Kultúra

2014.05.02. 14:31

A múzeum ablaka

Úgy döntöttem, arról írok, hogy mit látok magam körül az utóbbi években, ha kinyitom a múzeum Városház térre nyíló ablakát.

Szeretem Székesfehérvárt. Erősen kötődöm a városhoz: több mint száz éve itt él a családom, itt születtem, itt nőttem fel. Spányi Antal püspök atya jóvoltából tíz éve itt dolgozhatok az Egyházmegyei Múzeumban. Szeretem a várost és ezért érzékenyen érint minden változás, ami itt történik.

Amit minden nap először észreveszek a reggeli szellőztetésénél, de sajnos látom az esti ablakzárásnál is, egy néha világító, máskor pislákoló fénycsík, nevezzük csak indának. Hóban, esőben, napsütésben fiatal technikusok görnyednek fölé, és próbálják folyamatos működésre bírni. Ilyenkor mindig megsajnálom őket, mert egy olyan tervezői hibát kell helyrehozniuk, ami nem csak műszakilag, hanem koncepcionálisan is javíthatatlanul elrontott. A Fő utca felújítását tervező mérnökkel három éve, az építkezés megkezdése előtt volt alkalmam beszélni. Jeleztem neki – azóta sajnos bebizonyosodott – esztétikai és műszaki jellegű aggályaimat, természetesen hiába. Tavaly horvát művészettörténész kollégák előtt kellett magyarázkodnom városunk kínos díszéről. Más ide látogató vendégek is kérdezik, hogy ez tulajdonképpen miért van. Kényszerű válaszom, hogy sajnos én sem tudom, de legalább drága volt. (Maga a tervező mondta el az árát.) Abba már bele sem merek gondolni, hogy milyen lesz 5-10 év múlva. Sajnálom, hogy évtizedekre bezártuk magunkat egy zsákutcába, amibe az ötletgazda csak látogatóba jár. A kínai útburkolat remélem tartósabb lesz.

Örömteli számomra, hogy a Városház térre ennek ellenére az utóbbi években lüktető élet költözött. Sok székesfehérvári és egyre több magyar vagy külföldi turista sétál erre gondtalanul beszélgetve, nézelődve. Egész évben gazdag programok vonzzák az érdeklődőket. Nyáron színes ruhákban vidám táncosok vonulnak fel. Tavaly óriásbábok kacsintottak be a múzeum ablakán. A Fő utca átadási ünnepségén mozdulni sem lehetett a téren. A város lakossága újra birtokba vette a főteret.

Néhány éve eszembe sem jutott volna, hogy országos hírű színészeket és rendezőket láthatok naponta a főtéren. Ez persze azt is jelenti, hogy itt dolgoznak. Munkájuk eredményeképpen kimagasló művészi színvonalú produkciókkal gazdagodik Székesfehérvár. Büszke vagyok rá, hogy bárhol járva hazánkban elismerően nyilatkoznak Szikora János és a Vörösmarty Színház teljesítményéről.

Biciklit és autót egyre kevesebbet látok, ami egyrészről jó, másrészről nehézség, mert a múzeumi munkához szükséges szállítások szervezése újabb terheket jelent a szigorú szabályozás miatt. Más választásunk nincs, szorgalmasan kérjük az engedélyeket. Eddig mindig megkaptuk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!