkuszosoktól megvett egy keskenyfilmes vetítőgépet meg 150 széket. Apja mellett tanult bele a vetítésbe akkor, mikor még villany sem volt a faluban, aggregátor működtette a berendezéseket és a kivert közfalú, üres intézőlakás összes szobáiban téglákra tett deszkákon ült mozizni a legszerényebb réteg, dobogókra rakott székeken a módosabbja. Mikor a fiatalember a megyeszékhelyen levizsgázott mozigépész üzemvezetőnek, ő volt a csoportban a legfiatalabb. Egy kollégájával és vállalati kocsival kapták a megbízatást: lássák el kultúrával az e téren elmaradottabb Fejér megyei falvakat.

A kolléga könyveket vitt a településeken könyvkölcsönöztetést vállaló asszonyoknak, József pedig kirakta a kultúrház/magtár/istálló - mikor mi volt - helyiség ablakába a hangszórót és fennhangon csődítette a népet kulturálódni.

József a bezárt Köztársaságból elhozhatta  a vetítőgépet - ma is működik, vidéken van  a fiáéknál. Az egykori mozivezető-mindenes  manapság már nem nagyon mozizik, zavarja  a hangerő. Mikor megnyílt a helyi multiplex,  háromszor elmentek a feleségével, Erzsikével

- A hordozható vetítőmmel ekkoriban főleg ismeretterjesztő filmeket vetítettem, mezőgazdaságról, tehenekről - ha nem volt megfelelő helyiség, akkor valamelyik ház falára, kívülről. Pár évre rá találkoztam egy emberrel, aki azzal állított meg az utcán, hogy magánál láttam először színes filmet, emlékszik? A bikaistálló falán!

Józsefék először Moszkviccsal, aztán Warszavával, majd egy idő után szolgálati Volgával járták a megyét. Utóbbi megjelenésekor a falusiak néha inkább arrébb mentek, mint közelebb jöttek - hátha valamelyik városi elvtárs jött a tanácstól, az meg általában nem szokott jót jelenteni. József kisfia, Péter a Volgában nőtt fel, gyakran elkísérte a papáját a falusi vetítésekre, hazafelé el is aludt a bőrülésen. Volt, hogy odaértek a helyszínre, de gyakorlatilag nem volt helyszín, a kultúrházban éppen a falusiak krumpliját csíráztatták. Sebaj, az emberek hamar félretolták a termést, a gyerekek elszaladtak és ülőalkalmatosságokat kerítettek, és már telepedtek is le csillogó szemmel, hogy mielőbb belemerülhessenek a mozi világába. Volt, aki szalonnazsírtól csöpögő kézzel érkezett, s csak intett a gépésznek, vegye ki nyugodtan a pénzt a lajbizsebéből. Falun a ma limonádénak nevezett, érzelmes, kalandos történeteket szerették, míg a városi nézők az emberi drámákat, emberi sorsokat bemutató - általában főleg szovjet - alkotásokat nézték szívesen. A könyves-filmes korszak 1977-ig tartott, mikor is Józsefet ki-emelték: leérettségizett és bekerült a Köztársaság filmszínházba.

A 675 férőhelyes, palotának tűnő, modern intézményben Ági, József akkori párja volt az egyik pénztáros. A két jegyeladónő közül általában hozzá mentek azok a fiatalemberek, akik magányos kislány mellé kértek jegyet - Ági így töltötte be a magányos szívek összeboronálójának szerepét is egy kicsit. De dolgozott itt akkoriban rajtuk kívül 10 jegykezelő/ültető munkatárs, valamint két gépész is, akik nem felváltva, hanem egyszerre dolgoztak, hogy az akkori vetítőgépeken időben válthassák a filmtekercseket. Mikor beszerelték a terembe az új, 20 részes hangszórószettet, egy idős asszony kiszaladt a hangerőtől. Máskor valamelyik hivataltól rendeltek vetítéseket, de egymásra torlódtak a csoportok, akkor Józsefék minden szívbaj nélkül meglökték az első vetített film tekercsét, s így sikerült is 30 perccel megkurtítani a Lenin kunyhója című, minden bizonnyal emlékezetes szovjet alkotást. Senki sem vett észre semmit, s jöhetett befelé a következő filmre a következő csoport.

A Köztársaság premier mozi volt, s József nem gondolta, hogy majd egyszer pont a prémiumja ugrik, mikor - még bőven a pártirodás időkben - a nézői érdeklődés hiányában saját szakállára lecserélte a Prémium című szovjet művet a magyar gyártású Szélhámosnőre. Rögtön hívatták a központba fejmosásra, ugyanis éppen a szovjet filmek hetét írta a város.

- Egyszer meg mindenki elment, olyan rossz volt a film, be is zártunk, erre bentről dörömbölés hallatszik... Hát egy pasas berúgott, elaludt az első sorban, senki sem vette észre. Kiengedtük, erre rohan vissza az utcáról, hogy várjanak, ott maradt a cipőm!

Na, mi lesz a Köztársaság mozival? - kérdezik manapság az ismerősei Józsefet. Válasz helyett ő manapság már csak híradót és régi filmeket néz. Magyart, s ha lehet, kutyásat vagy kisgyerekeset.



Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!