A miniszterelnök szelleme

A legjobb film, rendező, színész, forgatókönyvíró, látványtervező, zeneszerző díját kapta meg a Szellemíró, és ez nem kis teljesítmény. Nem lehet csupán annak tulajdonítani, hogy az európai szakemberek, kollégák szolidárisak Roman Polanskival, akiről köztudott, hogy pedofíliával vádolják az Egyesült Államokban, és házi őrizetben tartották Svájcban. Mások persze azt mondják, ha tényleg elkövette, amivel vádolják, bűnhődjön a 76 éves rendező. Tény, hogy a fenyegetettség és a nyilvánosság finoman szólva is túlzott figyelme abból a szempontból nem viselte meg Polanskit, hogy ne fussa ismét régi jó formáját.

A Szellemírót Európában forgatta, jórészt angol és francia pénzből. A Massachusettsben, egy nyomasztó, erődítményszerű házban, luxusketrecben játszódó történet helyszínét az Északi-tenger partján találták meg. Őszintén szólva nem a történet a film erőssége. A forgatókönyv Robert Harris kulcsregényéből készült, és amellett, hogy logikai bukfencek is felfedezhetők benne, azzal sem vádolható, hogy dermesztően eredeti lenne. Harris egyébként egykor Tony Blair emberének és hívének számított, ám később teljesen kiábrándult a volt brit kormányfőből.

A narrátor-főszereplő a névtelen szellemíró (hazánkban - bocs - négerként is szokták emlegetni az efféle bértollnokot), akinek az a dolga, hogy a brit exminiszterelnök nevében megírja annak önéletrajzi könyvét. Az előző szellem ugyanis titokzatos módon elhalálozott. Ám - Virág elvtársat idézve - a nemzetközi helyzet fokozódik, Langot ugyanis korábbi exminisztersége idején elkövetett ténykedései miatt háborús bűnökkel vádolja a hágai nemzetközi bíróság. Tehetséges, cinikus és névtelen hősünk egyre jobban belebonyolódik az elhallgatások, gyanúk, hazugságok hálójába, egyre inkább veszélybe kerül egyénisége is. És pontosan ez az, amiben Polanski kivételesen erős. Túl az áthallásokon, a saját sorsára, helyzetére történő utalásokon és a Blair-féle párhuzamon, a film a stílus, a hangulat, a színészvezetés, a rendezői kvalitások miatt emelkedik ki az úgynevezett politikai krimik mezőnyéből. Polanski mindig is mestere volt annak, hogy megmutassa, miként bizonytalanítja el, rombolja le a lelket, az egyéniséget a bezártság, hogyan csúszik ki a talaj a szereplők lába alól, miként nyomorodik meg a lélek a titkok, fojtogató körülmények hatására.

Kevesen tudják ma már ezt az elegáns, ha úgy tetszik, ódivatú, rendkívül gondos, aprólékos stílust. Egykor Hitchcock volt ennek a legnagyobb mestere, és Polanski méltán lehetett rá büszke, hogy hozzá hasonlítják. A színészek - Ewan McGregor, Pierce Brosnan, Kim Cattrall, Olivia Williams, Tom Wilkinson - kitűnőek. Akárcsak az operatőr, Pawel Edelman.

A Szellemírót Európában forgatta, jórészt angol és francia pénzből. A Massachusettsben, egy nyomasztó, erődítményszerű házban, luxusketrecben játszódó történet helyszínét az Északi-tenger partján találták meg. Őszintén szólva nem a történet a film erőssége. A forgatókönyv Robert Harris kulcsregényéből készült, és amellett, hogy logikai bukfencek is felfedezhetők benne, azzal sem vádolható, hogy dermesztően eredeti lenne. Harris egyébként egykor Tony Blair emberének és hívének számított, ám később teljesen kiábrándult a volt brit kormányfőből.

A narrátor-főszereplő a névtelen szellemíró (hazánkban - bocs - négerként is szokták emlegetni az efféle bértollnokot), akinek az a dolga, hogy a brit exminiszterelnök nevében megírja annak önéletrajzi könyvét. Az előző szellem ugyanis titokzatos módon elhalálozott. Ám - Virág elvtársat idézve - a nemzetközi helyzet fokozódik, Langot ugyanis korábbi exminisztersége idején elkövetett ténykedései miatt háborús bűnökkel vádolja a hágai nemzetközi bíróság. Tehetséges, cinikus és névtelen hősünk egyre jobban belebonyolódik az elhallgatások, gyanúk, hazugságok hálójába, egyre inkább veszélybe kerül egyénisége is. És pontosan ez az, amiben Polanski kivételesen erős. Túl az áthallásokon, a saját sorsára, helyzetére történő utalásokon és a Blair-féle párhuzamon, a film a stílus, a hangulat, a színészvezetés, a rendezői kvalitások miatt emelkedik ki az úgynevezett politikai krimik mezőnyéből. Polanski mindig is mestere volt annak, hogy megmutassa, miként bizonytalanítja el, rombolja le a lelket, az egyéniséget a bezártság, hogyan csúszik ki a talaj a szereplők lába alól, miként nyomorodik meg a lélek a titkok, fojtogató körülmények hatására.

Kevesen tudják ma már ezt az elegáns, ha úgy tetszik, ódivatú, rendkívül gondos, aprólékos stílust. Egykor Hitchcock volt ennek a legnagyobb mestere, és Polanski méltán lehetett rá büszke, hogy hozzá hasonlítják. A színészek - Ewan McGregor, Pierce Brosnan, Kim Cattrall, Olivia Williams, Tom Wilkinson - kitűnőek. Akárcsak az operatőr, Pawel Edelman.

A narrátor-főszereplő a névtelen szellemíró (hazánkban - bocs - négerként is szokták emlegetni az efféle bértollnokot), akinek az a dolga, hogy a brit exminiszterelnök nevében megírja annak önéletrajzi könyvét. Az előző szellem ugyanis titokzatos módon elhalálozott. Ám - Virág elvtársat idézve - a nemzetközi helyzet fokozódik, Langot ugyanis korábbi exminisztersége idején elkövetett ténykedései miatt háborús bűnökkel vádolja a hágai nemzetközi bíróság. Tehetséges, cinikus és névtelen hősünk egyre jobban belebonyolódik az elhallgatások, gyanúk, hazugságok hálójába, egyre inkább veszélybe kerül egyénisége is. És pontosan ez az, amiben Polanski kivételesen erős. Túl az áthallásokon, a saját sorsára, helyzetére történő utalásokon és a Blair-féle párhuzamon, a film a stílus, a hangulat, a színészvezetés, a rendezői kvalitások miatt emelkedik ki az úgynevezett politikai krimik mezőnyéből. Polanski mindig is mestere volt annak, hogy megmutassa, miként bizonytalanítja el, rombolja le a lelket, az egyéniséget a bezártság, hogyan csúszik ki a talaj a szereplők lába alól, miként nyomorodik meg a lélek a titkok, fojtogató körülmények hatására.

Kevesen tudják ma már ezt az elegáns, ha úgy tetszik, ódivatú, rendkívül gondos, aprólékos stílust. Egykor Hitchcock volt ennek a legnagyobb mestere, és Polanski méltán lehetett rá büszke, hogy hozzá hasonlítják. A színészek - Ewan McGregor, Pierce Brosnan, Kim Cattrall, Olivia Williams, Tom Wilkinson - kitűnőek. Akárcsak az operatőr, Pawel Edelman.

A narrátor-főszereplő a névtelen szellemíró (hazánkban - bocs - négerként is szokták emlegetni az efféle bértollnokot), akinek az a dolga, hogy a brit exminiszterelnök nevében megírja annak önéletrajzi könyvét. Az előző szellem ugyanis titokzatos módon elhalálozott. Ám - Virág elvtársat idézve - a nemzetközi helyzet fokozódik, Langot ugyanis korábbi exminisztersége idején elkövetett ténykedései miatt háborús bűnökkel vádolja a hágai nemzetközi bíróság. Tehetséges, cinikus és névtelen hősünk egyre jobban belebonyolódik az elhallgatások, gyanúk, hazugságok hálójába, egyre inkább veszélybe kerül egyénisége is. És pontosan ez az, amiben Polanski kivételesen erős. Túl az áthallásokon, a saját sorsára, helyzetére történő utalásokon és a Blair-féle párhuzamon, a film a stílus, a hangulat, a színészvezetés, a rendezői kvalitások miatt emelkedik ki az úgynevezett politikai krimik mezőnyéből. Polanski mindig is mestere volt annak, hogy megmutassa, miként bizonytalanítja el, rombolja le a lelket, az egyéniséget a bezártság, hogyan csúszik ki a talaj a szereplők lába alól, miként nyomorodik meg a lélek a titkok, fojtogató körülmények hatására.

Kevesen tudják ma már ezt az elegáns, ha úgy tetszik, ódivatú, rendkívül gondos, aprólékos stílust. Egykor Hitchcock volt ennek a legnagyobb mestere, és Polanski méltán lehetett rá büszke, hogy hozzá hasonlítják. A színészek - Ewan McGregor, Pierce Brosnan, Kim Cattrall, Olivia Williams, Tom Wilkinson - kitűnőek. Akárcsak az operatőr, Pawel Edelman.

Kevesen tudják ma már ezt az elegáns, ha úgy tetszik, ódivatú, rendkívül gondos, aprólékos stílust. Egykor Hitchcock volt ennek a legnagyobb mestere, és Polanski méltán lehetett rá büszke, hogy hozzá hasonlítják. A színészek - Ewan McGregor, Pierce Brosnan, Kim Cattrall, Olivia Williams, Tom Wilkinson - kitűnőek. Akárcsak az operatőr, Pawel Edelman.

Kevesen tudják ma már ezt az elegáns, ha úgy tetszik, ódivatú, rendkívül gondos, aprólékos stílust. Egykor Hitchcock volt ennek a legnagyobb mestere, és Polanski méltán lehetett rá büszke, hogy hozzá hasonlítják. A színészek - Ewan McGregor, Pierce Brosnan, Kim Cattrall, Olivia Williams, Tom Wilkinson - kitűnőek. Akárcsak az operatőr, Pawel Edelman.